Öhm...

Komolyan Dark_Luar jól kihúztál velem.
Nem hiszem, hogy ezt normálisan teljesíteni fogom, de igyekszem.
Na lássuk is az elsőt...
Áá... Szeretet. (Amiből nekem nagyon kevés jutott. Nehogy megsajnáljatok, csak viccelek.)

Tudjátok furcsa dolog a szeretet. Érdekes. Nagyon csábító. Ugye (gondolom csak) megvan az az érzés. Tudod amikor szeretsz valamit. Vagy valakit.
(Úúú... Ez nagyon hosszú lesz.)

Kezdjük az elején...
Minden egy kerttel kezdődött. Egy almával és egy kígyóval...
Jó, nem ennyire az elején.
Vagyis de. Ennek is köze lesz a történethez.
Oké.

Ugye tudjuk, hogy sokféleképpen lehet szeretni. Tárgyat, állatot, növényeket egyaránt. Még az embereket is.
Na nézzük szépen sorba.
Szerethetsz valamit, egy tárgyat, legyen az valami régi játék, egy autó, egy képeslap, bögre... bármi. Ezekhez emlékek fűznek, amik miatt örökké meg akarod tartani őket. Ezekben az emlékekben pedig a barátaid, a családod szerepelnek. Szóval nem is igazán azt a tárgyat akarod magadnál tudni, hanem azt akitől kaptad.
Hozzá sokféle szeretet köthet. Szerelem, barátság... Az is lehet, hogy azért tartogatsz valamit, mert az illető akitől van, már elhunyt, vagy elutazott és tudod, hogy sokára, vagy nem is jön vissza. Ehhez hozzájárul a szomorúság és a magány érzet.

Szerethetsz valamilyen növényt. Igazából hasonló okokból. Ha kisebb a növény, szeretheted azért, mert kaptad valakitől, vagy mert egyszerűen szép. Ha mondjuk egy fáról van szó, vagy egy helyről, akkor szeretheted azért, mert voltál ott valakivel akit szeretsz.
Vagy egyszerűen elbeszélgethetsz vele. Hidd el csöndben végig fog hallgatni, akármilyen hosszú monológot levágsz neki.

Szerethetsz állatokat. Szerethetsz kimondottan egyet, vagy kettőt, de szeretheted az összeset csak úgy.
Ha egy/kettő/pár kimondott állat áll közel hozzád, az egyértelműen olyan mint a barátság. Más mint amit egy ember iránt érzel. Ha például van egy kutyád, tudni fogod, hogy ő sosem fog cserben hagyni addig amíg te sem őt. Ő ugyanúgy érez ahogy te. Úgy bánik veled, ahogy te vele.
De szerethetsz akármilyen állatot, egy zsiráfot (bár ki tudja kinek van Magyarországon zsiráfja), egy papagájt, vagy akár egy csirkét.
Ők mindig meghallhatnak. Nem nagyon fognak válaszolni neked, de ha látják hogy szomorú vagy akkor ők is azok lesznek, együtt éreznek veled. És ez barátság.
Aztán szerethetsz csoportosan is állatokat, amikor többel foglalkozol egyszerre. Ugyanez a véleményem, csak akkor mindegyikre kicsit kevésbé figyelsz oda, mert ugye többen vannak. Persze attól még lehet, hogy mindet imádod, csak nem szeretnél egyikkel sem kevésbé foglalkozni mint a másikkal.

Aztán végre elérkeztünk az emberekhez.
Na hát őket csak utálni lehet. De komolyan. Nincs is rosszabb faj. Hogy nem pusztultunk még ki!? Állandóan csak vitázunk, harcolunk egymás ellen, küzdünk egymással a magunk érdekében. Ez siralmas.
Na de visszatérve.
Azért nem csak utálni tudjuk egymást. Bár a karantén feszegeti a határaimat.
Na.
Kezdjük a szerelemmel, mert arról semmit nem tudok.
Hát mikor valaki szeret egy másik valakit, és aztán együtt mennek mindenhova meg minden csupa boldogság... (Bocsánat komolyan, de nem rajongok a szerelemért.)
Komolyra fordítva...

Amikor szerelmes vagy valakibe, akkor rábíznád az életed, akár az egész világ sorsát. Hirtelen minden sokkal boldogabb és kedvesebb lesz körülötted.
Őszintén mondom nem sokat tudok a szerelemről.
Gondolom csak nem adsz mindenben igazat a másiknak, de azért meghallgatod, aztán megbeszélitek normál emberek módjára az ellentétes gondolataitokat. Na nem. Azért hülye nem vagyok. Minden pár veszekszik. Esküszöm nem értem.

Inkább menjünk tovább.
Barátság.
Hát az... A barátság az egy tárt fogalom. Magába foglalja azt, hogy ott vagy a másik ember, a barátod mellett mindig amikor szüksége van rád, hogy mindenben segítesz amiben tudsz...,de azt is, hogy előbb kiröhögöd a hülyesége miatt, csak aztán segítesz. Például elesett mert nem figyelt, te meg mosolyogsz rajta, aztán persze megnézed, hogy egyben van e még. Minden hülyeséget együtt csináltok.
Ugyanakkor ha fontos dolgokról van szó, lehet, hogy nem érti mi történik, de meghallgat és próbál segíteni.

(Aztán persze vannak olyanok is akiket félre ismerünk és kiderül, hogy seggfejek, és csak túl vak voltál.)

Aztán ott a család.
A szüleidet egyértelműen másképp szereted mint a bárataidat, mint a testvéredet (ha van). Ők... Egyszerűen csak imádod őket azért, hogy vannak. Persze vannak rossz gyerek-szülő kapcsolatok, amikor alig beszéltek és nem is fogalalkoztok annyira a másikkal. Szerintem ez egy borzasztó dolog.
Mármint ha van egy szülő, egy anyuka vagy apuka, annak nem az a legfontosabb, hogy a gyermeke jól legyen. Mert az én szüleim számomra a világon a legkedvesebb emberek. Szörnyű lenne, ha valami történne velük.
És ezt érzem. Csak egyszerűen kell, hogy itt legyenek mellettem, hogy tudjam, hogy jól vannak és akkor én is nyugodt maradok.
(Emlékszem egyszer mikor kicsik voltunk és anya sokáig dolgozott, kérte, hogy ne várjuk meg, feküdjünk le nyolckor mint szoktunk, de mi Henivel még este tíz órakor is fent voltunk és vártuk, hogy hazaérjen. Aztán olyan tíz körül amúgy hazaért.)

Én őszintén sajnálom azokat akiknek meghaltak, vagy nem ismerte a szüleit, nem tudom, az milyen érzés, de csak sajnálni tudom.

Aztán ott a testvér.
(Amúgy bocs, hogy megint aztánnal kezdem.)
Huhúú... ha.
Hát őszintén megmondva én nem tudom, hogy milyen érzés, ha van egy olyan tőled fiatalabb, vagy idősebb testvéred. Mert nekem csak egy ikertesvérem van. Úgyhogy ezekről egyébként is külön akartam beszélni.
Gondolom amúgy nem sokban tér el amúgy a kettő.
Ha ikred van...
Az egy csodálatos dolog. Komolyan. Egyszerűen csak még boldogabb vagy tőle.
Nem azért mert így mindenkit átverhetsz, meg miegymás. Persze ez is jó benne. De nekem sokan azt mondták, hogy ha nekik lenne ikertesójuk akkor mindent ráfognának, meg megkérnék, hogy feleljen helyettük, meg hogy kihasználnák meg ilyenek. Na hát ha lenne igazából ikertestvérük, akkor mindent megtennének azért, hogy ő jól érezze magát. Ők is felelnének a másik helyett, ha meg kérné, és sosem használnák ki ezt, csak azért, hogy személyesen nekik jó legyen.
Nekem mindig csak az a fontos, hogy Henivel minden oké legyen. És gondolom ez fordítva is igaz. És ez tök jó, mert így mindig mindent megteszünk azért, hogy a másiknak jó legyen, ezért mindig jó mind a kettőnknek.
Furcsa dolog is ez amúgy.
Mármint én szerintem szó szerint belehalnék abba, ha elveszíteném Henit. Ha nem, akkor is hónapokig nem szólnék hozzá senkihez és csak a szobámba zárkózva sírnék.
Meg mint említettem mi is ki szoktuk használni, hogy ugyanúgy nézünk ki. Jót röhögünk rajta, hogy mások nem tudnak megkülönböztetni. Meg imádjuk amikor valamit véletlen egyszerre mondunk ki. Igazából ez elég gyakran megesik. És apa meséli mindig, hogy nem tud velünk beszélgetni, mert mikor feltesz egy kérdést mi Henivel összenézünk és csak akkor válaszolunk, ha biztosak vagyunk abban, hogy ugyanazt akarjuk mondani. Ilyenkor aztán mindig elmondja, hogy majd akkor beszél velünk ha külön vagyunk. Persze mi meg mindenhová együtt megyünk.
Mindent megosztunk egymással. Nincs egy titkunk se a másik előtt. Most lehetne mondani, vagy csak nem tudsz róla, de nem, tényleg nincs. Ismerem már annyira Henit, hogy tudnám, ha titkolna valamit és rájönnék mi az mielőtt elmondhatná.

Gondolom egy sima testvérnél is érez hasonlókat az ember.
De komolyan nem tudom.
Úgyhogy nem akarok hülyeségeket írni.
Mármint minden testvér szivatja egymást.
Minden testvér ott van a másik mellett, ha szüksége van rá.
Mindig ott vannak egymásnak.

Persze vannak olyanok is akik utálják egymást és nem tartják a kapcsolatot. Gondolom.

Húúú... Ezeken kívül szerethetsz ételeket, filmeket, -szereplőket, sorozatokat, könyveket, és hasonlókat.

Műsor...
Hát ezeket meg csak úgy szereted. Mármint...
(Kicsit fáradok. Már egy órája írom ezt.)
Hát...
A filmeket sorikat szeretheted azért mert átérzed a történetet, vagy mert nagyon tetszik, szívesen élnél abban a világban, vagy mert megható, jól meg lett írva, jól meg lett csinálva. Jók az effektek (ha film).
Lehet, hogy sírsz rajta mert átérzed a történteket. A boldogságot, a fájdalmat, a szereplők érzelmeit.
És szereted, hogy ilyen érzéseket vált ki belőled, tetszik a története és ezért szereted.

Kaja...
Hát ha ízlik egy étel akkor megeszed. Aztán lehet, hogy később az lesz a kedvenced aminek számodra a legjobb íze van.
(Komolyan nem tudom ezt miért írtam le. Mármint az ételt.)

Na hát tessék. Nem tudom, hogy tetszik, de én mindent megtettem érte.
A következő részre ne számítsatok hamar.
Véleményeket kérek!!
Ja és egyáltalán jól csináltam? Mármint valamit kellett írni. Vagy valami ilyet, vagy verset, vagy sztorit. Igaz?
Na mindegy, ezt már ez Istenért sem fogom átírni.

Remélem tetszett. 👋