😘

Normál esetekben nem shippelem őket (Deant és Castielt (odaát)), de most úgy döntöttem megpróbálok írni egy ff-t róluk.

Ez az első csókukat mutatja be.

-_-_-_-_-_-_-_

"Ó, hála az égnek meg vagy." Fújja ki a levegőt Sam, miután meglátja Castielt az ajtóban. "Hol a fenében voltál?" Támad rá.

Az angyal nem válaszol, csak egyhelyben áll, és Deant bámulja. Mintha várná, hogy ő mentse ki a kérdések alól. Pedig tudhatná, hogy ő is ugyan olyan kíváncsi, mint testvére. De ahogyan ránéz, amilyen esedező szemekkel várja a felmentést, Dean nem tud mást tenni.

"Jól van, majd később elmondod. Gyere, pihenj egyet." Lép hozzá közelebb és az ágyhoz támogatja, ahová leülnek.

"Nézd, Cas. Szükségünk van rád, a segítségedre, így is túl sokan haltak meg, és minden perc számít." Folytatja Sam ellentmondást nem tűrve.

"Igaz. Segítenem kell." Áll fel.

"Még mit nem!?" Bukik ki Deanből. "Majd összeesel! Ráér holnap belevetned magad egy új ügybe. Pihenni fogsz." Feláll és ismét leülteti Cast.

"Dean. Beszélhetnénk?" Néz Sam bátyjára egyre idegesebben.

Kivonulnak a szobából. Castiel hallja, ahogy róla vitatkoznak. Arról, hogy kinek mi a fontosabb. Ő, vagy az ügy és a sok halott áldozat. Személy szerint ő nem bánná, ha segítenie kéne, bár valóban úgy érzi menten összeesik. Kicsivel később a két testvér visszatér. Sam egyenesen elviharzik egy másik szobába, míg Dean lassan visszasétál angyal barátjához.

"Pihenj. Holnap folytatjuk." Közli, majd ő is távozásra készül.

"Dean." Hívja vissza. "Köszönöm." Mondja Castiel alig hallható hangon. Nagyon ki van merülve.

Dean rámosolyog. "Ugyan, Cas." Itt tart egy kis szünetet, gondolkozva mit is mondjon. "Érted bármit."

Az angyal ezen nagyon elmereng. Érte valóban bármit megtenne? A saját testvérével szállt szembe miatta. Bár igaz, hogy ráfér a pihenés, mégis emberek halnak meg. Samnek igaza volt, de Dean mégis neki akart jót.

"Mi az?" Kérdezi Dean kuncogva, látva barátja arcát.

"Bármit. Azt mondtad értem bármit megtennél."

"Igen." Bólogat. "És? Probléma?" Kérdezi még mindig mosolyogva.

"Ne-nem." Húzza a száját Castiel. "Csak hihetetlen. Elgondolkodtat." Vallja be.

"Mivel kapcsolatban?"

"Hogy én is megtennék-e érted bármit." Miután kimondja beáll a csend. Nem kínos, vagy éppen kellemes. Csak csend. Néma gondolatok.

"És?" Kérdezi meg végül Dean, reménykedve. Reméli, hogy nem hallatszik a hangjában, de mégis biztos benne, hogy igen.

"Igen. Azt hiszem valóban bármire képes lennék." Válaszol ismét pár néma másodperc után. Dean kifújja a levegőt. Nem is tudta, hogy bent tartotta, mégis, jól esett kiengedni.

"Akkor ezt megbeszéltük." Nyugtázza.

"Miért, ez mit jelent? Én nem értem. Ez rossz dolog. Ha bármit megtennék érted, akkor rossz dolgokat is. Amivel ártok másoknak."

"Óh, Cas. Ez nem csak rossz dolgokról szól. Ez jó. Azt jelenti, hogy szeretjük egymást." Magyarázza Dean, majd amint rájön, hogy hangzott hangosan, amit mondott, gyorsan kijavította magát, miközben próbálta leplezni a pírt az arcán. "Úgy értem. Törődünk egymással."

"De másokkal is törődöm. Például a testvéreimmel. Gabriellel, Mi..." Kezd ismét akadékoskodni.

"Tényleg nem érted?" Kuncog ismét Dean. "Had mutassam meg." Lépked közelebb hozzá. Cas még mindig az ágyon ül, és várja a felvilágosítást. Dean óvatosan a kezei közé fogja az arcát, majd közelebb hajolva, finoman megcsókolja. Castiel egy pár pillanatra lefagy, de amint tudatosul benne, hogy mi is történik, nyomban viszonozza a csókot.

Na ennyi lenne. 😁 ...

   😬
👉 👈

Na vélemény?