Szerteágazó a gyökér, mely
mindent belep,
Mely táplálja és védi a már megszületett életet.
Oly hatalmas a távban, mint
az Amazonas kincse,
Mint a Fekete Erdő folyama,
s Európa hegysége.
Bármekkora is, bármihez is mérhetjük,
Életünket eme gyökérnek köszönhetjük.
Semmi sem marad fent
szeretet nékül,
Szívünk ezt tudja, s ez vezet
majd végül
A szebb világba, hol nincs
olyan hogy én,
Sem te, csak mi vagyunk e Föld kerekén.
S a lelkünk érzi majd a csodát,
mit mi tettünk igazzá,
És nem váltunk magunkat pusztító parazita halmazzá.
E gyökér szentesíti a múltat,
jövőt és jelent,
Bármely fáradalmat, kétségbeesést
is jelent.
Kiút mindig létezik, csak látni kell előre,
Előre, a csodás, természettel
együtt élő jövőbe,
A jövőbe, hol nincs olyan,
hogy én,
Sem te, csak mi vagyunk e Föld kerekén.
Fáradalmainkat meghálálja a
gyökér ahogy tudja,
De bizony gaz tetteinket is
tisztán látja.
Nem magunkért kell építeni
egy jobb világot,
Hanem a múltnak, mely hozzá hasonlót sem kapott.
Bármennyire is fájdalmas
itthagyni mindent,
Meglesz a szívünknek mindene,
mi kellhet.
Szeretet, becsület, lelki gazdagság, egyenlőség,
Mindezt elérni tiszta békével erénység.
S abban a világban nem lesz
olyan, hogy én,
Sem te, csak mi leszünk e Föld kerekén.
A gyökér behálózza világunk,
mely körbevesz,
Ez az mi minket élőnek és
fontossá tesz.
Semmi más nincs e világon,
egyedül az,
Hogy az univerzumot s annak
titkait felkutasd.
Foglalkozva saját fejlődéseddel
a lelkedben,
S így megválthasd a világod könnyeden.
Tégy hát érte, tegyen érte
mindenki,
Hogy eme Földön lehessen a
jövőben élni,
A Földön, hol nem lesz olyan hogy én,
Sem te, csak mi leszünk: a Természet; eme páratlan kék gyöngy kerekén.