Síkpuszta lebegő tája várja
Napnak keltét reggeli órákba',
S ahogy felkelőnek áll a Földünk
Természettel együtt ébredezünk.

Ébredezik völgynek minden fája,
Minden tölgye, bükkje, nyárfácskája.
Napsugára lassacskán felbukkan
A festői kékszabású távban.

Sebes folyam vízes partmelléke
Fákat fogad sáros kebelébe.
Hódok gátja duzzasztja nagyra,
Majd kiönt s átcsordul túloldalra.

Hegynek magoslatáról lezuhan
A vízfátyol, hangja lágyan dobban.
Lábánál tátong egy barlang vájat,
Vizében szikla, földjén sok állat.

Csillogó tükör felett repkednek
Ékes égi szárnyas madár népek,
Távlatukból előttük a világ,
S csodáit mint mi, mindig láthatják.