Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

81. Legszebb animés jelenet... Mi jutott eszedbe?

Clannad After Story

Tomoya és Ushio beszélgetése, amikor is a kislány elhagyta a játékát.

https://youtu.be/kE38SKRT4ak

(nem tükörfordítás)

Tomoya: Ushio! Megtaláltad már?

Shino: Hát ő lenne az?

Tomoya: Igen, ő Ushio.

xxx

Tomoya: Egész mostanáig kerested?

Ushio: Igen.

Tomoya: Értem.

xxx

Tomoya: Ushio. Talán már nem találjuk meg azt a robotot. Nem tehetünk érte semmit. Majd veszünk egy másikat. Jó?

Ushio: De csak egy van.

Tomoya: Pedig még egy csomó volt.

Ushio: De ezt te választottad ki, és te vetted meg nekem. Ezt csak a Papától kaptam.

Tomoya: Ushio. Ennyire magányos voltál?

Ushio: Igen. (Bár a Yup jelentése elvileg "Aha", de nekem szebben hangzik itt az igen.)

Tomoya: És jó volt eljönni velem kirándulni?

Ushio: Igen.

Tomoya: Értem. Ushio... Mit szólnál, ha veled maradnék? Nagyon sokáig rossz apa voltam. De mindent meg fogok tenni érted mostantól. Szóval, nem lenne baj, ha mostantól együtt maradnánk?

Ushio: Aha.

Tomoya: Komolyan?

Ushio: Boldog lennék.

Tomoya: Értem.

Ushio: De elvesztettem valami fontosat, és szomorú vagyok. Papa... Ugye... Nem baj, ha nem tartom már vissza? Sanae-san azt mondta, hogy olyan helyeken szabad sírni, mint a mosdóban... vagy amikor a Papám magához ölel.

Tomoya: Igen! Igen!

xxx

Tomoya: Sajnálom! Sajnálom! Annyira sajnálom!

xxx

Tomoya: Figyelj, Ushio. Akarod, hogy meséljek a Mamáról?

Ushio: Aha.

Tomoya: Na jó, gyere, ülj ide.

Lássuk csak... A Mama egy bőgőmasina volt. Még mikor először találkoztunk, még bizonytalan volt, és gyenge. Ott állt a domb lábánál, amin az iskola állt. Tudod mit mondott akkor?

Lehunyta a szemét, és azt mondta, „Anpan!" Ez volt a szokása. Ha össze akarta szedni a bátorságát, kimondta a kedvenc ételei nevét.

Sanae-san akkoriban nagyon elfoglalt volt, és nem volt ideje, hogy a Mamának ebédet készítsen. Talán sikerült volna, ha akarja, de a Mama mindig azt mondta, hogy nem kell. Ilyen volt az anyukád.

Na és... Szóval... ő... Az úgy volt... A Mama...

Nagisa... Nagisa... Nagisa...

Ushio: Papa...

Tomoya: Na, te meg miért sírsz? Bocs, csak eszembe jutott a Mama. Na jó, folytassuk! A Mama akkor színházasdit akart játszani. Tudod mi a színház?

Tomoya gondolata: Nagisa! Megtaláltam! Végre megtaláltam. Valamit, amit megvédhetek. A drága kicsi kincset, amit csak én óvhatok meg. Itt volt... épp mellettem.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro