- A terv nagyon egyszerű, a leggyengébb pontját célozzuk meg, a pasikat - zavartan néztem rá, de nem csak én.

- Ez lenne a nagy terved? - húzta fel magát Zeda. - Mire gondoltál, hogy csapjam le a barátját a kezéről?

- Nem. Egy hét és jön a bál, ahova elhozhatja a pasiját, aki már egyetemista és sportos és gazdag és jóképű és ő a legek legje - és Maya túlgesztikulálva adta elő, hogyan is képzeljük el ezt a csodabogarat.

- Kicsit sok volt az és, nem? - szólalt meg mellettem Ararant.

- Pont az volt a lényeg - küldött felé Maya egy lesújtó pillantást, amiért nem fogta fel az ések fontosságát, én se, de legalább bölcsen csöndben maradtam. - Mindegy. Szóval én láttam az a pasit. Ararant, ha nem lenne ilyen fiatal, hanem olyan egyetemista korú, akkor hasonlítana rá, de  sokszorosan überelné.

- Több, mint ötezer éves vagyok - szólalt meg sértetten az angyal, én meg majdnem felnevettem.

- És, akkor se nézel ki nálam idősebbnek te sem, sőt egyikőtök sem. Különben is honnan kéne tudnom nálatok mi számít öregnek vagy fiatalnak! - replikázot Maya és most már mosolyogtam.

- Igazából bármilyen korú alakot fel tudunk venni, sőt ha nagyon akarjuk a nemi megjelenésünkön is módosíthatunk - világosította fel Ararant.

Maya csak nézett rá nagy szemekkel, mintha azt mondta volna neki, hogy te most szórakozol velem? Majd rám nézett, vajon mit csináltam? Vagy nem csináltam.

- Szóval te simán tudnál velem együtt öregedni? - szegezte nekem a kérdést.

- Persze - nem igazán értettem, hogy ez most miért lényeges.

- És ezt eddig miért nem mondtad? - tolt le a lábamról. - Én eddig azt hittem, hogy te örökké így fogsz kinézni, míg én megöregszem, megráncosodom és mit fognak szólni, hogy egy tinivel az oldalamon sétálok kéz a kézbe!

- Mert ezt még nem kérdezted - válaszoltam nyugodtan.

- Ezt még? - húzta fel Ararant a szemöldökét. - Lucifer mikről mesélsz te Mayának? Akárhonnan nézem halandó és vannak dolgok, amikről neki nem kell tudni, és nem is tudhat.

- Hát öhm... - néztem felfelé és megvakartam a tarkómat.

- Most az nem lényeges - vonta vissza Maya magára a figyelmet. - Ararant, akkor te leszel Zeda kísérője, csak tűnj egyetemistának, meg mondjuk lehetne divatos borostád, hogy kevésbé legyél felismerhető.

- Pont ő? Nem lehetne más? - nézett fel ránk Zeda, még mindig a szőnyegén ült.

- Mi bajod vele? - nézett rá Maya kérdőn.

- Angyal - jött az exemtől a tömör válasz.

- Ne légy gyerekes - legyintette le Maya mire döbbenten meredt rá. - Nem érdekel hány éves vagy, ez akkor is gyerekes kifogás.

Zeda arckifejezésétől már igencsak felfelé görbült a szám. Olyan jó volt látni, hogy így helyrerak mindenkit. Komolyan kifejezetten vicces, hogy három olyan halhatatlannal volt egy szobába, akik több ezer évesek, Zeda a legfiatalabb, de lassan ő is három millenniumot tudhat maga mögött, és közben kioszt maga körül mindenkit. Igen, néha még engem is.

- Neked van kifogásod a terv ezen részen ellen? - nézett az angyalra, de meg se várta a válaszát. - Remek!

- Nem azért édes, de ez kevés lesz, hogy visszaszerezzük az erejét - szólaltam meg.

- A másik, hogy nem csupán pofára esik, de még a barátja is szakítani fog vele, méghozzá Zeda miatt.

- És ezt hogy akarod elérni? Nem manipulálhatom csak azért, hogy Zeda jöjjön ki győztesen és visszakapja az erejét.

- Ezt bízd rám - mosolyodott el huncutul. - Te csak figyelj majd a jellemre és intézd majd a zenei aláfestést.

- Oké - hagytam rá.

- Jó, eddig egész szépen hangzik a terved, de addig életben kéne maradnom, márpedig elég, ha egy démonnal összefut, aki megmondja neki, hogyha meg akarja tartani, akkor meg kell ölnie. Az erőm nélkül meg semmit nem érek sem ellene, sem más démon ellen.

- Ararant - és mézédes mosollyal fordult az angyal felé, aki gyanakodva nézett rá. - Kérhetek tőled egy tollat?

- Tessék? - akadt ki az érintett, majd dühösen fordult felém. - Lucifer!

- Azt akarta szerezzek tőled egyet, mert tök jól néz ki, el kellett neki magyaráznom, hogy miért nem lehet! - emeltem fel én is a hangom kissé.

- Nem Maya! Egy démon kezébe se adok a tollamból önként! Különben is, akkor hiányoznom kéne nekem is a suliból, mert nem tűnhetek csak úgy el óra közben, és a bált szervezése sincs teljesen kész.

- Zeda vissza akarja kapni az erejét, és biztos vagyok benne, hogy esze ágában sincs visszaélni vele - és ezt jó alaposan kihangsúlyozta. - Mert akkor nem fogok neki segíteni, sőt saját kezűleg fogom átadni Olíviának. És amúgy sem akar szerintem meghalni, ugye?

- Nem, nem akarok. És a legkevésbé se vágyom pont egy angyal védelmére, de nincs választási lehetőségem, ha életben akarok addig maradni.

- Tessék! Megnyugodtál?

Ararant ugyan továbbra is méregette Zedát és csúnyán nézett néha Mayára, de aztán megjelentek mögötte a szárnyai és kihúzott egy tollat, amit az exem felé nyújtott. Néhány pillanatig azt gondoltam, hogy nem fogja elfogadni, mégis csak démon legbelül, de aztán elvette, és durcásan elfordult.

- A tanároknak majd azt mondjuk, hogy minden sütit össze-vissza megkóstoltál és súlyos gyomorrontást kaptál. Lucifer pedig megszervez mindent a bállal kapcsolatban - folytatta Maya.

- Mindent? Egyedül? - néztem rá meglepetten.

- Jó, majd segítek. Mondjuk a díszítés terén, de a zenészt, meg a kaját neked kell rendezni az adott keretből.

- Fene, pedig azt már pont kitaláltam - húztam el a számat.

- Nem lehet vörös és fekete - közölte Maya határozottan.

- Francba! - pedig már olyan jól elterveztem, még le is skicceltem mit hogyan és hova fogok tenni.

- Te vörös és fekete díszítést akartál? - akadt ki Ararant.

- Mi bajotok van vele? - sértődtem meg. - Jól néznek ki együtt.

- Az, hogy ez nem a halloween-i parti, ahol jól mutat, hanem egy jótékonysági bál - közölte Maya. 

- Pff... - kommentáltam a dolgot.

- Tavaly arany vagy ilyen pezsgőszínű volt, idén legyen szerintem lila-fehér. Zeda, majd ehhez igazítsd az öltözéked.

- Ha megérem - közölte egykedvűen az exem, aztán megfeszült, mert kinyílt az ajtó.

- Nem tudom min vitatkoztok, de hoztam nektek kólát és szendvicset, hátha könnyebben kiegyeztek utána - jött be Maya édesanyja.

A szülei az én manipulációm miatt már semmin nem lepődtek meg, ami a házban történt, és normális esetben furcsának, sőt gyanúsnak hat.

- Köszi Anya - eresztett meg Maya egy mosolyt, az ős pedig viszonozta és távozott.

- Egy szót se szólt miattam. Lucifer ez a te műved? - nézett rám Zeda, mire bólintottam.

- Enyém a tonhalas! - csapott le Ararant az egyik szendvicsre.

Fene essen bele, azt én akartam. Ráadásul a másik már Maya kezében volt, így arról is lecsúsztam. A csirkés annyira nem jött be, de azért elindultam érte. Aztán Maya mosolyogva a kezembe nyomta a tonhalast, én pedig megcsókoltam érte.

- Rajtad legalább nem érződik, ha halasat eszel - vigyorgott rám a csók után.

- Pedig kifejezetten élvezem mikor keveredik az ízeddel - incselkedtem vele.

- Örülnék neki, ha nem előttem turbékolnátok - vágott Zeda morcos arcot.

- Egyél szendvicset, attól jobb kedved lesz - mosolygott rá Maya.

- Kétlem - morgott rá.

- Pedig tényleg jó! - erősítette meg Ararant és Zeda felé nyújtotta, aki húzta a száját, de elvette és kétkedve beleharapott.

- Ehető - közölte aztán, de az arcára volt írva, hogy ízlik neki.

- Ararant, szerintem vidd Zedát máshova, nem kell, hogy Maya szüleit is belekeverjük ebbe a dologba. Az eddigiek alapján Olíviát nem fogja két kívülálló visszatartani.

- Rendben, egy fürdés is ráférne, meg tiszta ruha - bólintott az angyal, aztán már el is tűntek.

- A démonok nem tudnak úgy ruhát cserélni, mint ti ketten?

- Ez csak az angyalok kiváltsága - közöltem vele.

- De te... - kezdett bele, aztán megakadt. - Semmi.

Na igen, lehet, hogy most én voltam az ördög, és ennek megfelelő alakot öltöttem, de ez nem változtatott a tényen, hogy valójában egy bukott angyal vagyok.

Betoltam a szendvics maradékát, majd szemet vetettem Maya ágyára és elfeküdtem rajta. Ki kell találnom, hogyan oldjam meg a bál szervezését. Még sose csináltam ilyet. Sereget már szerveztem meg és vezettem harcba, még nagyon-nagyon régen, de nem hiszem, hogy ugyan úgy kellene.

Aztán eszembe jutott valaki, aki segíthet, sőt meg is csinálja helyettem az egészet. Elmosolyodtam mire Maya mellém feküdt és kérdőn nézett rám. Kacsintottam egyet, majd a hátára fordítottam.