Az általános iskolát együtt kezdtük el, s szerencsémre az osztálytársam lettél. Nem tudom, hogy mi lett volna nélkülem, ha te nem fogod az első nap a kezemet, s állsz mellettem, mint a legjobb barátom.

Olyan elveszett voltam nélküled. Ragaszkodtam hozzád, hiszen te voltál az egyetlen ember, aki megértett - igaz, már nem volt annyira idegen számomra a nyelv, mégis voltak vele nehézségeim.

Valósággal elválaszthatatlanok voltunk, nem lehetett minket a terem két végébe sem ültetni, nekünk létszükségletű volt, hogy padtársak legyünk. Segítettél megérteni az órai anyagot, amit a tanár mond, s kérés nélkül is mindig segítséget nyújtottál.

Hiába lett egyre és egyre több barátunk, s váltál te ezáltal egyre népszerűbbé, mindig én voltam számodra a legfontosabb, s aztán csak arra lettem figyelmes, hogy beleszerettem a legjobb barátomba.