Végül csak összeszedtem magam, s mikor nyáron, pont a 18. születésnapod ünnepeltük, az alkohol hatására volt annyi bátorságom, hogy kitártam neked szívem, elmondtam az évek alatt felgyülemlett kimondatlan emóciókat, melyek mind miattad léteztek.

Hogy meglepődtél-e? Az nem is kifejezés. Először meg is ijedtem, hogy most mindent elrontottam, s az alkoholmámor is egy pillanat alatt foszlott szerte, s józanodtam ki teljesen – rettegtem, hogy azt mondod; így már nem tudsz mellettem maradni.

De nem ez történt, hiszen nagy hebegésem, s magyarázkodásom közben magadhoz húztál, ajkaid az enyéimhez érintetted, majd csókba kezdtél, melytől teljesen megrészegültem. Sokkal jobb volt, mint azt bármikor is képzeltem, s bódítóbb volt minden szesznél.

Veled volt az első csókom, s ezt sosem bántam meg, hiába koccant össze kicsit a fogunk, hiába voltam esetlen, hiába ittunk mindketten, mégis tökéletes volt.