Aznap nálunk aludtál, s ugyanúgy viselkedtünk egymással, mintha nem évekkel ezelőtt, haragban váltunk volna el, hanem csupán tegnap, mint akik sosem szakítottak.

Apró érintésekkel kedveskedtél, s azt hiszem azon az éjjelen bepótoltunk minden egyes csókot, melyeket az évek során nem tudtunk megtenni.
Olyan boldog voltam, hogy újra itt vagy velem, újra szerethetlek, mintha mi sem történt volna.

Az éjjel folyamán a régi nézeteltérést is sikerült rendeznünk, mindketten beláttuk, hogy hibáztunk akkor, hiba volt a részéről, hogy így reagált, azokat vágta a fejemhez, amit, hiba volt részemről, hogy nem avattalak be azelőtt, hogy jelentkeztem volna – egyszerűen csak mindketten hibáztunk akkor, hiszen bolond fiatalok voltunk még akkor, s hamar felkaptuk a vizet.

Azóta az este óta pedig újból teljesen elválaszthatatlanok vagyunk, s szorosabb a kettőnk közötti kapcsolat, mint eddig bármikor.