A veszekedés után szakítottunk. Sosem fájt semmi sem annyira, minthogy elvesztettelek téged, s el is gondolkoztam azon, hogy engem bizony nem érdekel az egyetem, nem érdekel az álmom, semmi sem érdekel, hogyha nem vagy mellettem – téged akartalak választani, de már nem volt lehetőségem rá.

Egy olyan dolgot veszítettem el az álmom miatt, melyet azt hittem sosem fogok. Biztosnak vettem, hogy te mindig velem leszel, történjen bármi.

Te voltál a legjobb barátom, a legfőbb bizalmasom, mindenem neked adtam, hiszen nem túlzás, hogy mindezek mellett életem szerelme is vagy.

Fájt, kegyetlenül fájt, még akkor is, mikor a repülőn ültem, minden nap, mikor nem beszéltünk, mikor nem voltál velem. Az egyetemen eltöltött idő nélküled borzalmas volt. De nem szűntem meg szeretni téged.