Hétfő 1.rész
Végre! Eljött ez a nap amit már Szombat reggel óta várok! Reggel 4-kor csak úgy kipattantam az ágyból és 30 perc alatt el is készültem, Cortez viszont ellentétben velem még ott nyüszörgött. Reggel 5 órára elkészültünk és egy taxi elvitt minket a reptérre. 6-kor indult a gépünk addig reggeliztünk, elintéztük a bőröndös részét az utazásnak és elindultunk. Mikor felértünk a reptérre megkerestük a helyünket (én az ablak mellett kaptam helyet) és elindultunk. Nagyon fáradt voltam ezért Cortez vállára hajtottam a fejem es elaludtam, csak arra ébredtem fel, hogy Cortez a nevemen szólít.
-Reni! Reni! Reni! Ébredj fel!-simogatta a hajam Cortez.
-Már Budapesten vagyunk?-kérdeztem álmosan.
-Igen megérkeztünk! Ricsiék és Kingáék már várnak minket!-mosolygott.
-Tényleg? Akkor siessünk!-álltam fel.
Mikor leszálltam a repülőről Virág a nyakamba ugrott és akkorát estünk, hogy a körölöttünk lévő emberekből kitört a röhögés. Kinga is szorosan megölelt, Dave és Ricsi is. Dave apukája elvitt minket Balatonfüredre. Mindenki ott volt már. Zsolti, Rockerek, Gábor, Jacques, Macu mindenki aki 2 évvel ezelőtt minden szerdán a szalagavatóra próbált. Elfoglaltuk a szállásunkat. 4-es szobák votak, az elrendezés így volt:
-Cortez, Virág, Ricsi és Én
-Macu, Zsolti, Dave és Kinga
-Gábor,Jacques, Robi és Andris
Szegény Gáborék két rockerrel kell 3 éjszakát kibírniuk. Mi lányok kipakoltok az élelmiszereket és addig a fiúk pedig a bőröndöket pakolták ki.
-Annyira hiányoztatok!-mondtam szomorúan.
-Renáta! A lényeg, hogy már együtt vagyunk!-ordította le a fejem Kinga.
Miután végeztünk a kipakolással segítettünk a fiúknak. 2 óráig pakoltunk,majd elmentünk egy étterembe, mert ennyi pakolás után nem volt kedvünk főzni. Iszonyatosan hangos társasag voltunk, de legalább szórakoztató, hiszen a többi vendég nagyokat nevetett rajtunk. 11 órakor lementünk a Balaton partra és felelsz vagy merszeztünk. Én Cortez mellkasának dőlve ültem a fűben, ő pedig átölelte a derekamat. Kinga kezdett és előszőr Virágtól kérdezett.
-Virág, felelsz vagy mersz?-kérdezte Kinga.
-Öö... merek vagyis nem inkább felelek.-mondta Virág.
-Mennyi ideig voltal emos?-kérdezte nagyon nagyon nagyon lassan Kinga.
-3 évig.-mindta szomorúan Virág.
-Te jössz!-ordította Kinga.
És pontosan azután miután Kinga ezt kimondta Corteznek megcsörrent a telefonja.
-Igen én vagyok az.-mondta Cortez.
-Mi, hogy micsodaaaa?-kiabálta el magát Cortez és az első könnycsepp legörbült az arcán. Nem tudtuk mi történt, mert nem hallottuk azt az embert akivel beszélt.
-Figyi skacok vissza kell utaznom, mert...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro