Changmint furcsán boldoggá tette ez az egész Polemonium-jelenség. A játék nem volt valami egyedi: egy tündérkirályságban kellett klánokat alkotva küldetéseket teljesíteni, pontokat, tallérokat gyűjteni, amiből aztán fejleszteni lehetett a karakter felszerelését, környezetét.

Ami olyan érdekessé tette számára az egészet, az maga a klán volt, az ő klánja, az Aine.

A regisztrációnál megadta a preferált nyelvet, hogy olyan csoportba oszthassa őt a rendszer, ahol érti is, miről van szó.

A többiek lassan bevezették őt a játék működésének rejtelmeibe. Kiderült, egy klánban a játékosok maximális száma tíz, ők eddig kilencen voltak, így vele lett teljes a banda.

Az ismerkedés először nehéznek tűnt, de aztán Changmin rájött, hogy sokkal egyszerűbb úgy csetelni az illetőkkel, hogy nem ismeri őket. A csapattársak az ő korosztályába tartoztak, gimnazisták, egyetemisták, nagy gyerekek és fiatal felnőttek voltak. Néhányuk igazi nevét is megtudta, de különben senki sem teregette nagyon ki az adatait.

CLAN AINE GROUPCHAT 🦄

jelenleg aktív: 4 tag

chachacha324: kinek van kedve sárkányszelídítéshez?

newbie98: éppen egy másik klánvezetővel tárgyalok a területeinkkel kapcsolatban...

letsgogogo: már megint azzal a kreténke Sangyeonnal? sok szerencsét! Chacha noona, nem érek rá éppen, bocsika 😔

chachacha324: rendben... hé, Q, te nem szeretnél segíteni?

qqq98qqq: még soha nem csináltam olyat

chachacha324: éppen azért próbálhatnád most ki!

Changmin végül belement. Chahee kedves lány volt, szépen elmagyarázta neki, hogy a különböző színű sárkányok más-más eledelt kapnak, és azt is megtudta, hogy ő volt az első tagja az Ainének.

chachacha324: amikor regisztráltam, éppen nem volt olyan koreai klán, ahova befértem volna. Nem kellett sokáig várnom, mert New is aznap talált rá a játékra

Changmin élvezte, hogy valaminek a része, már majdhogynem úgy érezte, hogy virtuális sárkányok etetésével és tojáskeltetéssel hozzájárul az emberiség jobbá tételéhez.

Hirtelen odapillantott számítógépe órájára. A keze megállt az egéren, a gyomra mintha összezsugorodott volna. Pontosan tizenegy óra tizenegy percet mutatott a kijelző.

Felpattant, bekapcsolva hagyva a gépet. Egyre fokozódott benne a bűntudat. Felkapta a cipőjét, és már ment volna, amikor édesanyja rászólt.

- Kincsem, hová mész? - persze tudta a választ, de azért feltette a kérdést.

- Younghoonhoz. És kérlek, ne gyere velem - húzta be a cipőfűzőjét.