A falka összes tagja szinte teljesen kívülről fújta minden egyes apró részletét annak, hogy hogyan is sodródott vagyis Stiles-ból kiindulva, inkább robbant be először a hiperaktív, szarkasztikus tinédzser a szemöldökével kommunikáló, morcos vérfarkas életébe.
Kezdve onnantól, hogy miért  indult a nagy találkozást megelőző estén Scott-tal karöltve az erdőbe a másik fiatal. Azt is beleértve, hogy hogyan találták meg a halott nő -, akiről akkor még csak nem is sejtették, hogy Laura Hale- testének másik felét.
S az immár ikonikussá vált első mondatától, amelyett Derek a riadt tinédzserekhez intézet - "Ez privát terület!"-, egészen Scott inhalátorának dobálásáig.

Ennek pedig messze nem az volt az oka, hogy ez az egész igazán különleges lett volna. Ahogy nem is az, hogy esetleg történt volna valami roppant drámai dolog akkor ott, az erdő mélyén.
Szimplán a későbbiekben ez az eset is rendkívül fontos része lett egyrészt Scott vérfarkassá válásának, illetve a cseppet sem tradicionális falkájuk megalakulásának is.
Ezáltal pedig szintén köze volt az összes - szinte minden egyes esetben halállal vagy legalábbis életveszélyes lelki valamint fizikai sérülésekkel fenyegető - kalandjuk kezdetéhez. S ezeknek bizony azóta se szeri, se száma.

Természetesen ehhez is szükség volt egy nagy adag a "normálistól", a többi ember számára megszokottól való eltérésre. Az ő számukra az, hogy minden egyes nap újabb és újabb lények bukkannak fel Beacon Hills területén belül -hol azért, hogy védelmet kérjenek, hol pedig azért, hogy megpróbálják innen, sikertelenül, kifüstölni a Hale-McCall falkát-, egyáltalán nem volt meglepő.

Ahogy a főleg tinédzserekből álló csapat azt is tudta jól, hogy anno Derek már a legelső pillanatban tudta, hogy Scottot bizony megharapta egy másik vérfarkas. Ráadásul ez azt jelentette, hogy az általa  üldözött alfa bizony bele is fogott a falka teremtésbe. S abból kiindulva, hogy addig is mennyire vérengző volt a fenevad, Derek gyanította, hogy az általa teremtett vérfarkasokkal sem teapartit készül majd tartani.
Mindemellett pedig (bár ezt a férfi sohasem mondta ki, de ha Stilest kérdezi erről akárki is, szerinte ez teljesen egyértelmű tény) a lelkében egyre hevesebben lángoló bosszúvágy csak tovább tüzelte a született vérfarkas kitartását. Így tudta jól, hogy nem fogja feladni ezt a küzdelmet sem.
Addig legalábbis biztosan küzdeni fog, amíg elégtételt nem vesz Lauráért!

Így hát kénytelen-kelletlen szövetkezet a két idióta tinédzserrel. Azonban eleinte csupán annak érdekében, hogy örökre végett vessenek az ismeretlen alfa kegyetlen és véres tombolásának.
Aztán, ahogy telt s múlt az idő, a csapathoz csatlakozott még a fiúk néhány további barátja, egykori ellensége, illetve családtagja is.Mindennek köszönhetően pedig Derek újra úgy érezhette, hogy tartozik valahová, hogy vannak emberek, akiknek számít, hogy él -e vagy hal-e.
Akikben megbízhat.  Vagyis az életben maradt családtagjain kívül még egy ilyen személy biztosan akadt az életében...

Azonban mi van akkor, ha valójában a falka egy hatalmas hazugságra épült?
Ha bizony még előlük is el lett hallgatva az igazság egy aprócska szelete? 
S bár ez a titok remélhetőleg nem tenné tönkre a választott családot összefűző összes kapcsolatrendszert, ennek ellenére jó párnak mindenképpen  megkérdőjelezné az erősségét.

Tudniillik van pár dolog, amiről mind Derek, mind Stiles mélységesen hallgatott. Pedig ezt sem egyeztette előre a két férfi! Bár nekik nem sok esetben volt erre külön szükségük. Egyszerűen úgy alakult, hogy sohasem lepleztek le bizonyos dolgokat. S így nem közölték a többiekkel a kendőzetlen igazságot sem, amely már hosszú évek óta csupán az emlékeik között szunnyadózott.
Pedig igazából csupán csak ki kellett volna javítaniuk a falka tagok feltételezéseit...

Ezen kissé elferdített esetek egyike volt például a két férfi valódi első találkozásuk esete is. Igen, a valódi, hiszen ők nagyon is jól ismerték egymást már az erdei eset előttről is.
Ennek elhallgatásának pedig mind a két fél részéről meg volt a maga oka.
Derek úgy vélte, hogy Stiles már biztosan nem is emlékszik az akkor történtekre, hiszen még egészen fiatal volt akkor. Valamint talán nem is jelentettek azok a dolgok ugyanannyit ennek a vézna embernek, mint az ő számára. Végülis a fiú akkor még csak nem is sejtette, hogy létezik egy természetfeletti világ is!
Stiles pedig úgy vélte, hogy a vérfarkas macsó imidzsének nem igazán tenne jót, ha ez a történet valaha is napfényre kerülne. Pedig, ha valaki igazán élvezte, amikor az idősebb férfi idegeire mehetett, akkor az az ifjabb Stilinski volt. Illetve főként azért nem hozta fel sohasem ezt a témát, mivel nem akarta Derek soha be nem hegedő sebeit még jobban felszakítani. És a régen elvesztett, hőn szeretett családjának felemlegetése bizonyosan ezt tette volna!

Íme tehát Stiles Stilinski és Derek Hale valódi első találkozásának a története!

A két fiú megismerkedésére bizony hosszú évekkel ezelőtt került sor, amikor is újonnan megválasztott seriffe lett Beacon Hills-nek. Aki ráadásul úgy vélte, hogy igazán fontos újra megismernie, illetve kiismernie a kisváros lakóit.  Így történt, hogy Noah Stilinski elkezdte felkeresni az itt élőket az otthonaikban, hogy mindenkivel pár szót tudjon váltani.
Ezzel annak köszönhetően egészen könnyű dolga is volt, hogy ő bizony szintén innen származott. Itt született, itt is nőtt fel, anno csupán az egyetemi tanulmányai idejére hagyta el Beacon Hills-t. Azokat követően pedig immár a gyönyörű és angyali tanárnővel, Claudiával, a későbbi feleségével tért ide vissza. Azonban úgy érezte, hogy a távol töltött hat év alatt minden is megváltozott a városában.

Így hát  Stilinski seriff igazán jól ismerte az itt élők többségét, akik szinte mind szerették és tisztelték is a fiatal férfit. Természetesen akadtak ez alól kivételek.
Ilyen volt többek között például a Hale család is, akiknek számos generációja lakott együtt az erdei hatalmas kúriában.  Beacon Hills egyik alapító családjának tagjai pedig nem éppen arról voltak híresek, hogy szívesen érintkeztek volna másokkal.
Természetesen emiatt több pletyka is szárnyra kapott róluk a kisvárosban. Például volt, aki szerint valójában egy szekta voltak, mások boszorkányoknak vélték őket.
Megint más emberek, azt vélték, hogy a Hale család tagjai vérfarkasok. Mindezt azzal indokolták, hogy teliholdas éjszakákon farkas üvöltést véltek hallani a kúria körül. Ami nem is lett volna nagy probléma, azonban a rengetegben évszázadok óta nem éltek ezen állatnak példányai. De mégis ekkora szemenszedett sületlenséget! Ilyen valótlan állítást kitalálni!

Azáltal, hogy ez a család ennyi rejtéllyel volt övezve, különösen fontos volt Noah számára, hogy velük is minél közvetlenebb kapcsolatot alakítson ki. Így nagy nehezen megegyezett Talia Hale- lel egy alkalmas időpontban a látogatáshoz. Amire végül - a család engedéllyével- kénytelen volt az akkor mindössze nyolc éves fiát, Stiles-t is magával vinni, mivel Claudia nem érezte túl jól magát és másra nem tudták hagyni a gyermeket. A seriff felesége egyre gyakrabban érezte magát rosszul. Ennek ellenére továbbra sem volt hajlandó orvoshoz fordulni az egyre csak súlyosbodó a tüneteivel.
Így történhetett meg az, hogy a két Stilinski egy szombat délutánon, az előre megbeszélt időpontban megjelent az erdei rezidencián.

Talia és David Hale másodpercekkel azelőtt nyitották ki a hatalmas fa bejárati ajtót, hogy a vendégek kopogtatunk tudtak volna. Az arcukon hatalmas mosoly ragyott és a hangjuk is rendkívül lágyan csengett. Egész attitűdjükből a szívélyesség valamint a vendégszeretet áradt.
Mindennek ellenére a seriff fia nem tudta magáról lerázni azt az érzést, hogy mintha valami nagyon fontos dolgot eltitkolnának előlük.
Mielőtt a felnőttek komoly beszélgetésbe bonyolódtak volna, Stilesra meredtek, aki továbbra is szorosan fogta az édesapja kezét.

- Kicsikém, te nyugodtan menj csak fel! A gyerekeink úgyis odafent vannak. Biztosan valami sokkalta izgalmasabb dologban mesterkednek éppen, mint amilyenek a mi témáink lesznek majd! Csak kövesd a zajt és biztosan meg is találod őket!- vetette fel mélyen a fiatal fiú whiskey színű szemeibe nézve Talia.

Miután pedig az apjára meredve egy beleegyező bólintást kapott, az ifjú Stilinski félve indult meg az emeletre. A lépcsőn felérve egy ideig tétovázott, hogy mégiscsak merre induljon el az útvesztőnek ható folyosókon. Azonban nem sokkal később kislányos kacaj ütötte meg a fülét, majd halk motyogást is hallott. Ezeket a hangokat követve el is jutott egy szobáig, amelyre teljes mértékben illet a hercegnős kifejezés. A falakat mályva rózsaszín festék borította. Az ablak mellett egy hatalmas baldachinos ágy foglalt helyet. Az egyik sarokban pedig egy aprólékosan kidolgozott babaház is helyet kapott, amely tökéletes kicsinyített mása volt a kúriának, amelyben jelenleg is tartózkodtak. Stiles meglepetten észlelte, hogy a babák mellett különböző farkas figurák is elhelyezésre kerültek a helyiségben.

-  A földszinten is sok szobor meg festmény van róluk! Biztos nagyon szeretik ezeket! Ez lehet a kedvenc állatuk! Vagy éppen a családi jelképük! - gondolta magában a fiatal fiú.

Ezt követően még inkább vizslatni kezdte a szobát. Így végre valahára a hangok forrását is felfedezte. Két gyerek ült szoba közepén álló - teljesen megdöbbentően- babarózsaszínben pompázó asztalt körülvevő, színben egyező székeken. A fiú, aki pár évvel biztosan idősebb lehetett Stiles-nál mosolyogva tűrte, ahogy valószínűleg a húga Alfa pirosra pingálja a körmeit! Legalábbis ez állt a lakk üvegén. Ráadásul még  csillogós is volt!
A fiú haja sötét barna volt és hatalmas karizma áradt az egész lényéből. Csupán játékosan morgott a lila ruhában lévő lányra, aki ezen édesen kacarászott.

Az ifjabb Stilinski még hosszasan álldogált az ajtóban tanácstalanul és csendesen figyelte a testvérek mókázását. Stiles csupán később szerezett tudomást a természetfeletti létezéséről. Így ekkor még nem is sejtette azt az aprócska tényt sem, hogy a Hale család legtöbb tagja, a szobában akkor éppen tartózkodó Corát és Dereket is beleértve, vérfarkas. Ezeknek a lenyeknek pedig különösen fejlettek az érzékszerveik. S csak ekkor realizálta a tényt, hogy anno a testvérpár valószínűleg már legalább az emeletre érkezése óta tisztában volt a jelenlétével. Viszont mivel tudták jól, hogy nem jelent rájuk veszélyt, hagyták, hogy a kisfiú fedje fel saját magát.
Azonban ezt akkor még nem is sejtette, hanem azt hitte, hogy ő bizony egy remek kém. Na ennyit erről is!

Körülbelül tíz perccel később végre valahára erőt vett magán és belépett a helyiségbe. Két fej fordult azon nyomban felé. A seriff fia pedig egyből el is veszett a Hale fiú igéző zöld szemeiben, amelyek a házat körbe ölelő erdőt idézték emlékezetébe és határtalan biztonságot sugároztak.

- Sziasztok! Stiles vagyok! Anyukátok küldött fel, mert apukámmal felnőttes dolgokról akartak beszélgetni.- rebegte egy kicsit megszeppenve.

- Én pedig Cora, ő meg az én idióta bátyám Derek! - felelte teljesen ártatlanul mosolyogva a lány.

-Mi az a Stiles? - kérdezte hirtelen az idősebb fiú, a húga kommentjét teljes mértékben elengedve a füle mellett.

- Én vagyok! Ez a nevem! Stiles! Szinte mindenki, így szólít engem, Wolfy! Tudod ez a becenevem! Mert a rendeset nagyon kevesen tudják csak kimondani! Csupán a családom tagjai!

A szarkazmussal átitatott közlés hatására a két Hale gyerek szeme hatalmas tágult. A lány még a testvére körmének festését is felfüggesztette egy időre.

-Wolfy?- szólalt meg végül félve.

- Igen! Esetleg mondjam el még spanyolul is? Bár amilyen morcosan most engem vizslat lehet, hogy a Sourwolfy találóbb lenne!

- De miért éppen Wolfy? - érdeklődött feszülten most már Derek is.

- Azért talán, mert egy gyönyörű, fekete farkas van a pólódon? Vagy mert velük van tele a házatok?
Meg esetleg azért is, mert szinte egészen pontosan úgy morogsz, mint azok a csikaszok, amiket az állatkertben láttam Apuval a múlt héten!- vágta rá Stiles miközben ő is helyett foglalt az asztal mellett található harmadik, egyben utolsó kisszéken.

Nem sokkal később, ezen válasz hatására mind a három gyerek nevetésben tört ki, amely oly hangos volt, hogy abba az egész folyosó is belezengett.
Valószínűleg ez vonzhatta oda a két újonnan érkezetett is, akik nem sokára feltűntek az ajtóban .

-Mi ez a nagy vidámság fiatalság? - érdeklődött a szemöldökét vonogatva az idősebb lány, aki egyértelműen Derek nővére lehetett.

Meg így persze Cora-é is.

Viszont a két idősebb Hale gyerek között a külsőleges hasonlóság annyira erőteljes volt, hogy ha arták volna se tudták volna letagadni a tényt, hogy testvérek.

- Képzeld Laura, Stiles zseniálisan vicces! - vágta rá egyből Cora még mindig kacarászva.

- Stiles? Szóval te lehetsz a seriff fia! Hány éves is vagy, Kicsike ? - fordult felé ezek szerint Laura.

- Te maximum négy - hat évvel lehetsz csak nálam idősebb! Tekintve azt, hogy nemsokára már kilenc éves leszek,  nagyon örülnék, ha nem szólítanál így !

- Ohhha, de nagy szája van itten valakinek!
Viszont akkor Derek láttom nem változott az a jó szokásod, hogy csak fiatalabbakkal lógsz! S ha már úgyis a gyerekeknél tartunk, itt van Malia is, vigyázzhatsz akkor már rá is!- tolta be lágyan a szobába a vele érkező fiatalabb lányt.

Mielőtt azonban folytathatta volna a mondandóját, Cora közbe vágott:

- Igazad van Stiles! Laura csak 13 éves! - majd nővére morcos tekintetével mit sem törődve tovább folytatta.- Amúgy pedig Derek 10 éves, Malia is majdnem kilenc, mint te és én meg nyolc leszek!

A legidősebb gyermek erre csak a szemeit forgatta. Majd újra végigmérte a társaságot és gúnyos mosollyal az arcán újra Derek felé fordult.

- Amúgy meg szép körmök! Nagyon macsó leszel tőlük! Meg persze rettentően fiús is!- közölte.

Miután a saját megjegyzésén még hangosan fel is kacagott, Derek morcos arccal mordult rá. Ennek hatására pedig Malia egyre óvatosabban sétált az asztal felé, ahová Cora már kerített egy plusz széket, amelyet a sajátja és Stilesé közé helyezett el.

- Nyugi Wolfy, Laura csak buta! Nem érti, hogy bárki befestheti a körmeit, legyen az illető fiú vagy lány!
Meg szerintem cuki, hogy megengeded Corának, hogy kifestse őket! Jó bátyónak tűnsz! Nem is lep meg, hogy a húgod is inkább veled lóg, meg Malia se nagyon tiltakozott az ellen, hogy velünk maradjon! Meg én is jobban kedvellek, mint Laura-t!  Pedig alig pár perce ismerlek csak titeket!- közölte Stiles.

Majd ezt követően felállt, odasétált Derekhez és az egyik kezét az idősebb fiú arcára  helyezte. Pontosan ugyanúgy, ahogy azt a szülei is szokták az ifjú Stilinski- vel tenni, amikor ideges volt vagy éppen félt valamitől.

Még a levegő is megfagyott a szobában. Mindenki feszülten figyelte az eléjük táruló jelenetet. Hiszen ha egy vérfarkas nagyon ideges vagy éppen dühös volt, akkor egy idegen engedély nélküli érintésére akár hevesen is reagálhatott. Főleg igaz volt ez az egyetlen Hale fiú esetében, aki nyugodtan is nehezen tolerálta ezeket a megnyilvánulásokat.
Így hát mindenkit teljes mértékben ledöbbentet, amikor is Derek még jobban belebújt a fiatalabb fiú érintésbe. S miközben zöld tekintetével fogságba ejtette a Stilinskik egyetlen gyermekének whiskey színű szemeit.

-Nagy szavak Kisember! ... Várj csak minek hívtad te az öcsémet? Wolfynak?- kérdezte Laura, aki először szedte össze magát.

A lány tekintete idegesen ugrált a család tagjai és a seriff fia között, miközben láthatóan erőteljesen próbálta megőrizni a hidegvérét.

-Igen, a farkasos pólója miatt! Meg azért is, mert pont úgy morog néha! Hogy mindannyian fenn kell, hogy akadjatok ezen a becenéven! Kezdem azt hinni, hogy valami komoly probléma van a felfogásotokkal!

Cora és Malia néma csendben, mosolyogva nézett össze, mivel jól látták, ahogy Derek védelmezőn kihajol egy kicsit a másik fiú elé. Így még jobban elrejtve Stiles-t a nővére vizslató tekintetének keresztüzétől. Ami pedig még jobban felviditotta őket az az volt, hogy az egyetlen Hale fiú mindközben nagyon ügyelt arra, hogy továbbra se szakadjon el Stiles érintésétől.

- Bocsánat Ő nagysága! Elnézésedért esedezek! - motyogta szemforgatva a legidősebb Hale testvér, majd hirtelen lemerevedett. - Viszont egy időre úgy néz ki, hogy el kell, hogy raboljam tőletek ezt a nagyszerű srácot, mivel anyu hallom, hogy..., mármint anyukám minket bízott meg azzal a feladattal, hogy megterítsünk!

A fiatal vérfarkas morcosan szakadt el az ember fiú érintésétől, amelynek hatására úgy érezte, hogy a mindig kavargó gondolatai egy kicsit lenyugodtak.
Majd kelletlenül követte a nővérét a konyha felé, viszont a segítkezés közben - bár, ha erre bárki is rákérdezett volna, egészen biztosan azon nyomban le is tagadta volna-  bele-bele hallgatott a húga szobájában zajló eseményekbe is.

Ha teljesen őszinte akart lenni, be kellett, hogy vallja, hogy eléggé féltékeny is volt a többiekre.
Mivel ő kénytelen volt idelennt szorgoskodni!, Ráadásul közben még Laura kedvenc fiú bandájának a nyávogását is el kellett viselnie! Pedig  tőlük aztán legszívesebben kimenekült volna a világból!
Ezalatt meg hallhatta, ahogy fennt a három gyerek hangosan nevet. Ami egyértelműen jelezte, hogy Stiles már a két lányt is elvarázsolta. Bár ezen az idősebb fiú egyáltalán nem lepődött meg. Hiszen őt is szinte azonnal megidézte a Stilinski fiú. Tette mindezt annak ellenére, hogy Derek nem bírta elviselni az idegeneket.

- Mi van Dearbear hiányzik a kis szív szerelmed?- kérdezte nyávogos hangon a nővére.

- Fogd már be Laura! Már nagyon unalmas vagy!- felelte feszült hangon.

- Csak nem az érzékeny pontra tapintottam?  Nicsak, talán még sem vagy teljesen jégszívű? Hát neked is vannak érzéseid? - folytatta szórakozottan a testvére.

Azonban azonnal elhallgatott, amikor a nappaliból egy, az emberek számára hallhatatlan figyelmeztető morgás ütötte meg a fülét. Ami nem más volt, mint az anyjuk jelzése. Amely arra vonatkozót, hogy most már igazán fejezzék be vagy különben komoly következményekkel szembesülnek majd.
Így hát a pakolászás és készülődés fennmaradó része néma csendben telt Derek nagy örömére.

Mikor mindennel elkészültek a fiú jelezte a felnőtteknek, hogy kész az étkező, akik egyből át is települtek abba a helyiségbe. Laura ez idő alatt pedig felszólt a hármas brancsnak, akik hamarosan le is száguldtak a lépcsőn.
Derek szemei azon nyomban hatalmasra tágultak, amint megpillantotta az újdonsült barátját. Az első gondolata az volt, hogy biztosan csak rosszul lát.
Így lehetett ezzel a seriff is, aki szintén kikerekedett tekintettel meredt a tulajdon fiára.

- Stiles, fiam, pontosan mi is történt a kezeiddel?

-Cora kifestette a körmeimet! Ahogy azt előtte a bátyjának is tette!
Nem hagyhattam, hogy Derek úgy érezze, hogy egyedül van vagy, hogy kilóg a sorból!

A felnőttek ezen védelmező szavak hatására Derek-re meredtek, aki teljesen ledöbbenve, valamint elpirulva, de egyértelműen hatalmas hálával nézett Stiles-ra.  Majd az idősebb generáció tagjai újra egymásra emelték a tekintetüket és egyszerre realizálták, hogy bizony ők valószínűleg még hosszú ideig egymás életének részei lesznek.
Azonban ezt valahogy egyik család sem bánta!

Ezt követően pedig a Hale szülők és Laura, az éppen akkor betoppanó Peterrel együtt teljes áhítattal, néma csendben figyelték, ahogy a seriff fia szorosan átöleli az ifjú született vérfarkast, aki máskor a családján kívül senki másnak nem engedte ezt meg. Most mégis csak annyit reagált, hogy még inkább közelebb húzta magához a barátját.

Noah pedig megmert volna esküdni, hogy dübörgést hallott, azonban gyorsan  el is hessegette ezt a lehetetlen gondolatot. Majd lágy mosollyal az arcán figyelte, ahogy a fia rálelt valami igazán különlegesre.

Ki gondolta volna, hogy ez a nap ennyi változást hozz majd?
Hogy egy előre megszervezett bemutatkozó vacsora idevezehet?
Ráadásul még el se kezdték magát az étkezést!

Sziasztok!

Ezt a részt szeretném pár igazán csodálatos embernek ajánlani:

Just_like_Lou köszönök mindent is! Nélküled ez (se) jöhetett volna létre!
Alig várom, hogy újra találkozzunk💜!

sarcasmismyonly1, Csokiskeksz és _levendula_ nélkületek pedig valószínűleg ez a könyv is csak egy ötlet maradt volna! Szóval köszönöm a bátorítást ebben (is)!