Nicole 2022. 12. 24. 8:34 Budapest

- Muszáj megkeresnünk ezt a bérgyilkost? - vonszolta magát mellettem Ruby. Leszálltunk a repülőről és azóta ezt hajtogatta.
- Tom, nem bérgyilkos - magyaráztam. - Hanem asszem egy tégla - vágtam rá.
- Én azt hittem orvos? Akkor most már kőműves? - értelmeztem a mondatot.
- Nem az eszedről vagy híres - forgattam a szemem. - Tom, a besúgó - magyaráztam más szavakkal. - De nem hiszem, hogy ön akaratából van itt - vittem tovább a gondolatmenetet.

- Niki! - hallottam meg Tom összetéveszthetetlen mély hangját. - Jobban vagy, Ruby? - fordult felé.
- Most, hogy látlak asszem felfordult a gyomrom - húzott el onnan.
- Elmegyünk gyorsan a mosdóba! - kiáltottam, Tom pedig biccentett.

Ruby továbbra is maga után húzott. Akkor néztem krva nagyot, amikor magával rántott a fülkébe is.
- Ruby? - suttogtam sokkos állapotban. - Ez valami videódba lesz? - kérdeztem szórakozottan.

- Csak hallgass meg - nyomott finoman a falnak. Minden porcikám lángolt, a torkom kiszáradt, ahogy Ruby a fülembe sutogott. - Nem vallottam még senkinek sem szerelmet, de megpróbálom - kezdte remegő hangon. - Tökre bezavar ez az időeltolódás, szóval fogalmam sincs mikor. De megláttalak a reptéri váróban és - habozott egy kicsit - felkeltetted az érdeklődésemet. Oké, persze kibszott jól nézel ki, edzőkém, de van benned valami különleges - duruzsolta most már egyáltalán nem izgulva. - Aggódsz értem. Eddig senki sem aggódott értem. Segíteni akarsz. Eddig senki sem segített nekem. És ha be is szólsz - állt meg egy pillanatra - azt is teljesen jogosan teszed! Mert egy buta, platinaszőke liba vagyok! - csordult ki egy könnycseppje. - Sosem tudnék szórakozni veled - olvasott gondolataimban. - Tökre megértem, ha nem akarsz semmit egy ilyen buta, platinaszőke libától - vett egy mély levegőt. - Meg azt is megértem, ha nem akarsz kirakatéletet. Igazából már én sem szeretem annyira - vallotta be őszintén. - Csak annyit kérek kövess el velem egy hibát - húzódott még közelebb hozzám.
- Akár százat is - vágtam rá.

Ruby 2022. 12. 24. 9:02 Budapest

Megcsókolt. Vagy én csókoltam meg őt. Nem tudom. Nem is fontos. Csak egy pillanatra váltunk el, hogy levegőt vegyünk. Nem bírtam megállni. Óvatosan a pólója alá nyúltam.
- Mit csinálsz? - suttogta pajkosan a fülembe. Teljesen elvörösödtem és leengedtem a kezem. Most ő nyomott a falnak. Felhúzta a pólóját és a kezem az ultra kockás hasára tette.
- A legnagyobb flexem, hogy a csajom teljesen ki van gyúrva - simítottam végig rajta.
- Mióta vagyok a csajod? - kérdezte szórakozottan.
- Most óta - húztam egy forró csókba.

- Nem vagy egy buta liba - tért vissza a szófosásomra. - És tervezek veled, remélem a mai napon kívül is.
- Elkezded a kezelést? - kérdeztem csillogó szemmel.
- Honnan tudsz róla?
- Utána olvastam - vallottam be. - Látod? Másokkal is törődöm! Nem vagyok beképzelt!
- Beképzelt vagy - nevetett - de van mire - kanyarodott vissza. - Annak ellenére, hogy krva nagy dolgokat értél el, azért mert jól smineklsz és jól táncolsz, és meseszép vagy - fejtette ki - minden rajongóddal kedves vagy! Ha valaki nem ad rá okod, kedves vagy vele!
- Köszönöm - szakítottam félbe egy apró puszit nyomva az arcára. - Ugye leteszed a cigit is? - húztam el a számat.
- Nagyon bagó szagom van? - suttogta, elszégyelve a magát.
- Nem miattam akarom, hogy abbahagyd! - tettem rendbe. - Magad miatt! - böktem a mellkasába.
- Azt hiszem mennünk kéne - terelte el a témát.
- De ezt még folytatjuk - kötöttem ki.
- Persze - vágta rá.
- Nem kérdés volt - ragadtam meg a kezét.

Tom 2022. 12. 24. 9:24 Budapest

Niki is Ruby kézenfogva léptek ki a mosdóból, úgy mentek Tom elé. Tom nagyokat pislogott, mintha nem hinné el, amit lát. Haha!
- Ruby az a lány, akibe teljesen belezúgtam - adott Niki magyarázatot. - Ma találkozok az apukámmal, és amint visszamentünk New Yorkba elkezdem a kezelést - ismertette a tervét.
- Legyen így - indult el Tom a kijárat felé, teljesen megsértődve. Nikit ez nem érdekelte! A napjai meg vannak számlálva. Most már élni akar! C'mon girl!

Nicole 2022. 12. 24. 9:38 Budapest

A telefonom folyamatosan a fülemen volt. Apát hívtam. Ezen az egy híváson múlik minden. Végre felvette.
- Dr. Kovács Fülöp - szólt bele hivatalos hangon. Nem bírtam megszólalni. - Van itt valaki?
- Itt vagyok, ne tegye le - mondtam hirtelen. - Nicole Collins vagyok és...
- Collins? - kérdezett vissza meglepődve. - Ismered Michelle Collins-t?
- Ő az anyukám - vágtam rá. - Maga pedig nagy valószínűséggel az apám - suttogtam. Folyamatosan káromkodott... Hát... Nem hibáztatom én is csak egy hete tudtam meg, hogy akit az apámnak hittem az nem is az apám. - Szeretnék találkozni veled, mert most itt vagyok Budapesten.
- Hol vagy most pontosan? - kérdezte egy valami cifra magyar káromkodással megfűszerezve.
- Most szálltam le a Budapesti reptéren - csillant fel a szemem.
- Anyád tud róla? - tette fel a kérdést idegesen.
- Nem örült neki, de belement - változtattam a sztorin. - De amúgy huszonhat éves vagyok amúgy - tettem hozzá. - Meg elkísért a barátnőm és egy haverom.
- Fogjatok egy taxit a Vörösmarty térre. Van ott egy karácsonyi vásár, a feleségemmel terveztünk felmenni oda - fejtette ki.
- Ott találkozunk, apa - tettem le a telefont.

- Na? - rángatta Ruby a kezem, izgatottan.
- Vörösmarty tér, karácsonyi vásár - mondtam egy hatalmas vigyorral a fejemen.
- Addig értettem, hogy "Vörös"? - vallotta be.
- Ez egy név! Vörösmarty Mihály - magyaráztam.
- Furák ezek a magyar nevek - állapította meg.
- Biztos, ezt akarod? - szólalt meg halkan Tom.
- Nem muszáj jönnöd - vontam meg a vállam.
- Biztos ezt akarod? - ismételte meg.
- Biztos - feleltem.
- BIZTOS EZT AKAROD?? - kérdezte hangosabban.
- BIZTOS!! - kiáltottam fel, Tom pedig mosolyogva nézett rám.

Michelle Collins 2022. 12. 24. 3:59
New York

Egy hívás ébresztette fel Niki anyját, aki a karácsonyra hivatkozva kinyomta a hívást. De a telefon újra és újra csörgött.
- Nem tudom ki maga! - vette fel Michelle idegesen a telefont. - De New York-ban négy óra öt perc van! - ordított a telefonba.
- Semmit sem változtál Michelle Collins - nevetett Fülöp.
- Mit akarsz tőlem, Kovács Fülöp? - tért egyből a lényegre.
- Igazából már doktor! - tette hozzá.
- A lényeget!! - ordított rá.
- Miért nem mondtad el, higy Nicole az én lányom? - Most Fülöp ordított.

Azt hiszem itt valami nagy családi dráma van a háttérben.

Ruby 2022. 12. 24. 9:52 Budapest

Nagy nehezen fogtunk egy taxit. Ezek az emberek vagy tök bunkók, vagy már mindenki a karácsonyon izgul.
- Egyébként - szólaltam meg halkan - honnan tudtad meg, hogy az apád itt van?
- Hosszú történet - fordult felém Niki, abbahagyva kedvenc tevékenységét. Az ablakon való kibámulást.
- Én ráérek - kulcsoltam össze ujjainkat.
- Anyukám férje egy hete halt meg - kezdett bele a sztoriba. - A végrendeletében leírta, hogy nem ő az apám. De mégis rám hagy mindent - engedett meg egy fél mosolyt. - Mivel ő is úgy tudta, hogy ő az apám.

- Miben halt meg? - kérdeztem halkan, előre félve a választól.
- COPD - vágtuk rá Tommal egyszerre.
- De ez örökletes betegség nem? - idéztem fel azt a pici tudást, amit tudok erről a betegségről.
- Ezért volt nagyon hiteles anyám sztorija - vitte tovább a történetet. - Apa - rázta meg a fejét - mármint Peter, csináltatott egy DNS vizsgálatot. Ebből derült ki, hogy nem vagyok a lánya - nyelt egy nagyot. - A laborban egyezést találtak egy másik magyarral. Ő volt Dr. Kovács Fülöp.

- És akkor, hogy tudtad meg, hogy itt van? - rázta a kezem Ruby, nagyon várva a történet végét.
- Beírtam a nevét a Google-be - ismerte be nevetve. - Híres sebész itt Budapesten - magyarázta. - Mit fog gondolni rólam? - dőlt hátra a az ülésen.
- Téged ez érdekelt is valaha? - fordult hátra Tom nevetve.
- Végülis igaz - vonta meg a vállát. - És itt vagytok velem, addig minden rendben - nézett ránk mosolyogva.
Ja. Csak legszívesebben kikaparnám ennek az orvos-kőművesnek a szemét, de amúgy minden rendben.

Dr. Kovács - Takács Éva
2022. 12. 24. 10:02
Budapest és Fót között

Fülöp nagyon ideges volt. Pedig ez egyáltalán nem jellemző rá. Nagyon idegesen vezetett. Pedig ez sem jellemző rá. Ő maga Buddha. Annyira nyugodt. Hát most nem.
- Fülöp - szólt rá a felesége - nem hajt minket a tatár!
- Hogy titkolhatta el előlem, hogy a lánya az én lányom is? - ütött idegesen a kormányra. - Huszonhat éves és...
- És most itt van - tette finoman a kezét az övére. - Még mielőtt kérdeznéd, nem haragszom rád - nevetett fel Évi. - Nincs miért - ült ki egy mosoly az arcára. - Sőt örülök, hogy találkozunk vele. Meghívjuk őket karácsonyra? - csilingelt boldog hangja.
- Michelle addig úgysem száll re rólam, amíg fel nem ültetem Nikit egy New York-i repülőre - fújta ki hosszan a levegőjét.
- Azért egy próbát megér - engedte Évi a hasára a kezét.

Nicole 2022. 12. 24. 10:25 Budapest

Megérkeztünk. Tom természetesen nem hagyta, hogy fizessünk. Mondjuk Ruby szerint ez "alap". Na mindegy.
Ahogy körbe néztem, mintha nem is tudom. Elszállt volna minden gondom. Olyan gyönyörű ez a hely. A díszek, a hatalmas karácsonyfa és a bodék tele minden földi jóval. Még karácsonyi zene is szólt! Eddig egyáltalán nem volt karácsonyi hangulatom. Hazudnék, ha azt mondanám, most ez hirtelen megjött. Inkább az ideg jött meg, hogy pár perc és találkozok a sosem látott apámmal. Vajon milyen lesz?

Már éppen elindultunk volna valamerre egyet értve abban, hogy "krva éhesek vagyunk". A repülőn amit ettük, max annyi volt bennünk. Amikor elénk lépett egy alacsony, velünk egy idős csaj.
- Te vagy Ruby Adams? - kérdezte teljesen sokkos állapotban.
- Már vártam - suttogtam a szemem forgatva.
- Én persze, hogy én - engedte el a kezem, hogy hátradobja a haját. - Csináljunk egy képet? Vagy keressek autógramm kártyát? Inkább legyen csak egy ölelés?? - zúdította rá Ruby a tömérdék kérdését szegény lányra.
- Inkább hagyd, hogy elmondja - nevetett fel Tom.
- Bocsi - húzta el a száját Ruby, elszégyelve magát.

- Hívtunk mára egy sztárfellépőt, de lebetegedett... - Ruby nem hagyta, hogy befejezze.
- Azt hiszem a budapesti karácsonyi vásárnak pontosan rám van szüksége - ült ki egy elégedett "címlapfotó" mosoly az arcára.
- Pontosan rád - forgattam a szemem.
- Niki! - fordult hozzám és átkarolta a csípőmet. - Pontosan rám - nyomott egy puszit a számra, én pedig teljesen elpirultam.
- Velem jönnél Ruby? - kiáltotta a csaj, kissé ingerülten.
- Nekem amúgy mindegy - vontam meg a vállam. - Ugye szerzel ingyen kaját?
- Aha - vált el tőlem, majd követte a csajt. - A budapesti karácsonyi vásárnak pontosan rám van szüksége! - ismételgette.
- Vörösmarty téri! - kiáltottam utána, mire legyintett.

Ruby bement az egyik bódéba, beszélni az akárkivel. Mi pedig letelepedtünk az egyik asztalhoz és csendben eszegettük az ingyenkaját.
- Nem értem, mit eszel ezen a lányon - tépett le Tom egy újabb darabot a kürtős kalácsból.
- Nem is akarod. Az első pillanattól kezdve gyűlölöd őt - vágtam a fejéhez.
- Már rég egy repülőn volnánk, ha nem lenne itt - ivott bele a forralt borába.
- Hidd el, hogy sehogy sem tudtál volna meggyőzni - kaptam fel a bögrémet és fújni kezdtem. - Te ezt, hogy tudtad meginni? - biccentettem a bögrére. - Rohadt forró - tettem le újra, mielőtt szénné égette volna a kezem. - Amúgy is hülyeség a forralt bor. Alig marad benne alkohol - zsörtölödtem.
- Ugye tudod, ha elkezded a kezelést fel kell hagynod minden függőségeddel? - kérdezte óvatosan.
- Igen, rajta vagyok - bólintottam határozottan, és én is ettem a kürtős kalácsból. - Mióta megérkeztünk, nem is gyújtottam rá! Pedig kétszer is gondoltam rá! - mutattam fel két ujjam. - Az részletkérdés, hogy nincs cigim - húztam el a számat.
- Legalább erre rá tudott venni - jelent meg egy fél mosoly az arcán.
- Pont ez az - ittam bele végre a bögrémbe. Szr volt. - Rávett arra, hogy magam mögött hagyjak minden hülyeséget és éljek! Vágod? - suttogtam.

Ruby pont ebben a pillanatban jött ki a bódéból teljesen kivirulva.
- Ingyen fogyasztás egy szép összeggel cserébe dedikálás és egy félórás előadás - sorolta el.
- Mikor lesz az előadás? - kérdeztem rögtön.
- Háromkor! Addig bőven van időnk - huppant le mellém. Fogta a forralt borát és középre tartotta. - Egészségünkre!
- Egészségünkre! - koccintottuk össze bögréinket. Amiről az Insta és a TikTok tanúskodik.

- Ez mi is? - bökött a tányéromra.
- Kürtőskalács - vágtam rá. - Finom! - szakítottam le egy darabot és a szájába nyomtam.
- Hmmm - forgatta egy darabig a szájában majd lenyelte. - Ez tényleg finom - tört le még egy kicsit és a a szájába dobta. Aztán maga elé húzta a tányért. Hát ledöbbenve néztünk rá. - Éhes vagyok - magyarázta, előbbi mozdulatait. Amit mi egy hatalmas röhögéssel nyugtáztunk.

Hirtelen felkaptam a fejem, olyan érzésem volt, mintha nézne valaki. Így is volt.
- Niki? - állt meg végül az asztalunk mellett az apám és a felesége. - Sziasztok - nézett végig rajtunk.
- Bökj meg! Biztos nem álmodom? - fordultam Ruby felé.
- Biztos!! - állított fel és apa elé állított.
- Semmi kétség, hogy te vagy a lányom - nézett végig rajtam és széttárta a karját. Tényleg semmi kétség. Rettenetesen hasonlítok rá. A majdnem fekete hajam, a hosszúkás fejem, a barna szemem. Most már azt is tudom miért vagyok ilyen magas.
- Átuztam a fél világot, hogy lássalak - fogadtam el az ölelést.

- Jaj, bocsánat - engedett el hirtelen. - Ő a feleségem - mutatott a maga mellett álló hölgyre - és ő a lányom - ejtette ki egy mosoly kíséretében a szavakat.
- Nicole Collins - tartottam felé a kezem.
- Dr. Kovács - Takács Éva - fogadta el mosolyogva a kézfogást.
- Ő pedig - kerestem a szavakat Ruby-ra nézve - a barátnőm - vágtam rá végül.
- You silly - legyintett Ruby. - Hiszen már megkérted a kezem - nyújtotta oda úgy a kezét, hogy látszódjon rajta az a gyűrű, amit "tőlem kapott". Én meg nem gyűrűt, hanem sokkot kaptam. - Ruby Adams - tette azért hozzá, tiszteletből.
- Ruby Adams? - kérdezte apa meglepődve.
- Az egyetlen és igazi - vágta rá.
- Dr. Kovács Fülöp - rázta meg apa finoman a kezét.
- Dr. Kovács - Takács Éva - nézte meg Évi a gyűrűt. - Ez gyönyörű - állapította meg. Hát ja. Akárhánykarátos arany, csillogó kő bigyóval. Jó így beszélek róla, de tuti nem lenne pénzem megvenni.
- Én segítettem kiválasztani - állt fel Tom is az asztaltól. Kösz, skacok. - Dr. Thomas Hemingway - kezdeményezett ő is egy kézfogást.
- Dr. Kovács Fülöp.
- Dr. Kovács - Takács Éva.

- Most, hogy mindenki ismer mindenkit - foglaltam össze az elmúlt perceket. - Elmegyünk valami éttermebe ebédelni? - csaptam össze a tenyerem. Mindenki egyet értett. Természetesen. A kis kürtőskalácstól még éhesek maradtunk.