Ruby 2022. 12. 24. 4:02 Párizs

- RUBY! - szakított ki Nicole a gondolataimból. - Mondjad már!
- Mit szólnál hozzá, ha írnánk egy bakancslistát? - kérdeztem halkan.
- Tényleg meg akarod csinálni? A száz hibát? - kérdezte.
- Igen! Az lesz a poszt címe, hogy - emeltem magam elé a kezem - száz hiba mielőtt meghalunk - húztam el a kezem jobbról balra.
- Nagyon kreatív - ivott bele a kávéjába. No kedvesség lvl 100.
- Akkor te milyen címet adnál neki? - kaptam fel az enyémet. - Tessék?? - néztem meg rajta a feliratot. - Elírták a nevemet????!!!
- Liste de seaux - mondta Nicole hirtelen. De egy percig nem tudott lekötni.

Nicole 2022. 12. 24. 4:08. Párizs

- Most mennem kell - kapta fel Ruby kabátját, sértődötten. - Az én nevemet nem lehet elérni!! - viharzott ki, kétszer olyan sértődötten.

Én közben elkezdtem gépelni a listát:
Ruby: ✅
Nicole: ✔️

1. Elutazni Párizsba ✔️ ✅

2. Elutazni Budapestre

3. Levágatni a hajam

4. Befestetni a hajam

5. Találkozni apukámmal

6. Nyilvánosság előtt énekelni ✅

7. Piercinget lőni ✅

8. Tetkót varratni

9. Elszívni egy vicces cigit ✔️

10. Adományozni ✅

11. Bungie jumping

12. Delfinekkel úszni

13. Galambokat etetni

14. Találkozni egy híres emberrel✔️✅

15. Kiugrani egy repülőből

16. Felszállni egy random repülőre ✅

17. Esőben csókolózni

Ruby ekkor tért vissza, és ünnepélyesen felmutatta a kávéját.
- Na - tette le elém - most jól van ráírva. - Nem az, hogy Reby - ült le velem szembe.
- Aha - gépeltem tovább.
- Mit csinálsz? - ivott bele a kávéjába.
- Elkezdtem írni a listát. Segítessz? - néztem fel.
- Of course - vette ki a kezemből a telefonomat. - Komolyan előbb van a listát a "galamb etetés" , mint a "találkozni egy híres emberrel"? - nevetett fel.
- A galambok aranyosak - vontam meg a vállam.
Írtó gyorsan gépelt majd letette elém a telefont. - A fele kész - porolta le elégedetten a kezét.

18. Nem viselni sminket ✅ ✔️

19. Lefutni egy maratont ✔️

20. Lopni egy boltból

21. 6D mozi

22. Hóembert építeni

23. Hóangyalt csinálni

24. S3x (egy éjszakás kaland) ✔️✅

25. Megcsókolni egy csajt

- Ez igazából a negyede - mélyesztettem a zsebembe a mobilt. - Amúgy honnan veszed, hogy a huszonnégyes pont igaz rám? - néztem egyenesen a szemébe.
- Olyan jól el voltál azzal a csávóval a bárban - pirult bele totálisan.
- Nem feküdtem le vele - mondtam ki halkan.
- Én csak, azt hittem, én csak... - suttogta maga elé.
- Mindegy - ittam ki a maradék kávémat.
- Sajnálom... Én csak - kezdte újra.
- Hagyjuk, Ruby - legyintettem. - A kis pultos gyerek legalább jó volt? - kérdeztem a szemem forgatva.
- Hát nem nagyon van kivel összehasonlítanom - harapta be alsó ajkát.

Konkrétan felakadt a szemöldököm.
- Tényleg ez a raszta barista volt az első? - kérdeztem halkan.
- Aha - nézte a kávéját, mintha az olyan érdekes lenne. - Ki akartam próbálni mielőtt meghalok - vonta meg a vállát. - De azért kicsit olyan furán érzem magam.
- Ha bármit is kikotyog - tettem a kezem az övéré. - Tényleg kiherélem!
- Köszi, Nicole - kulcsolta össze ujjainkat.
- Hívj inkább Nikinek - rántottam el a kezem és felpattantam. - Nekem lassan indulnom kell - mutattam az ajtóra.
- Felszaladok a táskámért és itt vagyok - futott ki az ebédlőből.
Csak mosolyogva néztem utána.

Ruby 2022. 12. 24. 4:45 Párizs

Konkrétan mindent bedobáltam a táskámba. Most már én is elmegyek Bukarestre! Mármint Budapestre! Igen!
Bezártam az ajtót, és lerohantam a lépcsőn, a kártyát meg konkrétan a recis pultra dobtam.
- Indulásra kész! - álltam meg Niki előtt.
Nem válaszolt semmit, csak kiment a hidegbe, az ajtót becsapva előttem. Kedvesség lvl 500.

Grégorie már ott várt minket. Én szépen lassan indultam el a parkolóba.
- Na, mi van? A Gucci csizmát nem hóra tervezték?? - lökte meg a vállam.
- Ez Versace, te tudatlan! - löktem vissza.
- Sorry - vonta meg a vállát, majd egy hirtelen mozdulattal ellökött!
- Neked mi bajod van? - kérdeztem hisztérikusan. Mi van ezzel a csajjal? - Fehér varázspor volt a kávédba?
- Neked van rajta a listádon a "hóangyal csinálás" - vágta le magát mellém a földre.

Igen, két huszonéves a röhögve hóangyalt csinál. Nyugi, nem szívtunk semmit. Még.
Kicsit közelebb húzódtam hozzá és mosolyogva néztem rá.
- Köszönöm - nyomtam egy apró puszit az arcára. Totál elvörösödött. Akár egy... Paradicsom. - Még tényleg soha nem csináltam ezelőtt hóangyalt - vallottam be.
- Jobb lenne, ha indulnánk - húzta fel magát hasból és sietve az autó felé indult. Én is felkászálódtam. Majd utána kiáltottam.
- Az a csávó - gondolkoztam a nevén - Tom a barátod? Azért nem veszed a jeleket és a közeledésemet? Azért vagy ennyire - kerestem a szavakat - mad??? - találtam meg.

Hirtelen megállt. Minden izma megfeszült. Majd lassan megfordult.
- Nem - suttogta. - Tom az orvosom - válaszolta, és azzal a lendülettel beszállt a kocsiba.

Grégorie Sarte 2022. 12. 24. 5:00 Párizs

Miután a lányok beszálltak, Grégorie gyújtást adott és elindult a reptér felé.
Nicole csak bámult ki az ablakon, Ruby meg bőszen bocsánatot kért tőle. Már fájt tőlük a feje. Nem egyszer gondolt arra, hogy valamelyiket kidobja a kocsiból. Vagy mindkettőt.
- Én tényleg nagyon sajnálom.
- Én meg tényleg nem haragszom.
- Én tényleg nagyon sajnálom.
- Én meg tényleg nem haragszom.
- Én tényleg nagyon sajnálom
- Én tényleg nagyon sajnálom.
- Én meg tényleg nem haragszom.
- Én tényleg nagyon sajnálom.
- Én meg tényleg nem haragszom.
- Én tényleg nagyon sajnálom.
- Én meg tényleg nem haragszom.
- Én tényleg nagyon sajnálom.
- Én meg tényleg nem haragszom.
- Én tényleg nagyon sajnálom
- Én tényleg nagyon sajnálom.
- Én meg tényleg nem haragszom.
- Én tényleg nagyon sajnálom.
- Én meg tényleg nem haragszom.
- Én tényleg nagyon sajnálom -
ismételte meg Ruby sokadszorra.
- Én meg tényleg nem haragszom - vágta rá sértődötten Nicole.
Amikor...
- Lányok - fordult hátra a sofőr - nem tudom min vesztetek össze, de valami legyen mert - nézett újra ki az ablakon - itt ragadtunk a dugóban. Jó sokáig.

- Mi ez komoly? - hajolt előre Nicole. - Nekem muszáj elérnem a gépet! - csapott a háttámlára.
- Hát már pedig itt ragadtunk - dőlt hátra Grégoire.
- Nem fogok itt várni. Keresek rajongókat - nyitotta ki az ajtót Ruby és eltűnt a sorok között.
- Keresek piát és cigit - szállt ki az autóból Niki is.
Hát ki mit.
- Végre egy kis nyugalom - sóhajtott egy nagyot Grégoire. Ekkor viszont újra havazni kezdett. - Nagyon jó - morogta az orra alá. Nyugi már! Csak szerelmesek! Az ilyen! Ha az ember nem figyel oda... Beleőrül.

Tom 2022. 12. 24. 4:50 Párizs

Tom szintén itt ragadt a dugóban. És a havazást nézte, ahogy egyre nagyobb pelyhekben hullik a hó. Most az előbb beszélt Niki anyukájával, hogy mi a helyzet. Tudta akármi is lesz, ő és Niki még ma visszamennek New York-ba. Hát... Azt majd az élet megmondja. Remélem úgy, hogy ezek ketten valahogy nem is találkoznak. Nem csípom ezt a gyereket.

Ruby 2022. 12. 24. 5:03 Párizs

Mintha egy kifutó lett volna a kocsik között. Egy vörösszőnyeg. Úgy indultam el. Nem kellett sokat mennem.
- Elnézést - kopogtatta meg egy hölgy a vállam.
- Igen? - fordultam meg mosolyogva. Egy anyukával és egy 10 éves kislánnyal találtam szembe magam.
- Úristen! Tényleg ő az! - suttogta a kislány. - Ez életem legjobb napja! - kiáltott fel.
- Ruby Adams személyesen - pukedliztem.
- Csinálhatunk egy közös képet? - nyújtotta felém a lány a telefonját.
- Hát persze - gugoltam le mellé, és lőttem egy szelfit. Majd megöleltem a kislányt.
- Kirakhatom Instára? - Az anyuka boldogan bólintott. A kislánya boldog, innentől kezdve, ő is az. Átküldtem magamnak a képet és már landolt is az oldalon.

Ahogy az anya-lánya páros elment, egyre többen gyűltek körém. A következő egy huszonéves csávó volt. Ebből látszik milyen széles a nézőközenségem.
- Ruby Adams Párizsban? - kérdezte szórakozottan.
- Az igazi és egyetlen - kacsintottam.
- Csinálhatunk egy képet? - vette elő a telefonját.
- Persze - mosolyodtam el és hagytam, hogy a csávó átkarolja a derekam a kép erejéig. Jó nem esett nehezemre...
- Az életrajzi könyved hogy áll? - kérdezte hirtelen.
- Sajnos szerkesztőt kellett váltanom, de jövőre biztos kiadom - mosolyodtam el.
- A húgom tiszta irigy lesz - nézegette a képeket.
- Van nálam autógramm kártya, ha gondolod...? - haraptam be az ajkam.
- Christie névre lenne - vágott a szavamba.
- Rendben - halásztam elő egyet, meg egy tollat és ráírtam a nevét. - Boldog karácsonyt! - adtam át a kártyát.
- Boldog karácsonyt, Ruby - vette el a kártyát és máris eltűnt a sorok között.
Utána pedig elém lépett egy tizenöt év körüli lány.

Nicole 2022. 12. 24. 5:10 Párizs

Addig mentem a sorok között, amíg találtam valami piás kocsit. Én ezt nem bírom ki józanul.
Megkopogtattam az ablakot, erre a csávó letekerte az ablakot.
- Szia, az van, hogy - haraptam be az alsó ajkam - láttam, hogy piát szállítassz és esetleg van valami felesleg? - kérdeztem halkan.
- Sajnos csak annyit viszek, amennyit kell - húzta el a száját.
- Van rá pénzem - kerestem a pénztárcámat.
- Tedd el - szállt ki a srác a vezető ülésről, majd hátrament.

Egy üveg vodkával jött vissza. Vodka!
- Boldog karácsonyt - tartotta felém mosolyogva, de mikor érte nyúltam, a háta mögé rejtette. - Egy feltétellel adom oda - kötötte ki.
- Jaj ne már! Kérlek! - dobbantottam a lábammal. - Komolyan ezt kell csinálni egy alkoholistával karácsonykor?
- Ingyen neked adom, ha - Most jön a "ha" - megadod a számodat - adta a kezembe a telefonját, a névjegyzéknél.
- Most simán elfuthatnék vele - nézegettem meg a telót. - Jó legyen - írtam be a nevem és számom. De mielőtt visszaadtam volna megcsörgettem magam és megnéztem a nevét. Ricky Martinez.
- Boldog karácsonyt, Nicole Collins - vette el a telefonját.

Hirtelen felindulásból megöleltem és a fülébe suttogtam.
- Neked is boldog karácsonyt, Ricky Martinez - nyomtam egy apró puszit az arcára és egy cseles mozdulattal elvettem tőle az üveget.
- Ezt csak a vodka miatt kaptam? - nevetett.
- Ja - engedtem el. Egy egyszerű mozdulattal kinyitottam az üveget és beleittam. - Finnlandia - mosolyodtam el.
- De hát nincs is rajta címke - nézett rám meglepődve Ricky. - Ez a kedvenced?
- Nem, nekem mindig a következő a kedvencem - vágtam rá. - Köszönöm de most mennem kell - néztem a sor elejére, ahol már elindultak az autók.
- Majd hívlak - szállt vissza a kocsiba.
Tudtam, hogy soha többet nem fogom látni őt. De olyan jót tett velem. Soha nem felejtem el. Konkrétan megmentett.

Ahogy visszafele mentem megláttam egy csajt dohányozni egy autóban. Idegesnek tűnt.
- Elnézést - kopogtam be, mire leengedte az ablakot.
- Meg tudna szánni egy szál cigivel? - kérdeztem teljesen megsemmisülve.
- Boldog karácsonyt! - nyújtott egy szálat. - Tűzed...? - Nem fejezte be a mondatot már meggyújtottam.
- Kék west. Nagyon köszönöm - mosolyogtam. - Boldog karácsonyt! - intettem egyet és vissza mentem a mi kocsinkhoz.

Grégorie 2022. 12. 24. 5:30 Párizs

Amikor Niki beült a kocsiba, Ruby már ott ült és Grégorie-t fárasztotta, hogy képeket mutogatott neki.
- Siker? - kérdezte rögtön Grégorie.
- Igen - szívott Niki egy nagyot a cigiből.
- NINCS DOHÁNYZÁS A KOCSIMBAN!! - kiáltotta idegesen, szikrázó szemekkel.
- Jó, bocs - szívott bele még egyet majd kifújta a füstöt és kidobta az útra. Hát így bele ivott a vodkába. Már a fél üveg elfogyott. Jajj, Niki! Engem is a sírba viszel! Nem csak anyádat!
Végre elindultak. Felbomlott a dugó.

A lányok egész úton nem szóltak egymáshoz. Ruby a képeket nézegette és rakta ki a sztorikat. Nicole pedig... Bámult ki az ablakon és elfogyaszotta az egész üveg vodkát.

Nicole 2022. 12. 24. 5:35 Párizs

Megérkeztünk. Én pedig egyből kiszálltam a kocsiból. És a többiek is így tettek. Már indultam volna el innen a parkolóból. Amikor...
- NIKI! - hallottam egy kiáltást. - Niki! - hallatszódott közelebbről. Egy ismerős hang volt. Dr. Thomas Hemingway.
- Mi bent megvárunk - ragadta meg Grégorie, Ruby karját és konkrétan elhúzta onnan.

- Niki - állt meg előttem Tom, zihálva.
- El kellett volna jönnöd az edzéseimre - fontam keresztbe a karom magam előtt.
- Eskü, ez lesz az egyik új évi fogadalmam - préselte ki magából.
- New York-ból futottál? - kérdeztem szórakozottan.
- Nem vagy vicces - húzott közelebb magához, kezét a derekamon pihentetve. - Tegnap repültem Párizsba - ismerte be.
- Vagyis követtél - vontam le a következtetést.
- Niki - fésülte ki a hajam a szememből - fejezd be ezt a hülyeséget, és gyere haza. Haza kell jönnöd! - suttogta. - Gyere haza, velem. Ha elkezdjük a kezelést...
- Nem kezdek el semmien kezelést - csaptam le magamról a kezét. - Ma találkozni fogok az apámmal - jelentettem ki. - Nem tudsz lebeszélni - tettem hozzá.

- Szeretlek, Niki - bökte ki Tom.
- Kösz, nem kérek ebből a nyálas vallomásodból - nevettem fel.
- Ugye tudod, hogy ilyenkor nem ezt szokták mondani? - nevetett fel Tom is.
- Ugye tudod, ha ezt valaki kimondja akkor azt egy cselekvés is követi? - reflektáltam egyből. Nem hittem el, amit mondtam. Szar ötlet volt.
- Rajtam ne múljon - ragadta meg újra a derekam és egy csókba húzott. De még ez sem váltott ki belőlem olyan érzést, mint Ruby, szimplán egy érintésével.

Tom 2022. 12. 24. 5:40 Párizs

A hó egyre nagyobb pelyhekben esett, az idő csak múlt, de Niki és Tom elvesztek egymásban. Benne volt minden: az utálatuk, a haraguk, a csalódottságuk, a több éves barátságuk, és egy közös jövő reménye.

De Niki nem ezt akarta. Ő az apjával akart találkozni. És ezt Tom jól tudta. Inkább felemelő érzés volt Tom számára látni Ruby Adams teljesen megsemmisült tekintetét. Mert Ruby Adams megsemmisült. Totálisan.
Hát ez így miez, kedves írókisasszony? Felmondok! Felmondhat vajon egy narrátor?