Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

12. A Tettes

Nicole 2022. 12. 24. 23:31 Fót

Ilyen nincs. Ez a nyomozó gyerek már kb egy órája csak bent van a szobában.
- Nekem elegem van ebből - pattantam fel a kanapéról.
- Nicole! - kiáltott apa utánam. De nem tudott meghatni. Egyenesen a dolgozószobába futottam.
- Mindjárt éjfél - kopogtam be idegesen. Akkor lepődtem meg amikor kinyitotta az ajtót.
- Ismerem az óra és az éjfél fogalmát, Collins kisasszony - mosolyodott el.
- Azt ígérte, hogy még ma megoldja! - szökött könny a szemembe.
- Kérem jöjjön be - tessékelt be, majd becsukta maga mögött az ajtót. Odaállt az ablak elé és bámult ki az ablakon.
- Hé! Ez az én szokásom! - álltam mellé hirtelen.
- A maga szokása? - fordult felém nevetve. - Az ablakon való kibámulás?
- Pontosan - biccentettem.

- Egy apró részlet nem áll össze - csettint egyet.
- Hátha tudok segíteni - vontam meg a vállam. - Tud esetleg olyasmiről, hogy Ruby-t visszautasította valaki?
- Igen - bólintottam. Halkan elkáromkodta magát. - Én voltam az - tettem hozzá. - Azt hittem először, hogy csak szórakozik velem, ezért kiütöttem a No kedvesség lvlx-et - nevettem fel. - De ha gondolja ebben Ruby menedzsere és szülei  is tudnak segíteni - említettem meg. - Nem hiszem, hogy előttem bárki is visszautasította volna.
- Igazán köszönöm - tessékelt ki a szobából. - Két hívás és bűntény megoldva - csukta rám az ajtót.
- Bunkó paraszt - motyogtam az orrom alá. De amint visszaértem, már el is intézte a hívást.

- Ilyen gyorsan? - huppantam vissza a kanapéra. Barta Ábel velünk szembe állt meg, és épp most rakta le a hívást.
- Pontosan - biccentett kimérten.

Barta Ábel 2022. 12. 24. 23:48 Fót

- Mielőtt felfedném a relytéjt valaki kíván bármit is mondani? - néztem körbe a társaságon. Niki izgatottan várta, hogy kiderüljön, ki ölte meg a menyasszonyát. Fülöp azt mondhatnám szintén kíváncsi volt. Tom csak nézett maga elé, azt hiszem még mindig sokkos állapotban volt. Viktornak olyannyira beütött a barack pálinka, hogy majdnem ülve elaludt. Mellette a felesége, Rami tartotta ébren. Grégorie és Gwendoline eléggé zavarodottnak tűntek. És Évi. Teljesen nyugodtan ült egy méregdrága blúzban egy méregdrága bőrnadrágban.

- Akkor kezdjünk bele - csaptam össze a tenyerem. - A legfontosabb megállapítani, hogy a Ruby Adams nyakát nem borotvával vagy késsel vágták el, mivel az sokkal csúnyább mélyedést hagy - ismertettem. - Az áldozatot egy orvosi szikével intézte el a gyilkos, ám nem egyedül. A gyilkosnak voltak társai. Így pontosabban négyen követték el a bűntényt.
- De mégis hogyan? - kérdezte Évi meglepődötten.
- Ez borzalmas - temette a kezébe az arcát Gwendoline.
- Nem így terveztem a karácsonyt - suttogta maga elé Niki.
- Mindjárt megtudják - intettem csendre a társaságot. - Mindannyiójuktól megkérdeztem, hogy ki lehetett a tettes. Mindenki egy embert mondott, fel sem merült magukban, hogy többen tették. Pedig így volt.

Előkaptam a füzetem és mintha valami verseny eredményét ismertetném felolvastam a "szavazatokat".
- Gwendoline három, Fülöp kettő, Rami egy, Grégorie egy szavazat. Viktor pedig nem volt és most sincs beszámítható állapotban - forgattam a szemem. - Maguk így gondolkoztak. Annyit mondok, hogy valakinek négyőjük közül semmi köze az egészhez - jelentettem ki. - Gwendoline-ra gondoltak a legtöbben. A magyarázat igen nyomós és ezt a hírek is megerősítik - néztem egyenesen a francia lány szemébe. Ijedten nézett vissza rám. - Ruby életrajzi könyvének a szerkesztője, akit kirúgott. Ez eddig stimm. Maga, Gwendoline azt állította, azért lett kirúgva, mert Ruby többet akart barátságnál, de maga ezt nem viszonyozta. Hát ez nem így történt - ráztam meg a fejem. - Ruby édesanyja és menedzsere azt állítja, hogy volt egy másik állása is, újságíróként. Ennek utána néztem így volt - tettem hozzá. - Itt került Jason Ross a képbe. Maga készített egy interjút vele, ahol kiforgatta a szavait. Majd megírta, hogy Ruby meg Jason egy párt alkotnak. Holott ez közel sem volt így - emeltem fel a mutatóujjamat. - Ruby ezért rúgta ki, ugye? Mert valótlan dolgokat állított?
- Igen - sírta el magát Gwendoline. - Igazából én akartam többet - vallotta be.
- Az volt a feladata, hogy elterelje Ruby figyelmét és nem az, hogy megölje? Jól gondolom? - tettem fel egy sok sok mindent elődöntő kérdést.
- Oui - szipogott Gwendoline.
- Mivel nem lett volna erre képes, ahogy Évi modnta - támaszottam alá.

- Nézzük következőnek Ramit - fordítottam el a fejem. - Tom említette, hogy műtős segédnek tanul.
- Így van - biccentett határozottan Rami. Most keverte magát bajba.
- Akkor jól gondolom, hogy tudna használni egy szikét? - Rami csak némán bólintott.
- Te ölted meg Ruby-t? - fordult felé fröcsögve Nicole.
- Nem - válaszoltam meg én a kérdést. - Csupán instrukciót adott, hogyan kell csinálni - magyaráztam. - Azt is tudom miért - néztem egyenesen a szemébe. - A hangszerbolt a csőd szélén áll. Ezt egy újságnak nyilatkozták le az ünnepek előtt. Tehát jó lenne a pénz. Évi pedig ezt ajánlott. Pénzt és egy jó munkát, igaz? Évi, ha jól tudom egy ideje nem végez könyvelői munkát, hanem egy kórházban segít férjének a különböző leletek begépelésében. Erről a főnöke adott információt.
Rami némán bólintott.
- Tessék? - kapta fel ere Viktor a fejét. - Te részt vettél egy gyilkosságban?
- Muszáj volt - suttogta.

- Nézzük csak ki van még itt - intettem csendre őket. - A jó öreg, Grégorie Sarte - néztem bele a szemebé. - Nagyon szívesen megtette volna, azok után, ami a lányával történt. De - tettem fel a mutatóujjamat - inkább maga is az elterelésben vett részt. Leitatta Viktort, Tom-ot és Fülöpöt is, amíg a gyilkos elvégzi a piszkos munkát - beszéltem halkan.
- Ez hallatlan! - fordította el a fejét.
- Igen? - léptem hozzá közel. - Én úgy látom - hajoltam közel a füléhez - a hallókészüléke ideteleportált Párizsból. Vagy inkább végig itt volt? - húztam mosolyra a szám. Már akkor tudtam, hogy sáros...

- És akkor - álltam vissza az eredeti helyemre. - hadd fegyjem fel Ruby Adams gyilkosát - dörzsöltem a tenyerem. - Ez izgi lesz - suttogtam. - A gyilkosnak fontos volt, hogy minél több embert idecsődítsen. Ezzel elterelve magáról a gyanút!! - fordultam Évi felé. - Tudom, hogy maga volt - suttogtam. A levegő szinte megfagyott a szobában.
- Ha annyit mondhatok - köszörülte meg Tom a torkát. - Évi személyesen kérte meg Ruby-t, hogy maradjanak Nikivel Szenteste.

- Biztos akart lenni a dolgában - tettem hozzá. - Az előző két ok mellett amikor Ruby és Nicole kapcsolatáról kérdeztem. Hát... Nem igazán örült neki.
- Ez nevetséges! Nem csináltam semmit! - védekezett egyből.
- Elég ergya kifogás, hogy Raminak mutatta meg a karácsonyfát - nevettem. - Arra készült, hogy megölje a mostoha lánya menyasszonyát! Mondok még valamit miért tette. Maga igazán szereti a pénzt - fejeztem ki magam finoman. - Erről árulkodnak a drága ruhák és drága bútorok - muttam körbe. - Tudta, ha meg lesz, Nicole és Ruby esküvője, a férje sok pénzt fog adni nekik! Ez pedig fájt volna magának tehát tervet eszelt ki! Véleményem szerint ezt már akkor kitalálta amikor meg tudta, hogy a lányok jegyesek.

- Tudta, hogy a férje hol tartja a szikéket, de az úgy túl gyanús lett volna - vettem elő a szikét összecsukott állapotban. - Ezért egy ilyen ötletes szerkezetet talált ki - nyomtam meg a gombot a szerkezet alján. A penge így előbukkant. - Kifúrt egy ilyen kenceficét és mondhatni belerejtette a szikét. - Készen állt minden. Gwendoline elterlete Ruby figyelmét, Grégorie a srácokét, hallatszódott, ahogy Nicole az anyjával telefonál, úgyhogy maga és Rami lecsaptak!! - ismertettem a történetet. - De van egy kis bibi. Igen, Nicole állítása szerint, Ruby a sminkjét ment igazítani. De - álltam meg a hatás kedvéért - ez egy kék színű tus, nem fekete, amit Ruby viselt - húztam vele egy csíkot a kezemre. - Maguk pedig teljesen egyértelműen bűnösök.

Mindenki néma csendben ült.
- Ha gondolja megvárhatjuk a laboreredményt az ujjlenyomatról - törtem meg a csendet. - De felesleges. Szóval Dr. Kovács - Takács Éva ezennel letartóztatom emberölés gyanújával - ejtettem ki ezeket a hivatalos szavakat.

Nicole 2022. 12. 24. 23:58 Fót

A rendőrök nagy szírénázással érkeztek meg. A négy elkövető pedig most kezdi bűntetését. Hát így van ez. Bűn és Bűnhődés. Dosztojevszkij már régen megírta.

Mi pedig ártatlanok ott álltunk a teraszon.
Könnyes szemmel léptem oda a nyomozóhoz.
- Azt hittem csak ugrat, amikor azt mondta, hogy még ma megoldja a bűntényt, nyomozó úr - mutattam felé a telefonom képernyőjét. 23:59.
- Tegezz és hívj, csak Ábelnek - vette le a zakóját és a hátamra terítette. Melegrekrod ide vagy oda. Azért csak 13 fok van. Egy cigit vett ki a zsebéből és a korlátnak támaszkodva rágyújtott. - Nem foglak megkínálni vele tüdőbetegecském - nevetett fel. Mellé könyököltem és mélye szívtam azt a füstöt, amit ő fújt ki. Drága, nikotin!
- Ultra nyálas lenne, ha a nyakadba borulnék és azt suttonám a füledbe, hogy "köszönöm" - röhögtem. - Ezért nem teszem meg - néztem almazöld szemébe. - De azért köszönöm - suttogtam.
- Ez a munkám - vonta meg a vállát.
- Azért a számodat megadhatnád - bökött oldalba.
- Úgyis tudod te azt nyomozókám - reflektáltam rögtön. - Ruby... Nem tudom, hogy túl tudom-e tenni magam rajta. Annyi mindent tanultam tőle csupán huszonnégy óra alatt! - buggyant ki egy könnycseppem. - Rávett engem, hogy élni akarjak! Letegyem a cigit, a piát és elkezdjem a kezelést! - csaptam erősen a korlátra. - Rámutatott arra, hogy lehet, hogy a lányokhoz is vonzódom - vallottam be halkan. - Ruby volt az a valaki, akit úgy igazán szerettem.

- Add ki te a könyvét - szívta mélyre a cigit. - Szerintem segítene. Meg hát mindenkinek hallania kell Ruby Adams-ről - mosolyodott el, ahogy kifújta a füstöt.
- De én nem vagyok író, se szerkesztő - reflektáltam rögtön.
- Egy nap alatt többet tudtál meg róla, mint bárki más! - nyomta el a cigit és maga felé fordított.
- Még átgondolom - biccentettem. - Mondjuk... Ennyivel tartozom a rubinoknak.
- A húgom is nagy rajongója - nyelt egy nagyot - volt. Annyira örült, hogy láthatta élőben.
- Ott volt a koncerten?
- Ki nem volt ott? - nevetett. - Mondjuk engem a gitáros lány jobban érdekelt - ismerte be.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy a mostoha anyám csupán pár órája ölte meg a menyasszonyomat? - kérdeztem nevetve. Reflektálva a közledésére.
- Én derítettem ki, hogy a mostoha anyád volt - mutatott magára büszkén. - Játszom itt a nagy nyomozót, de azért csak egy huszonhét éves csávó vagyok, akinek bejön egy csaj - nevetett fel.

- Tényleg! - szakítottam félbe. - Mi lett azokkal az üzenetekkel? Én azt hittem, Tom-nak is van köze hozzá.
- Tudtam, hogy kifelejtettem valamit - ütötte meg a homlokát. - Grégorie és Gwendoline írták őket. Bemértük a hívások és üzenetek helyét. És az ő lakásuk volt. A dokinak semmi köze hozzá. Véletlen egybeesés - vonta meg a vállát.
- Ajj. Hiába olvastam annyi krimit, én csak nem lennék jó nyomozó - dőltem neki a korlátnak.
- Az évek és a tapasztalat - vágta rá. - Visszamész New York - ba? - váltott témát hirtelen.
- Igen - bólintottam határozottan.
- És a kezelés? - kérdezett rá.
- Még azt nem tudom - húztam el a számat kelletlenül. - Elhiheted mennyi életkedvem van - forgattam a szemem.

Elővette a telefonját és valakit tárcsázott. Én voltam az. A telefonom az alap csengő hangon szólalt meg. Elővettem és kinyomtam a hívást.
- Miért akarsz bármit is egy félig halott csajtól?
- Mondjuk először is szívesen segítenék megírni a "Ruby halála" című fejezetet. Aztán meglátjuk - vonta meg a vállát.
- Ez egy igen téma megjelölő cím lenne amúgy - szakadt fel belőlem egy igazi nevetés.

- Tudod, ha el is kezdem a kezelést, nagyon max egy hónapom van és nyekk - húztam el a kezem a nyakam előtt.
- Akkor ez idő alatt kövessünk el száz hibát - mosolyodott el. De nem olyan volt, mint Ruby-é. Az ő mosolya egyenesen ragyogott!

A hír persze útjára kelt. De én csak egy egyszerű posztot raktam ki:
"Nyugodj békében, királynőm! 🤍
És a tettesnek üzenem, hogy ez no kedvesség lvl: 44444444444444444444444444444444 volt. Azt hiszem te nyerted meg ezt a versenyt!!"

Túlságosan is maximalista vagyok és még ma befejeztem ezt a fejezetet... Igazából engem is érdekelt, hogy mit hozok ki ebből a történetből. 😂
Lassan itt a vége. Már csak amolyan "lezáró" fejezetek lesznek, hogy tényleg kerek legyen a történet. Remélem azért azt is elolvassátok és az is tetszeni fog.
Mondjuk még egy kérdés maradt: Vajon mi lesz Nikivel? Ha érdekel akkor továbbra is maradjatok velem. ❤️🥰

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro