Barta Ábel 2022. 12. 24. 20:08 Fót

Háromszor csengettem a Kovács házaspár csengőjén mire kinyitották az ajtót. Nem elég, hogy Szenteste riasztanak egy bűntényhez még ajtót is alig nyitnak.
- Barta Ábel, nyomozó - mutattam fel a papíromat.
- Dr. Kovács Fülöp - fogtunk kezet.
Aztán csak intett a fejével, hogy menjek beljebb, majd becsukta az ajtót. Ahogy bementünk a házba sírásra lettem figyelmes.

Egy fekete hajú lány az étkező asztalra döntötte a fejét és úgy sírt. Mellette egy terhes nő ült, a vállát simogatta. A többiek a nappaliban ültek és a történtekről beszéltek.
- Fent az emeleten - szólalt meg halkan Fülöp.
De én a síró lányhoz léptem.
- Minden rendben?
- Maga komolyan azt kérdezte, hogy minden rendben? - emelte fel a fejét idegesen. - Maga mit szólna hozzá, ha elvágnák a menyasszonya torkát??
- Valószínűleg ugyanazt, mint maga - indultam a lépcső irányába.

Az ajtót valószínűleg betörték, ugyanis az eredeti helye mellé volt állítva.
- Be kellett törnünk az ajtót - magyarázta Fülöp.
- Tehát a gyilkos bezárta maga után - állapítottam meg. - Ezzel időd nyert - tettem hozzá.
Nem rég újíthatták fel a helyiséget. Sarokkád, bazi nagy tükör, fekete fehér bútorok, ja és egy holttest a padlón... A szobában egy kis ablak volt, résnyire nyitva. Itt nem menekülhetett el, szóval maradjunk az első teóriánál. A lánynak tényleg elvágták a torkát de semmi éles nem volt a földön csak vér. De abból rengeteg. Egy szőke hajú igazán szép lány volt. Mellette egy kis kék színű kencefice. Azt hiszem tusnak hívják. Gyorsan zsebre vágtam.
- Igazán érdekes - guggoltam le mellé. - Túl szép ez a vágás - suttogtam. - Van valami dolgozószobája, amit ideiglenesen elfoglalhatnék a kihallgatásra? - álltam fel és közben megigazítottam a nyakkendőmet.
- Hogyne a földszinten - biccentett még mindig sokkos állapotban.

Lementünk a lépcsőn a csávó pedig megmutatta a dolgozó szobát.
- Tökéletes lesz, köszönöm - néztem körbe. Semmi extra. Egy asztal, egy szék és egy számítógép. Nagyjából ennyi. - Annyit mondjon, hogy kik tartózkodtak a házban, amikor a gyilkosság történt? - foglaltam el a helyem.
- Akik most is - vágta rá. Amíg sorolta a neveket, előkaptam egy kis noteszt és felfirkantottam őket.
Dr. Kovács Fülöp
Dr. Kovács - Takács Éva (felesége)
Nicole Collins (lánya)
Dr. Thomas Hemingway (jó barát)
Pap Viktor (egy jóbarát)
Pap Ramóna (felesége)
Grégorie Sarte (Éva nagybátyja)
Gwendoline Sarte (lánya)

- Értem - raktároztam el a neveket. - Kérem, küldje be azt a lányt, aki az asztalra borulva sír.
- Nem hiszem, hogy...
- Őt küldje be - ismételtem meg.

Egy perc múlva lépett be a lány még mindig sírva. Hozott egy széket és letette velem szembe.
- Barta Ábel - nyújtottam felé a kezem.
- Nicole Collins - fogadta el a kézfogást majd lehuppant a székre. Akkor ő Fülöp lánya.
- Megígérem, hogy még ma megoldom ezt az ügyet - ültem én is vissza.
- Ki maga? Hercule Poirot? - nevetett fel egy pillanatra.
- És ki maga? Agatha Christie rajongó? - próbáltam egy kicsit felvidítani.
- Az összes könyvét olvastam - vallotta be.
- Kérem mondja el, mit látott, amikor belépett a fürdőszobába - vettem elő a telefonomat és elkezdtem felvenni a beszélgetést.
- Azt, amit maga - vágta rá.
- Vagyis semmit nem mozdítottak el, minden ugyanúgy van? - vettem elő újra a noteszt és címszavakban elkezdtem leírni mi történt.
- Igen - dőlt hátra Nicole a széken. - Hallottuk Ruby sikolyát, így mindenki odarohant. De az ajtó be volt zárva, így apával és Viktorral betörtük.
- Szóval hallották a sikolyt és odarohantak - ismételtem meg. - Miért nem a "felrohantak" szót használta?

- Mivel Évi és Rami a harmadikon voltak, úgy tudom a másik karácsony fát mutatta meg Raminak. Ruby felment a fürdőszobába megigazítani a sminkjét, Gwendoline pedig elvileg elolvasta a vázlatot Ruby életrajzi könyvéről - magyarázta. - A hímek a garázsban vedeltek. Én pedig a földszinten az anyukámmal beszéltem telefonon. Utolsónak érkeztem, előttem pedig Grégorie ment - mesélte el.

- Az anyukájával? - kérdeztem vissza.
- Igen, Évi nem az anyám. Ő apám felesége.
- A szülei elváltak? - kérdeztem rá.
- Mondhatjuk így is - vonta meg a vállát.
- A "Mondhatjuk így is" nem ugyanaz. Van időnk - néztem az órámra.
- Én igazából New York-ban élek - kezdte a sztorit. - Az anyám férje, akit apámnak hittem egy hete halt meg COPD-ben - törölte le egy könnycseppjét. - A végrendeletében leírta és bizonyította, hogy nem vagyok a lánya. De a laborban találtak egy másik egyezést, Dr. Kovács Fülöppel.
- Értem, hát ez nem egy válás - ingattam a fejem. - Miért pont most látogatta meg az apját? Miért nem később?
- Én is COPD beteg vagyok, ezért volt hiteles anyám sztorija. Nem jók az eredményeim - hajtotta le a fejét. - Csak találkozni akartam vele mielőtt meghalok - vallotta be.

- Szóval Ruby Adams a menyasszonya volt - váltottam egy kis témát. - Mióta voltak jegyesek?
- Csak pár órája - pirult bele.
- Biztos vagyok benne, hogy van tippje a tettesről. Így van?
- Gwendoline - vágta rá.
- Meg is tudja indokolni? - nevettem.
- Gwendoline volt eredetileg Ruby életrajzi könyvének szerkesztője. De Ruby kirúgta őt. Szerintem nem bocsátott meg, ahogy azt mondta - fonta össze maga előtt a karját. - Még, hogy elolvassa a kéziratot? Már akkor tudnom kellett volna. - Már akkor tudnom kellett volna, amikor megmutatta milyen fenyegető üzeneteket kapott.
- Fenyegető üzenetek? - kérdeztem vissza. Elővette a telefonját és megmutatta a képernyőképeket.

Ismeretlen: Ruby Adams! Hatalmas rajongód vagyok! 24 óra múlva találkozunk, csak te nem fogod megélni a találkozó végét! Jaj, elnézést. Nem vagyok ennyire gyilkos. Csak egy kicsit. Ha visszaveszed a régi szerkesztőt az önéletrajzi könyvedhez, talán megkímélem az életedet!

Ismeretlen: Haha! Gyors Tik Tok live! Azt ígérted a követőidnek, hogy jövőre ki jön a könyved! Közben sehogy sem állsz! Mivel kirúgtad a legjobb szerkesztőt!

Ismeretlen: Remélem nem felejtetted el, mit ígértél. Ja, és ne menekülj. Nincs értelme. Tudom, hogy Párizsba mész!

Ismeretlen: Tudom, hogy itt vagy Párizsban. Én pedig a sarkadban vagyok. Ott vagyok mindenhol. Ketyeg az órád. Tik tok. Már csak
20 órád maradt! Vagy megadod, amit kértem!

Ismeretlen: Itt vagyok a repülőn. Láttam, hogy az előbb épp aludtál. Egy csávóval beszéltél. Most pedig a mosdóban vagy. Mire jó ez? Tedd meg amit kértem!

Ruby: Milyen nyelven van az, hogy "sim"? Kérlek segíts! Nem találom sehol!

Ismeretlen: Finnül nemet jelent. De talán ha elviszed őt Finnországba, lehet belőle igen. Egyik nagy álma.

- Érdekes - állapítottam meg, és visszaadtam a telefont.
- Még egy utolsó kérdés - vettem elő a tust a kezemből. - Látta már Ruby-nál ezt a tárgyat? - adtam a kezébe.
Óvatosan kinyitotta majd vissza is zárta.
- Ez nem Ruby-é - adta vissza.
- Pedig a holtteste mellett találtam - magyaráztam.
- Ruby soha nem használna kék tust! És emlékszem most is fekete tus volt rajta! - ütött az asztalra. Jó, oké.
- Egyre jobban tetszik ez a történet - állapítottam meg, amikor Nicole kiment és Fülöp jött be.

- Nem éppen így terveztem a karácsonyt - ült le egy sóhaj kíséretében.
- Hol volt a gyilkosság perceiben? - vágtam is bele rögtön. Én sem így terveztem a karácsonyt! Hát ki tervezte így? A gyilkos.
- A garázsban megkóstoltuk a barack pálinkát - ismerte be.
- Hol van ez a garázs? Kérem mutassa meg! - álltam fel, ahogy Fülöp is. Bár ő kissé kereste a helyét. Az a híres barack... Kinyitotta nekem az ajtót majd végigmentünk egy folyosón, aminek volt a végén egy ajtó. Ez volt a garázs.
- Ez az - mutatott körbe.
- Innen hogyan jutottak el az emeletre ilyen gyorsan? - kérdeztem meglepődve.
- Van itt egy létra - mutatott rá. - A fenti folyosóra vezet.
- Nicole úgy mesélte, Grégorie pont előtte ment, a lépcsőn - akadtam meg egy pillanatra.
- Grégorie jól tartja magát, de már a hatvanat súrolja - nevetett Fülöp. - Mi mondtuk neki, hogy inkább a lépcsőn menjen fel.
- Egyre izgalmasabb - állapítottam meg és felmásztam a létrán és ott pedig kimásztam a csapó ajtón. Hát tényleg a folyosóra vezetett. Néhány lépésnyire pedig ott volt a fürdő. - Jöjjön maga is! - kiáltottam le neki. - Közben annyit mondjon el. Mit gondolt Niki és Ruby kapcsolatáról?

- Én csak azt szeretném, ha a lányom boldog lenne. És Ruby mellett boldog - válaszolta, mire bólintottam. - Maga szerint ki tette? - kérdeztem halkan.
- Gwendoline lehetett a tettes - mondta halkan. - Úgy tudtuk ő volt Ruby könyvének a szerkesztője, de Ruby kirúgta - magyarázta.

- A halottkém csak később érkezik, de annyit már most meg tudunk állapítani, hogy az áldozat nyakát nem késsel és nem borotvával vágták el - léptem a holttest mellé.
- Túl szépen van elvágva, ha mondhatok ilyet - állt meg Fülöp az ajtóban.
- Igen, egy orvosi szikével vághatták fel. Tudja, mint, amit a sebészek használnak - emeltem ki, hogy "sebészek". Tudtam, hogy Dr. Kovács Fülöp sebész. Ő az egyik leghíresebb.
- Maga engem gyanúsít??
- Nem, én csak a tényeket közlöm - mentem el mellette. - Egyenlőre - tértem vissza a "kihallgatószobába", ahova Tom-ot küldettem.

- Dr. Thomas Hemingway - nyújtotta felém a kezét.
- Barta Ábel - fogadtam el a kézfogást.
- Doktor - ízlelgettem ezt a szót.
- Tüdőbeteg specialista vagyok, mint tüdőrák, cisztás fibriózis... - ült le a székre.
- Vagy COPD? - kérdeztem rá.
- Vagy éppen az - bólintott egy nagyot. - Így ismertem meg Nikit, én vagyok az orvosa - bólogatott még egyet. - Elnézést csak valami híres magyar alkoholos italt ittunk és egy kicsit dob a fejem - masszírozta a homlokát.
- Pálinka - írtam le egy szóval a monológját.
- De azért megpróbálok a segítségére lenni - dőlt hátra a széken.

- Pontosan idézve Nicole szavait - húztam magam elé a noteszt. - "A hímek a garázsban vedeltek." - néztem rá mosolyogva. - Mi történt ezután?
- Ahogy meghallottuk Ruby sikolyát felrohantunk az emeletre - vágta rá, utána csuklott egyet. - Utána Niki, Viktor és Fülöp betörték az ajtót.
- Túlságosan is előrement - állítottam le. - Valaki már ott volt, amikor önök négyen megérkeztek?
- Gwendoline és Rami - sorolta fel.
- Van tippje, hogy ki tehette? - kérdeztem rá.
- Ramira gondolnék inkább. Túl szép az a vágás, orvosi szikével csinálták - állapította meg. - Rami pedig műtős segédnek tanul. Viktor mesélte - tette hozzá.
- Milyen lelkesen gyakorol - dünnyögtem az orrom alá.

- Küldje be Pap Viktort - néztem be a jegyzetbe. Viktor pedig szintén berúgva támolygott be a szobába. Majd leült. Na ezzel nem megyek sokra.
- Szóval hallották Ruby sikolyát és felrohantak az emeletre. Kik voltak ott előttük?
- Azt hiszem - csuklott ő is. - Mindjárt - tette fel a mutatóujját - Gwendoline és Évi - nyögte ki.
- A felesége nem volt? - próbáltam kiszedni belőle.
- Nem, csak utánunk érkezett - rázta meg a fejét. - De ez a barack pálinka...

Ekkor Rami nyitott be és kirángatta a férjét.
- Elnézést, amikor részeg - ingatta a fejét - nem tudja miket beszél.
- Ha már így itt van, akkor maradjon is - mutattam a székre. - Hol volt amikor a gyilkosság történt?
- Évivel pont felmentünk az emeletre -ült le a székre -,hogy megnézzük a másik karácsonyfát is.

- Ez a harmadik emelten van? - kérdeztem.
- Igen - vágta rá. - Van ott is egy mosdó, amit én akkor meglátogattam.
- Értem - dünnyögtem.
- Ki ért oda maga előtt? - tértem a lényegre. Sokáig agyalt a kérdésen.
- Gwendoline és Évi - bökte ki végre.
- Van esetleg valami tippje?
- Csakis Gwendline lehetett az. Gwendoline volt eredetileg Ruby életrajzi könyvének szerkesztője. De Ruby kirúgta őt. Legalábbis a hírekből én így tudom - tette fel a kezét védekezően.
- Rendben -reagáltam le.

- Küldje be Grégorie Sarte urat - tessékeltem ki Ramit. Grégorie Viktorhoz képest teljesen józannak nézett ki. Némán ült le a székre, majd én is az enyémre.
- Magán nem is látszik az alkohol - jegyeztem meg.
- Az évek és a tapasztalat - vágta rá.
- Akkor remélem maga nagyobb segítségem lesz - ismertem be.
- Hallottuk azt a sikolyt - kezdett bele. - Mintha egy angyal szállt volna vissza a mennybe - suttogta. - Én utolsó előttiként érkeztem, már nem tartom olyan jól magam - ismerte be. - Az ajtó zárva volt, de amikor Niki, Viktor és Fülöp betörték csak Ruby holtteste volt ott.
- Ó az egyszerű - legyintettem. - A gyilkos kívülről zárta be miután megölte Ruby-t.
- Lenyűgöző - reagálta le.

- Maga Dr. Kovács Éva nagybátyja, igaz? - kérdeztem rá.
- Igen. Nem sűrűn találkozunk, mivel mi a lányommal Párizsban élünk - magyarázta. - De az ünnepekre Évi meghívott minket.
- Ki lehetett a tettes? Mit gondol? - kérdeztem elterelve a témát.
- Fülöpre gondolnék, ő sebész - magyarázta. - És gyorsan eljuthatott oda a létrán.

- De az előbb azt mondta, hogy hallották a sikolyt, nemde? Fülöp nem volt ott akkor? - húztam be a csőbe.
- Áh én már, nem tudom - legyintett. - Meg a hallókészülékem Párizsban maradt.
- A lánya volt Ruby életrajzi könyvének a szerkesztője, igaz? - kanyarodtam vissza. Ez a csávó hazudik. Itt valami nincs rendben.

- Így van, de valamiben nem értettek egyet, és Ruby kirúgta őt - egészítette ki. - Gwendoline és Ruby régóta barátnők voltak, viszont eléggé viharos volt a viszonyuk.
- Több volt köztük, mint barátság? - tapintottam rá.
- Nem tudom - vonta meg a vállát kétségbeesetten Grégorie. - Nem válaszolt sosem erre a kérdésre.

- Akkor nekem hátha elmondja a lánya - mutattam az ajtó felé.
Gwendoline Sarte pedig perceken belül ott ült előttem. Ha valaki, na rajta igazán látszott, hogy francia.

- Borzalmas, ami történt - temette a tenyerébe az arcát.
- Mesélje el mi történt, kérem - adtam át a szót.
- Hallottuk Ruby sikolyát - gördült le egy könnycseppje. - Dieu accorde la paix à son âme - suttogta. - Mint, aki most távozik a túlvilágra.
- Maga az elsők között ért oda ugye? - kérdeztem.
- Így van - bólintott. - Rami és én értünk oda elsőnek. Aztán Évi majd a többiek - tette hozzá.

- Be kellett törni az ajtót, igen innen világos - állítottam le. - Az apja említette. hogy Ruby-val régebb óta ismerik egymást. Milyen volt a kapcsoltuk?
- Szimplán baráti - vágta rá rögtön. - De Ruby többet akart, én nem - tette helyre. - Erre kiakadt és kirúgott - nevetett fel. - Biztos először utasították vissza - vonta meg a vállát.

- És maga ilyen könnyen túl tett azon, hogy kirúgta? - kérdeztem meglepetten.
- Amint kaptam egy másik állást szinte el is felejtettem - nevetett. Érdekes, hogy nevet. Az előbb meg sírt. Jó kis színész lenne.
- Az apja azt említette, hogy otthon hagyta a hallókészülékét - Gwendoline közbeszólt.
- Ez miért is fontos? - gyűrögette a mandzsettáját. Ideges.

- Hát elég fontos, hogy az apja halhatta-e a sikolyt? - kérdeztem teljesen egyenesen.
- Elég nagyfiú már, hogy magának pakoljon be - vágta ki magát. Valami nem oké ezzel a Sarte családdal.
- Esetleg látta már ezt a tárgyat? - vettem újra elő a kis kencét.
- Most először - adta vissza.

- Ruby Adams holtteste mellett találtam - magyaráztam.
- Nem Ruby-é, az biztos - rázta a fejét. - Sosem használna kék tust.
- Maga szerint ki tette? - kérdeztem hirtelen.
- Fülöp - mondta gyorsan. - A létrán gyorsan odajuthatott. Meg szerintem nem tetszett neki Ruby és Niki kapcsolata - Nem tetszett? Hát ez érdekes. Ki hazudik? Fülöp vagy ez a frania csaj?
- Köszönöm a segítséget. Már csak Dr. Kovács - Takács Éva maradt igaz?

Évi volt a terhes nő, aki Niki vállát simogatta, amikor beléptem a házba. Nagyot nyelt, amikor belépett majd helyet foglalt.
- Maga maradt utoljára - húztam egy biztató mosolyra a szám. - De azért mondja el, hogy is volt ez?
- Ramival felmentünk a harmadikra - kezdett bele egy nagy sóhaj után. - Meg akartam mutatni neki a másik karácsonyfát is - emlékezett vissza. - Rami elment mosdóba, mivel van egy azon az emeleten is. Ezután hallottuk a sikolyt - fejezte be a mesélést.
- Mit gondol Ruby és Nicole kapcsolatáról? - tereltem el a témát.
- Érdekesnek tartom - válaszolta meggondoltam. - Ruby egy kedves, megnyerő lány de vélemény szerint ez így nincs rendben - ingatta a fejét.

- Gondolom hallott Ruby életrajzi könyvéről - vezettem fel. - Mit udna nekem elmondani róla.
- Gwendoline volt eredetileg Ruby életrajzi könyvének szerkesztője. De Ruby kirúgta őt - halkult el a hangja. - Ruby többet akart barátságnál, Lini nem - folytatta halkan. - És szerintem rosszul esett neki, hogy azóta Nikivel megírták az új interjút. Meg, hogy Niki és Ruby ilyen hamar összejöttek - húzta el a száját.
- Gondolja. hogy ő tette?
- Úgy tűnhet, de nem lenne képes ilyesmire - rázta a fejét. - Fáj kimondani, de Grégorie megtenné, hogy megvédje a lánya becsületét.

- Akárki is volt egy orvosi szikével vágta el Ruby Adams torkát - ismertettem. - A férje tart itthon ilyen szikéket?
- Igen, úgy tudom igen - bólintott bizonytalanul.
- Akkor a gyilkos simán elvehetett egyet? - Erre csak bólintott. - Egyébként nekem ez ilyen furcsa, hogy Szenteste ennyi ember van itt - jegyeztem meg. - Mi csak szűk családi körben ünnepeltünk volna.
- A férjem is így gondolja - húzta el a száját. - De szerintem nem kell ennyire tartani magunkat a hagyományokhoz. - Mindjárt. Mindjárt kiderül minden. Majdnem minden. Elővettem a kis tus, izét.

- Látta már ezt a sminkterméket? - emeltem ki az utolsó szót. Remegve vette a kezébe.
- Még nem - adta vissza gyorsan. - Van még kérdése? - állt fel gyorsan.

- Nincs, menjen csak nyugodtan - Évi a következő pillanatban kiment. - Nincs, mert tudom ki volt a gyilkos - fordultam a lámpa felé. A fény pedig megvilágította a tust... Aha... Na persze. Benyomtam egy kis gombot a tus alján. Egy penge villant meg a fényben. Egy orvosi szike, amit sebészek használnak. - Ötletes - forgattam a kezemben.