- Hyung, most már kelj fel - rángatta Tae karját Jimin, aki erre csak még jobban magára húzta a takarót.

- Fáj a fejem, ne üvölts már - nyöszörgött.

- Nem érdekel, hogy menyit ittál tegnap, most azonnal kelj fel - rángatta erősebben.

- Kibaszottul máanapos vagyok, szóval hagyjál békén - rúgott egyet Jimin felé, majd miután az abbahagyta a rángatást, a kisebb egyenletesen szuszogni kezdett.

- Ch. Így beszélni az idősebbel, komolyan - morogta az orra alatt, ahogy elhagyta a szobát.

- Taehyung? - kérdezte a kanapén tévéző Jin.

- Csicsikál - mondta mérgesen a fiatalabb, majd dühösen bement a mosdóba.

- Ennek meg mi baja? - nézett Nam-ra a legidősebb, aki csak a fejét rázva tárta szét karjait.

- Basszus - jött ki Jimin köhögve a mosdóból. - Rohadt büdös van bent - nézett szét a többieken.

- Taehyung - mondták egyszerre.

- Komolyan az a gyerek. Azt még úgyahogy elnézem neki, hogy nem tanult illemet az idősebbek felé. De, hogy ne tudjon eltakarítani maga után, az azért már nem oké - pattogott tovább, mire Jin, Hobi és Nam kuncogni kezdtek.

- Jimin - nézett rá Hobi.

- Igen?

- Megjött? Azért vagy ilyen ideges? - kérdezte halkan nevetve, mkre a kisebb csak szemet forgatott.

***

- Végre itthon - sóhajtotta megkönnyebbülve Kook, ahogy belépett az ajtón. A fiúk még kint pakolták a cuccokat, szóval csak ő volt a házban. Legalábbis azt hitte. A nappaliba belépve a tv-ben Katherina kedvenc sorozata ment, a kanapén pedig láthatóan ült valaki.

- Kathy? Te vagy az? - lépett a kanapé mellé, mire a lány felállt majd szorosan megölelte.

- Szia Jay Jay - mondta vidáman Kathy.

Érezte a lány citrusos tusfürdőjének illatát, ami mosolygásra késztette. Viszont ahogy a lány a szemébe nézett, a lábától kezdve elkezdett porszemekre bomlani (olyasmit képzeljetek el, mint ami a Bosszúállók-ban volt).

- Kathy. Kathy, ne hagyj itt megint. Kathy! - kiáltotta el magát. Kinyitotta szemeit, és a sötét szobájában találta magát. Felkapcsolta az éjjeli lámpáját, majd megtörölve ozzadt homlokát megnézte az időt. 2:17.

- Kook minden rendben? - szaladt be hozzá Jin és szorosan átölelte. A kicsi már egy hete ugyanezt álmodja, minden este. - megint azt álmodtad igaz? - engedte el Kook-ot, aki bólogatni kezdett.

- Leigazollom a mai napod az iskolában. Ha szeretnéd, akkor...

- Nem. Az évzáróra elmegyek. Ennyit Kathy is megérdemel - sóhajtotta. - Menj aludni, ha már én nem fogok - mosolyodott el Jin-re nézve, aki bólintott és elhagyta a szobát. Ahogy hyungja egyedül hagyta, az íróasztalához sétált, és az egyik fiókból kivett egy mappát, abból pedig egy papírt. A lapot a mappára tette, majd még egy tollat megfogva ült vissza az ágyába.

A hyungjainak nem szólt, de elkezdett írni egy levelet az évzáróra, ahol - mint az tegnap kiderült - Kathy-ről is lesz egy kisebb megemlékezés. Kook engedélyt kért az igazgatótól, hogy írhasson egy beszédet, aki természetesen bele egyezett.

Nem nagyon tudta mit írjon a 'búcsú levelébe'. Talán, hogy mennyire szerette, vagy mennyire hiányzik neki? Minden bizonnyal ezek lettek volna a legmegfelelőbb gondolatok egy ilyes fajta levélben, de nem akart még nagyobb sebet okozni a szívében. Meghát ott fogalmazódott benne a kérdés, pontosan ahogy a többiek fejében. - Kathy meghalt egyáltalán? Vagy még lehetséges, hogy él - ezek a kérdések jártak a fejében, miközben asztalára tette a levelet. - Kiülök az erkélyre - vont vállat ezzel a gondolattal, majd felkapva egy pulcsit, nyitotta ki az ablakot, és ült fel az erkélyre. Lábait lógatva élvezte a kellemesen hideg levegőt, és érezte, hogy feje kezd kitisztulni.

- Én is ezt szoktam csinálni. Csak köntösbe - hallotta meg maga mellől Taehyung hangját.

- Tudom. Múltkor is ezért kaptál tüdőgyulladást.

- Egy, az januárban volt. Kettő, nem tehetek róla, hogy nem szeretem ruhára felvenni a köntöst - vont vállat.

- Hyung - nézett rá Kook full komoly arcon. - Ejtsük a témát, jó? Nem igazán érdekel, hogy éppen melyik hülyeségdért kapsz tüdőgyulladást.

- Aha, jó. Csak gondoltam megnézlek - vont vállat, majd egy gyors mozdulattal lemàszott az erkélyről.

- Várjunk csak - ment utána Kook. - Te miért nem alszol ilyenkor?

- Nem szoktam aludni - vont vállat vissza sem nézve az idősebb, majd ott hagyta Kook-ot.

***

- Sziasztok - köszönt Jin a kanapén ülő Kook-nak és Tae-nek, aki kcsak intettek egyet és tovább bámulták az egyik állatvédős csatornát.

- Reggelt - kocogott le Yoongi is, mikor már mindenki körülbelül elfoglalta a helyét az asztalnál. - Képzeld Tae, tegnap láttalak a tv-ben - nézett a kisebbre, akinek erre felcsillant a szeme.

- Tényleg? Melyik csatornán? - kérdezte boldogan.

- Animal Planet - mondta, mire a másik csak szemet forgatott.

- Mitől van ilyen jó kedved? - nézett rá furcsán Nam.

- Csakúgy - vont vállat, majd folytatta a reggelijét.

Másnap reggel

- Jin hyung megkötöd a nyakkendőm? - állt az idősebb elé Jimin, aki tette amit a fiatalabb kért tőle.

Útközben mindenki izgult, hiszen ez mégis csak Jimin és Tae a ballagásuk napja. Ők ketten rengeteget dumáltak az esti Végzősök Báljáról, amit a többiek már kissé untak.

- Kár, hogy én nem mehetek - sóhajtotta Kook.

- Nem úgy volt, hogy téged is elhívott egy végzős? - fordult hátra hozzá Nam, aki nem igazán volt képben az egésszel, őt inkább Jin avatta be néhány dologgal kapcsolatban.

- Hát, az a valaki... Kathy volt - vakarta meg a tarkóját. - Ő volt az aki elhívott.

- Ó. Bocsáss meg, nem tudtam - mondta bűnbánóan Nam.

- Semmi baj, nem tudhattad - mosolygott rá halványan Kook.

***

- Végülis, hogy intéztétek el, hogy eljöhetek a Végzősök Báljára?! - kérdezte kiabálva Kook a mellette álló két sráctól.

- Vannak kapcsolataink! - mondták egyszerre, majd a színpadon álló két lány felé biccentettek, akik a szervezők voltak.

- Küldök egy sms-t Jin-nek, hogy még élek! - mondta a kicsi, majd leült az egyik szapad sorba és elővette a telefonját.

- Szia Jay Jay - hallott meg egy hangot maga mellől.

- Szia - köszönt csak a szeme sarkából látva az illetőt, majd miután a lány elment, akkor tudatosult benne az előbbi.

- Fiúk! Gyertek gyorsan! - ment oda barátaihoz, akik aggódva követték őt, egészen ki az udvarra.

- Baj van? - kérdezte Jimin ahogy kiértek a dübörgő sport csarnokból.

- Kathy itt van. Vagy itt volt. Vagyis nem tudom itt van-e még.

- Várj, mi van? Biztos nem halucinálsz a folyamatos rémálmaid miatt? - kérdezte Tae.

- Nem, nem. Láttam őt, de nem emlékszem pontosan, hogy nézett ki.

- Honnan veszed, hogy ő volt az? Rengeteg lány ismer a suliban azok közül akik most itt vannak - szólalt meg Jimin.

- Mondj még egy embert a földön aki Jay Jay-nek hív.

- Jay Jay-nek hívott?

- Igen. Köszönt, hogy 'szia Jay Jay' aztán elment.

- Van egy ötletem - indult el Tae a kapu felé.

- Hova megyünk? - kérdezte egyszerre a másik kettő.

- Kathy-nek egy egész autó gyüjteménye volt, drágábbnál drágább darabok, mégis csakis egyel járt iskolába - mondta, mikor kiértek, és a parkoló felé indultak, végül pedig megálltak a már jól ismert kocsi előtt.

- Az 57-es Mustang Shelby GT500 - mondták egyszerre, majd Kook előkapta a telefonját.

- Nam, hangosíts ki.

- Meg van, mondhatod.

- Van egy jó és egy rossz hírem.

- A jó az, hogy Kathy él és itt van a kocsija. A rossz viszont az, hogy arról ötletünk sincs, hogy ő hol van.

Hello Aliens!

Kicsit későn és egy hosszú résszel, de visszatértem. Remélem tetszik nektek.

Ja, és elértük a több, mint 50 olvasót, ami bár nem akkor szám, mknt az 1k, de mégis szeretném nektek megköszönni❤️❤️❤️

Ui: Hibákért sorry, hamaorsan újra találkozunk👋🤘✌️