Egy hete történt, hogy Katherina Police

ez a lány öngylikos lett. 7 barátjával élt együtt, akik névszerint: Jin, Hoseok, Yoongi, Namjoon, Jungkook, Jimin és Taehyung, vagy ahogy ő hívta őket: Seokjin hyung, Hobi, Yoyo, Nam, Jay Jay, Park és Hyung. Ma volt a temetés amit minden bizonnyal a három legfiatalabb viselt a legnehezebben, mivel nagyon szoros barátságban álltak a lánnyal. Bár ez az egész 'rendezvény' csupán bő 1 óra volt, a fiúk ezt mégis 3 órának érzékelték. A temetés után haza mentek, és a reggeliző asztalnál leülve beszélgettek.

Miután a 6 fiatalabb felment a szobájába, Jin neki állt pakolni. Az elmúlt héten vagy a rendőrségen voltak, vagy a temetést intézték. A maradék kicsi időben pedig mindegyikőjüknek csak egy kérdés járt a fejében: miért?

Jin is pont ezen az egy kérdésen agyalt, miközben a konyhában mosogatott, és az ablakon bámult kifelé. Arca pontosan úgy festett, mint a többieknek. Vörösre sírt, karikás szemek, enyhén sápadt bőr, meggyötörtség. Gondolat menetéből a csengő zaja rázta fel. Az éles hangtól kissé megugrott, és akkor tudatosult benne az is, hogy 10 perce ugyanazt a poharat tisztítja. Gyorsan szárazra törölte kezeit, majd ment is ajtót nyitni.

Bármennyire tudta, hogy ostobaság, mindig mikor az elmúlt egy hétben megszólalt a csengő, reménykedve nyitotta ki, hogy talán Katherina áll ott, és majd nevetve megölelik egymást.

Amint kinyitotta az ajtót újra visszatért a szomorú valóságba, hiszen csak egy futár fiú állt előtte.

- Kim Seokjin? - kérdezte a futár, mire a srác kissé fáradtan, kissé pedig meglepődve bólintott az előtte állónak. - Ezt önnöknek küldték - adott oda a fiú egy dobozt. - Kérem itt írja alá - nyújtott át neki egy tollat és egy papírt, mire Jin gyorsan odafirkantott a lap aljára, majd a tollat visszaadva értetlenül kezdte forgatni a dobozt.

- Elnézést - szólt a fiú után, aki kérdőn fordult felé. - Megtudná mondani ki küldte ezt? Mivel mi nem rendeltünk semmit.

- Egy pillanat - vette elő a Jin által aláírt lapott, majd gyorsan eltette, és az előtte álló szemébe nézett. - Katherina Police - mondta, majd beszállt a furgonba és elhajtott. Jin teljesen összezavarodva ment be a házba, majd letette a nappaliban lévő dohányzó asztalra a dobozt.

- Hyung, az micsoda? - ült le mellé Kook.

- Fogalmam sincs. Biztosan csak átvertek minket. Ne is foglalkozz vele - legyintett, mire a kicsi bólintott, és a konyhába ment egy szendvicsért. - Jobb lesz, ha elteszem. Még az kéne, hogy a többiek is rákérdezzenek mi van benne. Biztosan csak egy hülye átverés - gondolta magában a legidősebb, majd megrázva a fejét, betette az egyik olyan fiókba - a tv alá - amiben nem igazán szoktak kotorászni a fiúk. Nem tudta, de a kicsi a konyhából végig nézte ezt a jelenetet. Hajtotta a kíváncsiság, hogy mi lehet olyan érdekes, hogy azt a hyungja így eltitkolja előlük. - Ha csak egy átverés áldozatai vagyunk, miért teszi biztonságos helyre előlünk azt a dobozt? - gondolkodott, majd gyorsan visszafordult a konyhába, hogy Jin még csak ne is feltételezze, hogy látta mit csinált az előbb. - Szólok a hyungoknak, és este mikor Jin hyung aludni fog, kinyitjuk a dobozt - jutott eszébe egy ötlet. A szendvicse elkészítése után felszaladt a szobájába, ahol szobatársa, Nam az ágyán olvasott egy angol könyvet.

- Hyung - szólította meg szobatársát, miközben leült saját ágyára.

- Szerdán tudtok menni a pszichológushoz - válaszolt az idősebb fel sem nézve könyvéből.

- Nem erről van szó. Este szeretnék megnézni valamit, de Jin hyungnak ne szólj róla, kérlek.

- Filmet szeretnél nézni? - pillantott rá Nam.

- Még nem tudom biztosra - válaszolta, majd eldőlve az ágyon a plafont kezdte bámulni. - Te, hyung - fordult ismét a másikhoz.

- Mondd - tett egy könyvjelzőt a könyvébe, majd összecsukta, és az ágya melletti szekrényre tette.

***

- Jó éjt Jin hyung - köszöntek el egyszerre az idősebbtől, aki bólintva ment be a szobába.

- Na, akkor mit is szeretnél megnézni velünk? - kérdezte sokadszorra Jimin a kisebbet.

- Jin hyung kapott ma egy dobozt, amit betett oda - mutatott az említett fiókra. - Azt mondta, hogy csak átvertek minket, szóval ne foglalkozzak vele.

- Akkor tedd azt amit mondd! - szólt rá erélyesebben Yoongi, aki múlt hét óta még ingerültebb lett, mint előtte volt.

- De van benne valami, viszont nem bontotta ki. Ki tudja mi van abban a dobozban - válaszolt határozottan a kisebb.

- Oké - fújt ki egy nagy adag levegőt Yoongi. - Nézzük meg - bólintott, mire a kicsi kivette a fiókból a dobozt, és rátette az asztalra. Egy olló segítségével felbontották a már oly sok fejtörést okozó tárgyat, de amit benne talált, arra nem számított.

- 6 kazetta. És egy levél - emelte fel a borítékot, de amint megpillantotta a rajta szereplő nevet, szájára nyomta kezét ezzel elnyomva kitörni kívánkozó sírását.

- Mi az? - vette el tőle Nam. - E-ezt... Katherina írta - mondta, és már ő is érezte azt a bizonyos csomót torkában, amit próbált elnyomni több-kevesebb sikerrel. - Eltudná valamelyikőtök olvasni? Nem hiszem, hogy lenne hozzá elég erőm - kérdezte, mire Hobi egy bíztató mosollyal az arcán elvette a levelet, és óvatosan kibontotta, majd kivett belőle 1 papírt és bele kezdett. - Kedves fiúk! Amikor ezt olvassátok, én már nem fogok mellettetek ülni. Ha épségben megkaptátok a csomagom találnotok kell benne 6 kazettát. Mindegyik kazettát megszámoztam, és szeretnélek megkérni titeket, hogy ez alapján hallgassátok meg őket. Gondolom rengetegszer kérdeztétek már magatoktól, hogy miért tettem. 10 ember játszott ebben nagy szerepet. Mindegyik kazetta oldalán egy-egy emberről fogok mesélni, és elmondom az okot, hogy az a valaki, akiről éppen szó van, miért játszott szerepet a halálomban. Most gondolom megkérdezitek, hogy akkor mi van a 6-ik kazettán. Azon is mindkét oldalon elmondok rengeteg olyan élményt, amit együtt éltünk át. Ti és én. Ezt az egy kazettát akármikor meghallgathatjátok. Szeretném, ha ezeket a kazettákat nem adnátok tovább másoknak.
Ui: Egyikőtök sincs a kazettákon, erre még csak ne is gondoljatok.

Szeretett Katherina-tok - fejezte be könnyes szemekkel.

Egyik fiú sem tudta, de Jin eközben végig a lépcső legtetején ült. Hallott mindent, és a levéltől neki is könnyek szöktek szemébe. - Hiányzol Katherina. Borzasztóan hiányzol - gondolta magában, miközben letörölte könnyeit.

Hello Aliens!

Gondoltam elhozom ezt a kicsit sem vidám könyvet.
Ettől függetlenül remélem tetszett nektek. Igyekszek majd aktívabb lenni.
Remélem megírjátok kommentben a véleményetek. Szeretek kommenteket olvasni.

Majd jelentkezem