Sergio

Áldottam az eszemet, hogy tegnap bevásároltam és így most van mivel elkápráztatnom Lolát. Elővettem a csirke mellet, a zöldségeket, a rizst és a fűszereket.

- Segítsek? - állt meg mellettem kíváncsian.

- Kockázd fel a ezeket - toltam elé az alapanyagokat rejtő tálat.

- Te mit csinálsz? - vett kezébe egy kést.

- Én a legfontosabbat, a húst szeletelem fel.

- Na persze, a munka javát meg nekem adod - dohogott az orra alatt, de tudtam, hogy csak szívni akarja a vérem, így belementem.

- Igen, mert az asszonynak a konyhában a helye - vigyorogtam rá.

- Ezt ugye nem gondoltad komolyan? - nézett rám összeszűkített szemekkel. - Sosem gondoltam volna, hogy ekkora hímsoviniszta vagy.

- Nem vagyok - ráztam meg a fejemet.

- Ja, hallom - dünnyögött magában.

- Nyugi, csak vicceltem - simítottam végig a karján. Láttam rajta, hogy fájó pontra tapintottam a kijelentésemmel. - Annyira szörnyű lenne, ha otthon kéne maradnod?

- Szerinted? - nevetett fel cinikusan. - Olyannak ismersz, mint aki összeszedegeti egy pasi után a szétdobált szennyesét, vagy meleg étellel várja haza és megmasszírozza a vállát, amíg az elmakogja, hogy hogy telt a napja? - vagdosta továbbra is apró kockákra a paprikát.

- Nem.

- Na látod. Ezt a családosdit nem nekem találták ki - vonta meg a vállát.

- Lola...

- Ne, ne kezd el Sese, mert itt hagylak - emelte fel a kezét és vele együtt a kést is. Szemei megvillantak, ahogy rám nézett majd folytatta. - Sok idő kellett hozzá, de elfogadtam, hogy egyedül fogok megöregedni. Nekem sem kéne egy olyan nő, aki nem tudja megadni a legfontosabb dolgot a világon, a gyereket. Rájöttem, hogy senkitől nem várhatom el, hogy hozzám kösse így az életét. Mivel tudom, hogy öregkoromra egyedül maradok, kiélem magam most, hogy legyen mire emlékeznem majd az öregek otthonában - húzta egy hamis mosolyra az ajkait.

Mielőtt bármit mondhattam volna, hogy megcáfoljam az állításait, megcsörrent a mobilom. A kijelzőre nézve a szívem összeszorult és úgy éreztem, hogy valaki gonosz tréfaként kiszívja a levegőt a konyhámból. Idegesen nyúltam a készülékért, majd kinyomtam.

- Ez nem volt szép dolog - nézett rám megrovón. - És ha valami fontos?

- Nem az - rántottam meg a vállam. - Majd később visszahívom.

- Te tudod - zárta le a témát, nagy megkönnyebbülésemre. - Kész a hús?

- Ja, persze - tértem észhez. - Már szép színt kapott - kevertem meg a wokban sülő csirkedarabokat, miközben azon gondolkodtam, hogy miért is kaphattam azt a hívást. A gyomrom remegni kezdett. Egy porcikám sem kívánt a hívóval beszélni. Nem tudtam volna mit mondani neki. Tettem egy ígéretet, és ő beérte ennyivel.

- Menj, hívd fel - nyomta Lola a kezembe a készüléket, mire értetlenkedve néztem rá. - Mióta csöngött, teljesen máshol jársz. Majd én befejezem a kaját - lökdösött ki a saját konyhámból.

Idegesen lépkedtem a teraszra és behúztam magam után az ajtót, hogy még véletlenül se hallatszódjon, miről beszélünk. Megnyomtam a visszahívó gombot és egy kőtömbbel a gyomromban vártam, hogy felvegyék a másik oldalon. Ahogy meghallottam, a kattanást, egyből letámadtam.

- Mit akarsz? Megmondtam, hogy "addig" ne hívjál! - csattantam fel mérgesen.

- Tudom, de beszélnünk kéne - hallottam meg a hangját. - Fontos.

- Oké - masszíroztam meg az orrnyergemet. - Holnap délután ötkor a szokott helyen?

- Rendben - vágta rá gondolkodás nélkül.

- Akkor szia - nyomtam ki a hívást, meg sem várva, hogy elköszönjön. Magam elé meredtem a távolba. A vállamat egyre jobban nyomta a hülyeség, amit elkövettem. Percekig álltam és próbáltam valami kibúvót találni, ahogy annyiszor már az elmúlt hónapok alatt, de nem ment. Fájdalmas sóhaj szakadt fel a tüdőmből majd visszatértem a konyhába, ahol Lola már a terítésnél tartott.

- Amíg te elvoltál, én megcsináltam a vacsorát, amit elvileg, te ígértél nekem - tette csípőre a kezeit. Elmosolyodva néztem a kipirult arcát, az enyhén kócos haját. Bolondságokat beszélt ez a nő, a férfiak zöme odaadná a fél karját egy ilyen feleségért. Én meg főleg.

- Ez az én átverésem. Szép lányokat hívok meg vacsorázni, aztán elkészítettem velük.

- Szólj, hogy legközelebb én is alkalmazzam ezt a módszert - ült le nevetve az egyik székre.

Helyet foglaltam vele szemben és én is enni kezdtem.

- Hmm - nyeltem le az utolsó falatot. - Ez nagyon jó lett. Nemhiába, én vágtam össze a húst.

- Tee - vágott hátba szemeit forgatva.

- Na, ne bánts - pislogtam rá kiskutya tekintettel. - Ez a hála, hogy meghívtalak vacsorázni?

- Nem vagy te egy kicsit pofátlan? - kérdezte kuncogva. - De tudod mit? - villantott rám egy gonosz mosolyt. - Én főztem, te mosogatsz - mutatott a piszkos edényekre.

- Még jó, hogy van mosogatógépem - morogtam az orrom alatt.

- Nem baj, de az edényeket akkor is neked kell bepakolni. Én addig elfekszem a kanapén és lazítok.

- Itt hagysz?

- Igen - nyomott egy apró puszit a számra, de mielőtt elléphetett volna, magamhoz rántottam.

- Elhitted, hogy ennyivel megúszod - suttogtam az ajkaira, majd elmélyítettem a csókom. Nyelveink vad táncba kezdtek és egyre jobban magával ragadott minket a hév.

- Akarlak - nyögtem fel, mikor elszakadtunk egymástól. Testemet neki feszítettem, hogy érezze mennyire hatással van rám.

- Akkor mire vársz? - sóhajtott fel kéjesen.

Nem kellett kétszer mondania. A feneke alá nyúltam és felültettem a konyhapultra. Szinte letéptem róla az ingét, és a melltartójával együtt a földre száműztem. Azonnal rátapadtam a hetykén álló bimbókra.

- Sese - kúsztak hosszú, karcsú ujjai a hajamba és a tarkómra. Imádtam a vágytól rekedt hangját, a karcsú testét, a vörös, duzzadt ajkait, a csodálatos érzéseket közvetítő szemeit, a hosszú lábait, apró kezeit és az egész lényét, úgy ahogy volt.

Mikor már megszabadultunk a ruháinktól és csókjaink egyre forróbbak és egyre követelődzőbbek lettek, egy erőteljes lökéssel magamévá tettem. Teste ívben hajlott a kezeim alatt és ajkait édes nyögések hagyták el. Annyira gyönyörű volt, hogy tekintetemet le sem tudtam venni róla. Megpróbáltam az összes apró rezdülését az agyamba vésni, hogy a későbbiekben is emlékezni tudjak rájuk. Idiótán vigyorogva néztem végig ahogy az orgazmus végig száguldott a testén. Mert az voltam, egy szerelmes idióta.