Lola

- Elmondod? - kérdezte a védő, hatalmas barna szemeit az enyémekbe fúrva. Sóhajtva ültem fel mellette. Megropogtattam a csontjaimat és kinyújtóztattam az eléggé igénybe vett izmaimat.

- Nem, mert nem fontos - ráztam meg tagadóan a fejemet és kikászálódtam az ágyból.

- Ha nem lenne fontos, nem kötöttél volna ki az ágyamban - nézett rám cseppnyi gúnnyal az arcán.

Mielőtt visszavághattam volna, felcsendült a telefonom dallama. Mindketten a nadrágomra kaptuk a tekintetünket, majd lassan lehajolva a földön lévő ruhadarabhoz, előhalásztam a készüléket. Szám önkéntelenül elhúztam ahogy megláttam a hívó nevét.

- Nem veszed fel? - érdeklődött kíváncsian a focista.

- Muszáj leszek - sóhajtottam fel majd úgy ahogy voltam, anyaszült meztelenül kiléptem a szobából és fogadtam a hívást. - Mit akarsz? - emeltem a fülemhez a telefont.

- Lola - tört elő a megkönnyebbülés a hívóból. - Jól vagy?

- Már miért ne lennék? - húztam össze a szemöldökömet miközben a konyhát keresgéltem. Néhány lépés után siker koronázta tettemet.

- Zlatan mondta, hogy itt voltál - vallotta be hívásának okát zavartan.

- Ja, igen - válaszoltam hűvösen, miközben a mosogató széléhez dőltem és kibámultam az ablakon. Sergio rendezett kertje néhány pillanatra lekötötte a figyelmemet.

- Én...én sajnálom - kezdett mentegetőzni, de közbe vágtam.

- Mit? Azt, hogy nem mondtad el, hogy nős vagy, vagy azt hogy rájöttem? - csattant keményen a hangom.

- Lola....

- Ne, ne kezd! - állítottam le azonnal. - Tudod Thiago, évek óta te voltál az egyetlen akinek elhittem, hogy újra bízhatok a férfiakban, de most rájöttem, hogy csak magamat áltattam. Te is ugyanolyan vagy, mint a többi. Tucatárú! - húztam el a számat.

Megrebbentem mikor Sergio kezei a derekamra fonódtak. Éreztem a forró testét az enyémhez simulni, majd az ajkai a gerincemen csókoltak végig.

- Ez nem igaz! - mordult fel a brazil. - Engedd, hogy megmagyarázzam. Isabele és én egy ideje már külön éltünk...

- Ó, mert így most jobban érzem magam amiért eltitkoltad - nevettem fel keserűen.

- Most csak a fájdalom beszél belőled, mert egyedül vagy...

- Ki mondta neked, hogy egyedül vagyok? Azt hiszed, mert átvertél majd bezárkózom és a sebeimet nyalogatom? - ráztam meg hitetlenkedve a fejemet miközben a védő kezei egyre jobban szították bennem a vágy tüzét.

- Lola, kérlek, ne csináld - nyögött fel Silva fájdalmasan - beszéljük meg!

- Nekünk már nincs miről - közöltem vele szenvtelen hangon.

Sergio rám kapta a tekintetét, de nem hagyta abba a kínzásomat. Ügyes ujjainak köszönhetően robbanás közeli állapotba kerültem.

- Szerintem meg van! - csattant idegesen a brazil hangja. - Adj egy esélyt, hogy személyesen is megmagyarázzam.

- Már semmi értelme - nyögtem fel mert időközben Sergio neki döntött a konyhaszekrénynek és hátulról belém hatolt.

- Jól vagy? - hallottam meg az éterből a brazil kíváncsi hangját, de válaszolni már nem tudtam, mert a Ramos kegyetlen tempóban lökni kezdett és én nem tudtam visszafogni az élvezetemet.

- Soha jobban - nyögtem fel mikor Sergio egyik keze belemart a mellembe, a másik pedig a nőiességemen dolgozott. - Most leteszem - közöltem rekedt hangon - és ha lehet, ne hívj többet! - nyomtam ki a telefonom, ami kicsúszott a kezemből és a mosogatóban landolt. Most már minden idegszálammal a védőre koncentráltam. Nem is kellett sok, hogy megremegjek az orgazmustól és a spanyol azonnal követett. Kezeimmel tartottam meg a testemet, míg Sergio a hátamhoz simulva próbálta rendezni a légzését.

- Le kéne zuhanyozni - nyögtem fel fáradtan.

- Gyere - kapta el a csuklómat és magával húzott. Kinyitott előttem egy ajtót. Halványan elmosolyodtam mikor megláttam a gőzölgő forró vizet aminek a tetejét vastag hab réteg borította. - Úgy gondoltam jól esne egy kis relax - villantott rám egy csibészes mosolyt.

- Tündér vagy - csókoltam szájon majd beléptem a habok közé és élvezettel nyúltam el a vízben.

-Hé, és velem mi lesz? - pislogott rám bánatos kiskutya szemekkel.

- Talán beférsz te is - nevettem fel és előrébb csúsztam, hogy beszállhasson mögém. Elégedett sóhajjal dőltem neki a kidolgozott felsőtestének. Néhány pillanatig csendben élveztük a helyzetet, de aztán Sergiot legyőzte a kíváncsiság.

- Szakítottatok?

- Hmm - néztem magam elé. - Még csak el sem jutottunk addig.

- Hogyhogy?

- Túlontúl lefoglalta a felesége.

- Ki? - feszültek meg az izmai a focistának.

- A felesége. Ja, hogy te sem tudtál róla? Képzeld, én sem - válaszoltam flegmán.

- Lolita...

- Ne - emeltem fel a kezemet. - Tényleg nem érdekel. Lehetett volna benne annyi gerinc, hogy elmondja, de nem tette - rántottam meg a vállamat.

- Legalább magadnak ne hazudj - közölte Sergio komoran, mire értetlenkedve fordítottam felé a fejemet. - Ha nem érdekelt volna, nem kötöttél volna ki az ágyamban.- Kiakartam szállni a vízből, de a focista elkapta a karomat és nem engedett. - Nem akartalak megbántani és én csak örülök neki - vigyorodott el mire megforgattam a szemeimet majd újabb néma percek következtek.

- Mi lesz most? - törte meg halkan a csendet.

- Mivel? - húztam az időt.

- Velünk - sóhajtott fel mikor rájött a terelésemre.

- Sese tisztázzuk, nincs olyan, hogy velünk, se olyan, hogy mi. Vagy te és vagyok én. Amúgy sem hiszem, hogy pont egy ilyen nőre lenne szükséged...

- De igen - csókolt bele a nyakamba. - Fogd már fel, hogy nekem te kellesz.

- Sergio - sóhajtottam fel lemondóan. - Nem tudsz most tisztán gondolkodni - léptem ki a vízből és magamra tekertem egy törölközőt. - Elvakít, hogy dugtunk és hogy rájöttél, hogy vége a kapcsolatomnak.

- Hülyeség - ugrott ki mellém és magához rántott. - Először is nem dugtunk - húzta el a száját - hanem szeretkeztünk. Másodszor leszarom, hogy van-e valakid vagy nincs. Így is, úgy is kellesz.

- Még úgy is, hogy Crissel osztozkodnod kell rajtam? - néztem rá gonoszkodva, mert tudtam, hogy így kiugrasztom a nyulat a bokorból.

- Még úgy is - nézett a szemeimbe, bár az arca egy pillanatra megrándult.

Hitetlenkedve csóváltam meg a fejemet majd zavartan elnevettem magam.

- Te nem vagy komplett - léptem el tőle, de visszahúzott.

- Tudom mit vállalok ezzel, és hajlandó vagyok rá. Tudok a megállapodásotokról, de nem érdekel, mert kellesz - tapadt az ajkaimra.

Vadul vette birtokba a számat és megpróbálta leigázni a nyelvemet az övével, de nem hagytam. Percekig téptük egymás ajkait, majd végül zihálva fúrtuk tekintetünket a másikéba. Egy pillanatra elgyengültem, mikor megláttam kétségbeesett arcát és mielőtt végig gondoltam volna, már ki is csúszott a számon a válasz.

- Rendben, de nem tűröm, hogy féltékenykedj!

Sergio arcára először hitetlenkedés ült ki, majd önelégülten elvigyorodott mielőtt megcsókolt volna. Kezeimet a tarkójára vezettem és megpróbáltam nem megbánni a döntésemet.