Lola

- Ezt nem hiszem el - ugrottam fel a kispadról, mikor Benzema huszonnyolcadik percben lőtt gólját nem adták meg les miatt. - Hogy lehet ilyen figyelmetlen?

- Nyugi - húzott vissza a francia segítőm.

- Hogy a picsába nyugodjak meg, mikor bizalmat szavaztam neki és nézd meg - mutattam a pályára, ahol Karim miatt emelték fel újra a zászlót. - Folyamatosan elbassza az ütemet.

Visszaültem a volt csatár mellé és a homlokomat kezdtem masszírozni.

- Minden oké? - kérdezte aggódva.

- Persze, csak mostanában kicsit elhavazott a meló.

- Milyen meló? - vigyorgott. - Én azt hittem, élvezed az edzéseket.

- Nem is arról beszéltem, hanem a rengeteg felkérésről. Fotózás itt, interjú ott, most vele jelenj meg egy bálon, most arra az estélyre menj el - sóhajtottam fel.

- De úgy tudom, mindet visszautasítottad, kivétel a jótékonysági esteket.

- A fotózásokat igen. A fene se akar idiótábbnál idiótább cuccokban pózolni. Amúgy sem vagyok modellnek való. Nekem csak kétszer szólna be a fotós, tuti, hogy leütném.

- Pedig én kíváncsi lennék rá, milyen az mikor két kiló marhahúst aggatnak rád, hogy szexinek érezd magad - röhögött fel.

- Hülye - mosolyodtam el én is, miközben hátba csaptam. Jókedvűen léptünk az öltözőbe, annak ellenére, hogy eddig nem remekelt a csapat.

- Na mi van fiúkák? - néztem körül a leharcoltnak tűnt arcokon.

- Lola - hallottam meg Bale jellegzetes brit akcentusát. - Úgy érzem, hogy nem tudom folytatni - nézett rám bocsánatkérőn. Nem csodálkoztam rajta, mivel a kilencedik percben keményen felrúgta őt Murillo. Az is csoda volt, hogy eddig kibírta. Bólintottam, majd a másik csatáromra néztem.

- Jese, kész vagy?

- Persze - vigyorodott el örömében, hogy megint lehetőséget kap bizonyítani.

- Oké, akkor már cserével megyünk ki. Te pihenjél - néztem Balere. - Pirri, tegyetek a lábára jeget! - pattogtam, amit a doki felhúzott szemöldökkel nézett. - Bocsi, tudom, hogy érted a dolgod csak kicsit túl vagyok pörögve - szabadkoztam. - Karim! - kerestem a szememmel a franciát. - Gyere csak! - hívtam magamhoz, majd a tábla elé léptem amin a stratégiát szoktuk felvázolni. - Látod ezt? - húztam egy vonalat és ő bólintott. - Na, ha te itt állsz - tettem egy x-et a vonal elé - és az ellenfél itt - húztam két x-et a vonal mögé - az a les.

- Tudom - forgatta meg a szemeit.

- Nem úgy vettem észre - néztem rá mérgesen.

- Jó, majd figyelek rá - húzta el a száját.

- Karim! - ordítottam rá.

- Oké, mindenképp figyelek rá - tette fel a kezeit.

- Így már jobb - léptem el tőle. Viccesen nézhettünk ki, ahogy a tőlem egy jó fejjel magasabb és kétszer nehezebb csatár meghunyászkodva oldalog a helyére.

- Sergio - vettem célkeresztbe a védőt, aki nevének hallatán összerezzent. - Lassan átveszed Davids helyét a legtöbb sárgát begyűjtő focisták ranglistáján - utaltam rá, hogy a tizenhetedik percben megint begyűjtött egyet. - Nem szeretném tíz emberrel befejezni a meccset!

- Vettem - mondta kemény hangon, de nem nézett rám.

Ezek után kezdtük a második félidőt. Benzema megint lesről lőtt a kapura, majd bocsánatkérőn pislogott rám.

- Jese egyre jobb - mondtam Zizunak, aki helyeslően bólogatott, miután a fiatal titán hatalmas bombát eresztett el az oldalhálóba.

- Nehéz feltörni a Granada védelmét - súgta a francia és mintha cáfolni akarná a másodedzőt, Cris, Modrič passza után végre betalált.

- Mit is mondtál? - néztem rá vidáman.

- Meg se szólaltam - vigyorodott el.

- Basszus - idegeskedtem pár perc múlva, mivel Luka is begyűjtött egy sárgát így ez már a negyedik lapja volt a bajnokságban. Követte őt Benzema és Di Maria is, akik szintén besárgultak. A hetvenharmadik percben szabadrúgást kaptunk, amit Cris a lécre bombázott. Nem kellett sokat szomorkodnunk miatta, mert egy percre rá Marcelo gyönyörű gólpasszt adott Benzemának. 2-0. A meccs végéig már nem sok minden történt, ha csak az nem, hogy Di Maria olyan erővel rúgta kapura a labdát, hogy az a lécnek csapódva visszapattant a félpályáig.

- Ugye tudod, hogy megdöntöttél egy klubrekordot? - lökött meg a vállával Zizu.

- Nem - kerekedtek el a szemeim. - Melyiket?

- Hét meccs óta nem kapott gólt a csapat és ilyenre még nem volt példa.

- Ez nem az én érdemem, hanem a fiúké - jelentettem ki tárgyilagosan.

- Te rakod össze a csapatot, úgyhogy a tiéd is - bökött rám a mutatóujjával, majd felemelte a fejét. - Én megyek - mondta zavartan, mikor meglátta az irodám előtt toporgó védőt.

- Hát te? - kérdeztem Sergiotól döbbenten, miközben a kulcsommal kinyitottam az ajtót.

- Beszélnünk kell! - tolt be maga előtt és a lábával berúgta az ajtót.

- Sergio, nekünk nincs miről...

- De igenis van! - szorított neki az íróasztalomnak és közben szája vészesen közeledett hozzám.

- Megőrülök érted - súgta miközben egyik keze már a derekamat ölelte, a másik pedig az arcomat cirógatta. - Minden pillanatban mikor meglátlak, szeretném letépni rólad a ruhát és végkimerülésig szeretkezni veled.

Szavai hatására szívem majd kiugrott a helyéről, testem felforrósodott és szemeimet akaratlanul lehunytam.

- Lola - súgta a számba és én vágytól remegve vártam, hogy megcsókoljon. - Akarlak. Most... Mindig - húzta az agyamat és egy erőteljes csipő mozdulattal hozzám nyomta magát. Egyszerre nyögtünk fel az emlékképek hatására, amit azonnal összetört egy gúnyos hang.

- Bocs, ha zavarok - szemeim kipattantak és ellöktem magamtól a védőt. Próbáltam a légzésemet normalizálni és a szívemet megzabolázni.

Hülye vagy Lola? - szidtam magamat csendben. - Majdnem bedőltél neki megint.

- Nem zavarsz - köszörültem meg a torkom és úgy néztem a portugálra. - Ramos már indulni akart.

- Ja - húzta el a száját az említett és az ajtóhoz lépett miközben farkasszemet nézett Ronaldoval. - Ne felejtsd el amit mondtam - szólt vissza a válla felett. - Mindig... - hagyta levegőbe lógni a szót majd lelépett.

- Mi volt ez? - nézett rám mérgesen Cris.

- Talán Ramost kéne kérdezned - csattantam fel frusztráltan.

- Nem akarok mással is osztozni rajtad - jött közelebb. Nem akartam ezt újra meghallgatni, ezért inkább közbe vágtam.

- Miért jöttél?

- Nem egyértelmű? - kérdezte sunyin vigyorogva. - A jussomért - rántott magához és szája már a nyakamon lévő bőrt kényeztette.

- Cris - sóhajtottam fel. - Az a-ajtó.

- Bezártam - súgta a fülembe. - Nem akarok úgy járni, mint Sergio - kapott a szám után, miközben a kezeivel már vetkőztetni kezdett. Felültetett az asztalra és elégedett mosoly kúszott az arcára, mikor meglátta meztelen felsőtestemet.

- Mondtam már, hogy imádom a melleidet? - vette kézbe a halmokat. - Annyira szépek és finomak - nyalta végig az érintésétől már kőkemény bimbókat.

- Cris - könyörögtem neki, magam se tudom miért. Azért, hogy csinálja tovább vagy hogy álljon le.

- Mond Cica, mit szeretnél? - döntött hátra az asztalra, lesöpörve az útjába kerülő tárgyakat. Szája a köldökömet vette célba és én ekkor vesztettem el a testem felett az uralmat. Két kézzel túrtam a hajába és felhúztam magamhoz egy csókra. Észre se vettem mikor lehúzta a nadrágját, csak annyit érzékeltem, hogy a szoknyám alá nyúlva letépi rólam a bugyit és belém hatol.

- Basszus - nyögtem fel az élvezettől és a számba haraptam, hogy ne sikítsak fel.

- Lolita, édesem - suttogott a fülembe Cris. - Annyira forró és puha vagy - lökött egyre erősebbeket.

- Ne pofázz! - szóltam rá, miközben a lábaimat felhúztam és a nyakába tettem, hogy még mélyebben érezhessem magamban - Csak csináld! - mondtam, miközben lassan elvesztettem az eszemet az érzéstől.

- Te akartad! - nyúlt a fenekem alá és kihúzott az asztal szélére. - Ó, baszd meg! - sóhajtott fel, mikor minden egyes lökésnél megemeltem egy kicsit magam. Nem kellett neki se és nekem se sok, hangos nyögéssel jutottunk el a csúcsra. Pihegve, kipirulva néztünk egymás szemébe, majd Cris lehajolt és megcsókolt. Ez valahogy más volt, mint az eddigiek. Érzelmesebb. Zavartan toltam el magamtól és öltözködni kezdtem.

- Jössz egy bugyival - fogtam kezembe a széttépett fehérneműt, majd a zsebembe gyűrtem. Mégse dobhattam a kukába. Mit gondolnának rólam a takarítók?

- Ha kell veszek neked egy egész gyárat - vigyorgott -, ha cserébe mindig ilyenben lesz részem.

- Megkaptad a jutalmad, most már mehetsz - ültem le a székembe és az ajtóra mutattam. Cris elkapta az ujjamat és megcsókolta.

- Igenis főnökasszony! - mosolygott rám, majd teljesítette a kérésemet és lelépett. Lefagyva néztem utána. Ebbe meg mi ütött?