Lola

Az őrök kicsit meglepődtek a felbukkanásomon, de nem tették szóvá. Kedvesen, kellemes ünnepeket kívántak, majd visszatértek a dolgukhoz.

Szép lassan sétáltam végig a kihalt folyosókon. A csend valahogy nem illett az épülethez. Hiányoztak a focisták nevetései, az alkalmazottak beszélgetései. Gondolataimba mélyedve jutottam el az orvosi szobáig. Bekopogtam, majd be is nyitottam.

- Seňorita ez tényleg gyors volt - mosolygott rám a doki.

- Szeretnék már megszabadulni tőle - ütögettem meg a gipszet.

- Akkor üljön oda - mutatott Pirri a vizsgálóasztalra, majd percek alatt levarázsolta rólam a csizmát. Felszabadult érzés volt, mikor végre megtudtam vakarni az eddig elbújtatott testrészemet. Pirri kezébe vette a bokám és végig tapogatta.

- Úgy érzem, minden rendben, de azért még nem nagyon erőltetném egy ideig - nézett rám komolyan.

- Tudom, mert különben visszakerülhet rám ez a kínzóeszköz - húztam el a szám a gipszcsizmára nézve.

- Pontosan, de úgy látom már mindent tud - ült le az asztalához. - Gondolom akkor az sem újdonság, hogy az ünnepek után gyógytorna, hogy az izmok újra a régiek legyenek.

Beleegyezően bólogattam.

- Tudom, most jön még csak a fekete leves - sóhajtottam fel.

- Csak azt tudom mondani magának is, amit a fiúknak szoktam: türelem.

Óvatosan lecsúsztam az asztalról és ráálltam a lábamra. Furcsa volt, de nagyon jó. Belebújtam a magammal hozott balerinacipőmbe és mint egy kislány, nevetve pörögni kezdtem.

- Vigyázva, ha kérhetem mert nincs kedvem összekenni a ruhámat, ha újra gipszelnem kéne - vigyorgott rám.

- Nyugi doki - nevettem fel. - Nekem sincs kedvem megint elcsúfítani a lábamat. Ráadásul, ha megint történne velem valami, a fél csapat a nyakamra járna boldogítani - húztam el a számat.

- Csak aggódnak magáért - nézett rám komolyan az öreg. - Becsülje meg, hogy nő létére így elfogadták. Ha nem lenne túl csöpögős, még azt is megkockáztatnám, hogy szeretik.

Döbbenten néztem a dokira. Tényleg befogadtak volna? Az oké, hogy mivel én vagyok a főnök elfogadják az utasításaimat, de hogy szeretnének? Így még nem gondoltam bele az itteni életembe.

- Nem akarom siettetni Seňorita, de én lassan indulnék - hallottam meg Pirri hangját.

- Mi? Ja, jó - habogtam, majd lenyomtam a kilincset és még rá néztem a férfira.

- Boldog új évet Doki! - mosolyogtam - és jó pihenést.

- Köszönöm és magának is Dolores - válaszolta.

Mielőtt elhagytam volna a stadiont, még beugrottam az irodámba valamiért. A kivilágított épület előtt állva esett le, hogy taxival jöttem. Benyúltam a táskámba és a névjegyet előkeresve, hívtam a rajta található számot. Diego nagyon boldog volt, mikor meghallotta a hangomat és közölte, hogy pár perc és ott van értem. Be is tartotta az ígéretét, mert alig írtam meg néhány válasz sms-t az ismerőseimnek, már vigyorogva állt meg mellettem.

- Seňorita a hintó előállt - közölte velem miközben beültem mellé. - Látom meggyógyult - mutatott a lábamra.

- Már ideje volt - sóhajtottam fel és önkéntelenül is végigsimítottam a vádlimon.

- Jó lesz újra egészségesen látni magácskát a pálya mellett. Már hiányzott a fel-alá mászkálása és a kiabálása - mosolygott rám kedvesen.

- Na szép - nevettem fel zavartan - csak ez marad meg az embereknek, hogy kiabálok, meg futkosok.

- Meg az, hogy nő létére összekapta a csapatot, amit a Mister szétzilált. A Madridiak szeretik magát, mert újra hitet adott nekik és a blancok megint szárnyalnak.

Hitetlenül ráztam meg a fejemet és sokkolva bámultam erre a férfira, aki szinte rajongással beszélt rólam.

- Ugye tudja, hogy ez nem csak az én érdemem? Sokan dolgoznak azon, hogy összeálljon minden. A fiúk rengeteget edzenek és keményen dolgoznak, hogy ők legyenek a legjobbak.

- Ez igaz, de kell valaki akinek a kezeiben összefutnak a szálak és erősen tartja azt, ez pedig maga.

- Ne dicsérjen ennyire Diego, mert a végén még elpirulok - gúnyolódtam, hogy leplezzem a zavaromat.

- Miért? Csak az igazat mondtam. Érdemes lenne egyszer kijönnie megnézni az embereket egy meccs alatt - magyarázott. - Feszülten figyelik, hogy mi a következő lépése, mikor kit és miért cserél le. Vitatkoznak, veszekednek, de abban mindig egyetértenek a végén, hogy Seňor Perez jól döntött, mikor magát választotta. Talán manapság már az is kevesebbet hangzik el a szájukból, hogy "te ne szólj bele, mert nő vagy és nem értesz hozzá."

Megütközve hallgattam Diego szavait. Nehéz volt elhinni, hogy ekkora hatással lehetek valamire. A fenn maradó pár percet, míg megérkeztünk a házamig, csendben töltöttük el. Sofőröm látta rajtam, hogy előző szavain rágódom, ezért hagyott és nem szólt hozzám, csak akkor, mikor megállította az autót.

- Megérkeztünk - mutatott a sötétségbe borult házamra. - Boldog új évet Seňorita Faria és az Isten áldja meg - vetett keresztet.

- Csak Dolores - mondtam neki, miközben a táskámban kutattam. Kifizettem a fuvart, de a borravalót most sem fogadta el. Viszont amikor a kezébe nyomtam négy tiszteletjegyet a következő meccsünkre, még a szavai is elálltak.

- Remélem, hogy találkozom a családoddal, ha kihozod őket a meccsre - mosolyogtam a még mindig sokkos férfira. - Boldog új évet Diego! - csuktam be az autó ajtaját és bementem a házba. Mikor percek múlva kinéztem az ablakon, a taxi még mindig ugyanott állt. A benne ülő sofőr pedig hatalmas elánnal és óriási vigyorral az arcán magyarázott valakinek telefonon, majd mikor befejezte, küldött a ház felé egy hálás pillantást és elment.