Lola

- Miért nem szóltál? - nézett rám mérgesen Xabi, ahogy leértem a lépcső aljára.

- Mert nem lesz mindig mellettem valaki, hogy fel-le hurcolásszon - vontam meg a vállam. - Megjött már a kaja? - érdeklődtem, mert egyre éhesebb voltam.

- Két perce hozták meg - bökött a fejével a konyha felé. Bemasíroztunk és leültünk az asztalhoz. Barátnőm tányérokra pakolta a sok finomságot, majd elénk tolta.

- Jó étvágyat! - néztünk egymásra a baszkkal és enni kezdtünk. A versenyszellem hamar elkapott minket és vigyorogva néztük, hogyan tömi magába a másik az előtte lévő adagot.

- Nyertem - töröltem meg a szám, de Alonsonak is már csak le kellett nyelnie az utolsó falatot.

- Gratulálok - nyújtotta felém a kezét és én mit sem sejtve elfogadtam. Xabi arcára kiült a vigyor, mikor látta, hogy undorodva törölgetem le a szaftot a tenyeremről.

- Fúj - nyafogtam -, hogy tudsz ilyen disznó mód enni?

- Ezt nem lehet másként - mentegetőzött, miközben ő is törölgetni kezdte a kezét. Igazat adtam neki.

- Nekem sikerült - nézett ránk Clarisse.

- Hát persze - vigyorogtam és egy szalvétával letöröltem arcáról a mártást.

Az egész délutánt végig bohóckodtuk. Kitaláltuk, hogy pókerezzünk. Hatalmas tétekkel játszottunk, kiürítve a chipses zacskót.

- Három chips - toltam be az asztalra a tétet.

- Tartom és emelem kettővel - nézett rám a baszk vigyorogva.

- Feladom - dobta be a lapjait Clarisse.

- Tartom - adtam meg a választ és kérdőn néztem a focistára, aki kiterítette a lapjait.

- Full - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Óh, két király - tettem le a lapokat én is. Már nyúlt volna a nyereményéért, mikor megfogtam a kezét. - És még két király, vagyis póker - villantottam rá egy édes mosolyt. Morogva húzta vissza a mancsait.

- Ezt nem hiszem el. Csaltál - nézett rám csúnyán.

- Nem, csak szerencsés kezem van - vigyorogtam, miközben bekaptam az egyik nyeremény chips tallért.

- Tudod, mit mondanak, ugye? - nézett rám, miközben ő is belemarkolt a megmaradt chipsébe. - Aki szerencsés a játékban, szerencsétlen a szerelemben és fordítva.

Clarisse ijedten kapta rám a fejét, de én csak magamra erőltettem egy mosolyt és úgy válaszoltam.

- Lehet benne valami, de ha még egy marék chipset megeszel, szólok Zizunak és dupla edzéssel dolgozhatod le a kalóriákat - néztem rá negédesen.

- Baszd meg - nyögött fel és elkapta a kezét a zacskótól. - Olyan szőrösszívű vagy - nyafogta.

- Tudom - vigyorogtam és hatalmas élvezettel toltam a számba a finomságot és látványosan rágni kezdtem. - Hmm, ez isteni!

- Kapd be - morgott Xabi, míg Clarisse jókat derült rajtunk.

Megszólalt a telefonja, amit sietve emelt a füléhez.

- Szia, Kicsim - nevetett bele a mobilba, amiből azonnal tudtam, hogy Marcelo hívta. - Igen, még itt. Nem, látnod kellene, egész nap egymás vérét szívják - vigyorgott, rá se hederítve, hogy gyilkos pillantásokat vetünk rá. Percekig hallgattuk a turbékolásukat és csak a szemeinket forgattuk rá. Mikor letette, csillogó szemekkel nézett ránk.

- Még egy óra és hazaérnek - tájékoztatott minket. - Hogyha nem gond, akkor én most lelépek.

- Menj csak. Köszönöm, hogy segítettél - néztem rá hálásan. - Üdvözlöm a Bongyit és mond meg neki, hogy nemsokára találkozunk.

Clarisse felnevetett a burkolt fenyegetést meghallva.

- Mit csinált szegény szerelmem?

- Ó, semmit, de azt szó szerint és nem csak ő. Az egész csapat olyan volt ma, mintha nem is egy világhírű klubban játszanának.

- Lola, te is tudod, hogy nem egy leányálom műfüvön játszani - vette védelmébe a többieket Xabi.

- Tudom - bólogattam. - Ezért fogjuk ezt is gyakorolni.

- Ó - nyögött fel a középpályás.

- Na jó, én megyek. Az edzéstervet beszéljétek meg nélkülem - intett Clarisse, majd átölelt és egy cuppanós puszi után Xabi kikísérte.

Hátradőltem a kanapén és pihentettem a lábam. Egész jó volt ez a mai nap. A baszk kezében a telefonjával lépett be a nappaliba.

- Most beszéltem az asszonnyal, már vár a vacsi odahaza. Nem gond, ha lelépek?

- Már miért lenne? - értetlenkedtem. - Köszönöm, hogy itt voltál ma velem.

- Szívesen - mosolyodott el. - Ha máskor is kell egy jó babysitter, csak szólj - vigyorodott el a végére.

- Köcsög - vágtam nyakon, miközben lehajolt puszit adni. - Csak csapd be az ajtót! - szóltam utána, mert nem volt kedvem feltápászkodni. Olyan kényelmesen feküdtem, hogy megmozdulni sem akartam. Behunytam a szemem és mosollyal az arcomon aludtam el.