Csak kutyagoltunk, csak kutyagoltunk át az erdőn, már azt hittem sosem érünk ki belőle, amikor feltűnt egy út előttünk. Ezen már kicsit kényelmesebb volt menni, a gallyak, meg kövek nem nyomták annyira a talpam. Az biztos, hogy még egyszer ilyen vékony talpú cipőt nem veszek. Legalábbis fel, amikor Luciferrel töltöm az időm.

Egy újabb órányi séta után kiértünk az erdőből és feltűnt egy város. Tipikusan olyan, amit a fantasy könyvekben írnak le, és talán a középkori erődvárosok lehettek még ilyenek. Izgalom lett úrrá rajtam, kicsit olyan lesz ez az egész, mintha visszamentem volna az időben.

- Így nem mehetünk be - szólalt meg Ararant. - Eléggé kilógunk az öltözékünkkel.

Ebben igaza van és Lucifer is bólintott, de vajon, hogy akarják orvosolni a helyzetet. Aztán eltátottam a szám. Szó szerint új öltözék jelent meg rajtuk. Azt már megszoktam, hogy tűzlabdák, meg fénycsóvák röpködhetnek Lucifer közelébe, de hogy csak így ruhát cseréljen egy varázslattal. Ilyen nekem is kell! Bármilyen ruhát magamra ölthetnék, nem kéne többet pénzt költeni rám.

Aztán rám néztek, majd egymásra, én meg izgatottan vártam, hogy milyen ruhám lesz. Vajon kívánhatok, hogy milyen színe legyen? Esetleg a hímzést rajta?

- Ötlet? - kérdezte aztán Lucifer és már nyitottam volna a szám, hogy elmondjam az elképzelésem, de Ararant megelőzött.

- Egyikünk kinn marad vele, a másik bemegy ruháért.

- Oké, én maradok, te mész ruháért.

Hogy mi? Nekem nem tudnak így ruhát csinálni? Ez csak magukon működik? Ez nem fair. Ki tudja mit találnak nekem. Az is lehet, hogy nem fog tetszeni, úgy meg nem tudom felvenni. Elindultak én meg utánuk és közben megpróbáltam elmagyarázni az őrangyalomnak, hogy milyet keressen nekem.

Hát a vége nem az lett, mint reméltem, de vészesen rossz se. Egy bokor mögött öltöztem át, úgy hogy ráparancsoltam a fiúkra, forduljanak el. Nevetséges volt, tudom, mert Lucifer már látott nem is egyszer meztelenül, és gondolom Ararant is, hisz őrangyalomként mindig mellettem kellett lennie.

Jobban belegondolva, az összes őrangyal perverz akkor? Hisz mindent látnak, hallanak, amit csinálok. Döbbenten álltam meg a fűző meghúzása közben. Ararant lehet végignézte ahogy én Luciferrel...

- Ne izgulj, olyankor lelépnek még az őrangyalok is - szólt hátra Lucifer.

Már megint a fejembe vájkált. Utálom! De legalább nem tud manipulálni, ami jó dolog. Na meg az is, hogy némi erkölcs szorult az angyalokba.

Befejeztem az öltözködést és végre én is bemehettem a városba. Hát nem egészen ilyennek gondoltam. Csupán egy főbb út volt lekövezve, az is ilyen összevisszán. Lócitromot kellett kerülgetnem és egyszer majdnem nyakon öntöttek. Csak reméltem, hogy az felmosóvíz volt és nem más.

Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el a középkort. Micsoda mázli, hogy én már modern világba születtem, ahol van vezetékes víz, ismerik a higiénia fogalmát és nem kell lócitromot kerülgetni az utakon.

- Gondoljátok itt lesz a fickó? - tettem fel a kérdést.

- Valószínű, különben Gabriel nem a közelbe küld - bólintott Lucifer.

- Egyetértek. Nem érdeke, hogy több napig keresgéld ezt a gonosz entitánst, és addig is sorra haljanak az emberek.

- Biztos vagyok benne, hogy a várban lesz és élvezi az itteni nemes kegyeit - morogta Lucifer. - Ki kell találnunk hogy jussunk be.

- Téged ismerve, ha nem lenne itt Maya, akkor simán beverekednéd magad - a válasz csupán egy vigyorgás volt.

Én viszont nem rájuk figyeltem, hanem egy nőre. Engem nézett és roppant furcsa érzés járt át, mintha valami nem stimmelne vele valami. Megfordult a fejemben, hogy lehet nem is fickót kell keresnünk? És nem a felsőbb körökbe, hisz lenn a pórnép között talán még könnyebben meg tud bújni.

- Fiúk! - fordultam feléjük, mire rám néztek. - Van ott egy nő.

És már mutattam volna, de már nem állt ott. Mégis hova lett egy pillanat alatt? Ráncoltam a homlokom, aztán Lucifer belépett a látóterembe és integetni kezdett előttem, mire dühösen ráfogtam a kezére.

- Mi van?

- Hát csak szóltunk hozzád és semmi reakció nem jött rá.

- Csak... elgondolkodtam, hogy hova lett egy pillanat alatt.

- Gyere inkább menjünk! Ne foglalkozz holmi koldusasszonyokkal. Biztos csak a szépséged és a fiatalságod irigyli - és felvillantott egy csábos mosolyt.

Nem éreztem magam tőle jobban, és azt sem, hogy igaza lenne. Volt benne valami fura. Hagytam megfogni a kezem és húzni, de aztán megtorpantunk. Ararant állta el Lucifer útját.

- Emlékszel mit mondtam? - nézett rá, de nem kapott választ. - Hogy Maya lehet nem véletlenül van velünk?

Lucifer csak vágott egy fintort, majd abba az irányba indult meg és húzott maga után, amerre a nőt láttam. Ararant pedig mögöttünk jött. Ahogy beértünk a háza közé, éreztem rajtuk, hogy feszültek és harcra készek. Ami jól is jött, mert az őrangyalom közvetlen a nyakam előtt kapott el puszta kézzel egy nyilat.

- Hű - nyögtem. - Köszi.

- Ez a dolgom, erre vannak kiélezve az érzékeim - mosolygott rám.

Elképesztően elbűvölő mosolya volt. Lucifer meghúzta a kezem és mikor ránéztem nagyon csúnya pillantással nézte éppen Ararant. Ohoho, csak nem féltékeny itt valaki? Ezt nem árt megjegyezni.

Nem jött több nyíl, valószínű a támadó úgy döntött, hogy visszavonulót fúj, ha már elsőre nem jött be a dolog. Abban biztos voltam, hogy újra fognak próbálkozni. Ezek szerint a nő is tudja, hogy tartania kell tőlem.

A két fiú szó szerint közre fogott, mint a zsemle két fele, én meg voltam a hús középen. Nagyon furcsa gondolat ötlött fel bennem, amitől éreztem, hogy vér szökik az arcomba, így gyorsan el is űztem. Szerencsére most egyikük sem vájkált a fejemben, mert nagyon koncentráltak mindenre.

Fura érzés lett rajtam és meghúztam Lucifer felsőjét és mikor rám nézett intettem a fejemmel. Nem kellett semmit megmagyaráznom, már nyitott is be óvatosan, és Ararant is elém lépett. Bementünk, becsuktuk az ajtót és hirtelen úgy éreztem, hogy teljesen máshova kerültünk.

Sötét volt, dohos a levegő. Semmit nem láttam egészen addig, míg Lucifer kezében meg nem jelent egy tűzgömb, Ararantéba pedig egy fény verzió. Csupasz, vizes földön álltunk, nem láttam a ház falait, pedig a fénynek el kellett volna addig érnie.

- Hol vagyunk? - tudakoltam suttogva.

- Gondolom az otthonára emlékeztető helyet hozott létre mágiával, hogy haza terepen legyen - morogta Lucifer.

- Aha. És most? - kérdeztem.

- Most? Meghaltok - szólalt meg egy hang és a hátamon végigfutott a hideg.

Valaki elkapta a derekam és már repültünk is hátra, miközben a helyemre becsapódott valami sötét massza. Ararant ismét az életem mentette meg, miközben Lucifer már támadt is. Hozzávágta a kezében lévő tűzgömböt, majd megjelent nála a kard.

Ekkor tűnt fel, hogy már mind a ketten az igazi alakjukban vannak és még valami. Talán, erre eddig azért nem figyeltem fel, mert általában nappali világosságokban harcolt Lucifer, de most az alakját körüllengte egy vöröses fény, és mögöttem az őrangyalom is világított fehér fénnyel.

- Fogd és maradj távol! - mondta Ararant.

Aztán legnagyobb meglepetésemre az általa csinált fénygömböt a tenyerem fölé helyezte én meg ledermedtem. Ez az izé nem fogom engem megégetni, vagy kárt tenni bennem? De nem volt időm megkérdezni, mert már ő is támadt.

Szükség is volt a segítségére, mert a lány visszaverte könnyedén Lucifert. Pedig ilyenre még sosem láttam példát. Mindig erősebbnek bizonyult, mint aki megtámadta. De mintha most csupán egy légy lett volna, amit könnyedén elhessegettek.

Lenéztem a kezemben lévő fénygömbre és érdekes mód még csak hőt sem adott ki. Figyeltem hogy kavarog a fény a szabályos gömbön belül és egész megbabonázott. Aztán valami síkos a lábamra tekeredett. Sikítva ugortam arrébb, de nem tudtam megszabadulni tőle és majdnem hanyatt vágódtam.

Ezzel felhívtam magamra a figyelmet. Lucifer egyből teleportált hozzám és a hang elárulta, hogy egy mozdulattal valamit kibelezett. Fura cuppogó hangot hallottam és beindult a fantáziám és elkapott a hányinger.

- Haza akarok menni! - nyűsszögtem és a hiszti határán voltam.

- Ellátjuk a baját és megyünk kicsim - simított végig az arcomon, hogy megnyugtasson.

- Lucifer! - hallottam meg Ararant hangját.

Ő pedig már ment is, hogy megmentse az őrangyalomat. Nem sok mindent láttam, de enélkül is aggódtam értük. Aztán eszembe jutott a gömb és lenéztem. Fura mód nem ejtettem el, mintha odaragadt volna a tenyerem fölé. Még kicsit meg is billentettem a kezem, hogy meggyőződjek erről.

Fájdalmas nyögést hallottam és tudtam valamelyikük megsérült, csak remélhettem, hogy nem halálosan. Mégis, hogy tudnék én segíteni rajtuk. Aztán Ararant fénye kihunyt, majd valami a lábamhoz csúszott, mintha odadobták volna. A fény pedig megvilágította az őrangyalom. Vérzett nem is kicsit.

- Ararant - guggoltam le hozzá aggódva.

Megmozdult, de erőtlennek tűnt. Egy ötlettől vezérelve a kezemben tartott gömböt a seb fölé tettem. Nem esett le, így közelítettem a teste felé. És mintha lassan beleolvadt volna a testébe. Sötét lett körülöttem és semmit nem láttam, de éreztem, hogy hirtelen megmozdult. Aztán egy ezüstösen világító szempárt láttam meg.

Egy dolog jutott róla eszembe. A játék, amit Luciferrel aznap játszottunk, az Angels and Devils. És még valami. God Mode. A világító szempár erre emlékeztetett. Talán én aktiváltam az őrangyalomban? Csak mert felállt, mintha semmi baja nem lenne és újra támadásba lendült.

- Lucifer! - kiáltottam és felé fordultam.

Láttam a testének izzó körvonalát, ahogy repül, majd földet ér, aztán kihunyt a fény. Botorkálva igyekeztem és még az sem fordult meg a fejemben, hogy valamiben eleshetek, vagy nekimehetek. Elérni hozzá minél előbb, tartva az irányt. Meg is találtam.

- Lucifer? - szólítottam kétségbeesetten. - Hallasz?

- Maya... sajnálom...

- Nem, nem, nem! Nem fogsz meghalni. Csak csinálj egy olyan tűzgömböt, mint az elején - és a sírás kerülgetett. - Lucifer? Lucifer hallasz? Lucifer!

A végén szinte kiabáltam már kétségbeesésemben. Hirtelen megjelent egy tűzgömb. Nem volt túl nagy, de nem számított. Felé nyúltam, de ennek bizony volt hője. Már pár centről égetően melegnek tűnt. Megdermedtem, de csak egy pillanatig tétováztam, aztán alá nyúltam.

Fájt, égetett, de összeszorítottam a fogam, muszáj volt, Lucifer miatt. Szerettem és nem akartam elveszíteni és ha ennek az az ára, hogy leég a kezemről a bőr meg a hús, akkor legyen. Nem pazaroltam az időm, ugyan azt csináltam, mint Ararantnál.

Először itt sem történt semmi, majd Lucifer ugyanúgy összerándult, majd megjelent egy vörösen világító szempár. Nem sokkal később pedig ő is támadásba lendült. A könnyeimmel küszködtem. Ez a sok érzés, félelem, aggódás és ehhez még hozzájött a pokoli fájdalom is. Nem akartam mást, csak hazamenni.

Elvesztettem a sötétben az időérzékem, csak az egyre lüktető fájdalom maradt, ami nem akart szűnni, sőt mintha terjedt volna. Aztán a sötétség szétoszlott és egy koszos házban találtam magam a félhomályban.

A két fiú, sebesülten, véresen állt egy nő teteme felett. Valami sötét szerűség kifolyt belőle, menekülni akart, de egy fény és egy tűzkard a padlóhoz szegezte. Földön túli sikítás hangzott fel és én elájultam.

- Maya! Maya!

Lucifer hangja nagyon távolinak tűnt. Szólni akartam, de nem tudtam. Nem volt erőm, úgy fájt a karom. Az előbbi sötétségbe legalább nem éreztem.

- Vissza kell vinnünk. A sebe meggyógyításához egy arkangyal kell - hallottam meg Ararant hangját.

Karok nyúltak alám és megemeltek, majd újra beborított a sötétség. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem a szobámban feküdtem és az az alak ült mellettem, aki Lucifernek kiszabta a feladatot és aztán elteleportált mindkettőnket.

- Már ideje volt, hogy magadhoz térj - szólalt meg. - A segítségednek és az áldozatodnak hála sikerült megölni a lényt, így sem azt, sem más világot nem szerezhet már meg magának.

Valahogy nem tudott érdekelni a dolog. A kezem már nem fájt, felemeltem és nyoma sem volt semmi sérülésnek. Aztán eszembe jutott Lucifer és Ararant. Már nyitottam a számat, hogy kérdezzek.

- Jól vannak - előzött meg. - De azt hiszem Lucifernek lelkiismeret furdalása van a sérülésed miatt. Furcsa tőle, főleg, hogy te kérted meg rá, bár nem tudhattad, hogy mivel jár az ő ereje.

- A pokol tüze - motyogtam.

- Igen, fogalmazhatunk így is. A lényeg, hogy tartozom neked, így kérhetsz tőlem valamit, persze vannak szabályok.

- Mint az Aladinban Dzsininél? - néztem rá.

- Igen, pontosan ugyan azok - bólintott rá.

Vajon véletlen egybeesés a kettő? Esetleg a játék sem volt véletlen? Ez az egész, amin átmentem Luciferrel lehet a felkészítésemről szólt? Akkor viszont valami jót kell kívánom cserébe.

- Muszáj most? Vagy átgondolhatom?

- Átgondolhatod. Csak szólíts, ha már tudod mit szeretnél kérni.

- Gabrial arkangyal, igaz? - talán pár hónapja furcsán érzem az miatt magam, hogy egy angyallal társalgok, de már nem.

- Igen - azzal eltűnt.

Lucifer pedig nem sokkal később megjelent a szobám ajtajánál. Onnan nézett és láttam rajta, hogy tényleg bántja a dolog. Felültem az ágyon, majd felálltam, hogy odamenjek hozzá és megnyugtassam semmi bajom és nem haragszok rá.

- Maya!

A hangja megtorpanásra késztetett. Rossz érzésem támadt és tudtam olyan valami jön, amit nem akarok hallani.

- Én... én nem akarom, hogy neked bajod essen, szóval az lesz a legjobb, ha ennek itt véget vetek és akkor többé nem keveredsz bajba miattam - hadarta aztán el.

Én meg csak álltam és néztem rá. Komolyan azt mondja ennyi volt? Dob engem, mert itt bajom esett? Ráadásul nem is az ő hibája, hanem Gabrielé, mert ő miatta kerültem oda. Oké, arról nem tehet ő se, hogy megkértem Lucifert csináljon tűzgömböt. Ráadásul az én döntésem volt, hogy elveszem tőle.

- Sajnálom - felnéztem rá, aztán eltűnt.

Ottmaradtam tök egyedül, a sírás kerülgetett. Úgy éreztem magam, mint aki összetört belülről. Itt hagyott. Elhagyott. És tudtam még Ararant sem jelenhet meg mellettem, a szabályok miatt, hogy átöleljen és megvigasztaljon. Már, ha még ő az őrangyalom és nem cserélték le a szabályszegés miatt.

Először csak néhány csepp könny hullt le, aztán nem bírtam visszatartani és a párnába fúrtam a fejem. Örültem, hogy anyáék nem hallották meg, nem akartam, hogy vigasztaljanak. Persze egyszer mindenki életében eljön, hogy szakítania kelljen az első pasijával, de nem gondoltam, hogy csak ennyi jut ki belőle?

Nem tudom meddig bőgtem, de lassan kezdtem összeszedni magam. Próbáltam azzal a ténnyel vigasztalódni, hogy Lucifer akárkit nem választ magának. Szóval én legalább elmondhatom, hogy maga az Ördög volt a barátom... igen, csak volt. Újra sírhatnékom támadt, aztán eszembe jutott valami...