- Boldog születésnapot, Egyetlenem!
A tolószékes kislány, és az anyuka csillogó szemekkel mosolyogtak a kamerába. Apuka fél kezén a gyümölcsös tortával egyensúlyozott, míg a másikband a telefont tartotta. Megremegett kicsit amikor a gyertyákat elfújták.
- Nézd miket kaptál! - bontotta ki az anyuka a csomagokat. Nevetve rakta a sok meglepetést a gyermek ölébe.
- Örülsz nekik?
A kislány izgatottan rugózott a helyén.
- Van még egy, NAGY ajándékod! - guggolt le Apa az ünnepelt mellé - Melyik is a kedvenc állatod?
- Na, mi az Ruchi?
- Panda!
- Igeeen! Most hogy nagylány lettél, belőled is pandát varázsolunk!
Leírni nem lehetett a meglepettséget, ami a vékonyka gyermek arcára üllt.

- Áhhh, sose bírom ki hogy ne nézzem meg - mondta a férfi, és megveregette a saját vállát.
Ruchi benyitott a dolgozószobába. Megszakította a nosztalgiázást.
- Szervusz, gyönyörűm! - tárta szét kezeit Apa - Milyen volt az iskola?
- Nagyon jó. Elvoltunk Xylával - válaszolt röviden Ruchi, arcát a fémes, szúrós szagú köpenybe fúrva.
- Az a lényeg! - simogatta lánya fekete haját Apa. Ügyelt arra, hogy a frufrut ne kócolja túlságosan össze - Tudod mire gondoltam ma? Lehet kicsit fel kéne turbózni... Téged! Te mit gondolsz?
Ruchi Apa mellkasába fúrta az állát.
- A szemeidre gondoltam elsősorban, és a lábaidra. Milyen játékokkal is játszol manapság? - tette fel a kérdést Apa, amire ő is tudta a választ. Csaliként használta ezeket a kérdéseket, amikre ha az ember válaszolt, akkor visszacsinálhatatlanul be lett szippantva örvénylő gondolatmeneteibe.
- 8 bites szerep- ... meg visual novel játékok. - válaszolt Ruchi.
- Szuper! Te szívesen lennél egy visual novel szereplője?
Meg se várta lánya válaszát.
- Hát persze, hogy igen! Nem hiszem hogy bárki nemet mondana egy ilyenre - nevetett - Majd leszedem a programot, és mindjárt rád is rakom! Jó lesz?
Ruchi bólogatott.
- Amúgy Apa... A bal térdem megint szarakodik. Megint elkezdett kattogni, miután leszálltam a buszról. - váltott témát.
- A fenébe! Feküdj csak fel oda, mindjárt megcsináljuk azt is! - kotorászott a műszerei közt Apa.
Ruchi hanyatt feküdt a kezelőágyon, ahol már ezerszer felébredt korábban. Újra és újra. Nem volt ideges, minden mozdulata rutinos volt és higgadt.
Apa mellégördült a gurulós székkel, és kinyújtóztatott minden izmot a művelet előtt.
- Amúgy... Nem azért kérdem Apa, de... - szólalt meg Ruchi - már sokadjára fordult elő hogy a térdem nem működött rendesen. Nem lehet hogy cserére van szükség?
- De, igen. Így van! Igen!
Apa feje valahol máshol járt. Pár nyomás után arrébb is csusszant - És most jöjjön a legjobb rész!
Ruchi befejezetlennek érezte a dolgot. Mindíg azt mondták neki, hogyha pattanó hangot hall, akkor került vissza helyére a váz. Ez azonban most elmaradt.
- Készen vagyunk? - kérdezte bizonytalanul.
- Aha! Persze! Jó az úgy.
Ruchi nem kérdezősködött tovább. A kis tükör felé fordult hogy láthassa magát. Apja kezébe adta a cuppanós végű transzfer kábelt, amit a szemére kellett raknia. De elősször ki kellett tapogatni azt, hisz fekete színével szó szerint beleolvadt az arcába: elmerült a hatalmas fekete szemfoltokban.
Apa egy lámpával segített neki.
- Kész?
- Pillanat!
Ruchi felfeszítette szemhéját, és a tappancsot felhelyezte a jobb szemgolyóra. Egy gomb megnyomása után csak várniuk kellett, és lesni a számítógép képernyőjét.
- Tartani fog egy kis ideig....
Tíz perc várakozás után fehér színbe borult a vezeték, vagyis a telepítés sikeres volt. Ruchi körmével lassan fejtette fel a tappancsot. Halántékán megnyomott egy pontot, hogy tesztelje a programot.
- Na, hogy tetszik?
Apa mondata egy tégla alakú kis ablakban jelent meg, felette pedig kézírás-betűtípussal a neve.
- A hangfelismerő segítségével leírva is látni fogod, amit a beszédpartnered mondd. A válaszokat és döntéseidet pedig magadnak kell meghoznod - mosolygott szélesen.
Jópofa program volt, csak haszontalan. Ruchi nem akart ünneprontó lenni, és vitázni sem szeretett volna.
- Köszi apa! Nagyon tetszik! - mosolyodott el.
- Érted bármit!... Ja, és még valami. Korábban ugye a lábadról volt szó... Arra gondoltam hogy erősebbé tehetnénk őket! Hetedhét országon átgázoló lábikókat a legszebb egy szem lányomnak! Nem jó ötlet?
- Hány hónap? - kérdezte Ruchi
- Áhh... Egy se. Maximum négy nap, nem több. A tervrajzot valahol kint hagytam az asztalon. Várj egy kicsit!
Puszit adott lánya fejére, és távozott a szobából.
Ruchi várakozott. Csendben lóbálta lábait, a gépen megnyitott ablakok azonban nem hagyták nyugodni. Nem bírta ki hogy ne menjen oda és csukja be őket. Már úgy sincs szükség rájuk.
Odatelepedett a képernyő elé, és nekilátott. Még mindíg a szülinapi videó volt megnyitva, a fiatal Ruchi kimerevített arcával. Olyan távolinak tűnt a műtét előtti énje, hogy egy idegen, elhunyt családtagként tekintett rá. Maga se bírta megfejteni, hogy hogy jutott el idáig.

Biztos hogy törölni akarja? (2db mp4. fájl)

Kíváncsisága erősebb volt, mint az önuralma.

Mégse
Fájlok megnyitása
Lejátszás

- A büdös francba. Szaros gép. Mostmár megy megint.
Anya ledöbbenve bámult férjére.
- Nem ezt beszéltük meg! Azt mondtad hogy... nem teszed meg.
- Neked semmi sem jó! Ő nem ellenkezik, látod? Az ő szülinapja van, nem a tiéd!
A telefont zsebre vágták, így a kép fele félig ki lett takarva a tudós kabátzsebével.
- Ebbe nem egyezek bele!! - toppantott Anya felindultan. Minden vér kifutott az arcából.
- Nem...érted...hogy...segíteni akarok rajta?! Elveszed tőle ezt a lehetőséget?! Tudod mi vagy?! Egy szörnyeteg.
Anya elnémult.
- Az egészségét mindenki másra bíznám, csak nem rád!... Te se tudod, hogy mit csinálsz! - nézett fel a férfira - ...Kettőnk közül, te vagy a szörnyeteg...
- ... És kettőnk közül csak nekem van papírom és végzettségem is!
A lányt felkapta a székből, és sietve kirohant a szobából.
- Ne! - eredt nyomába Anya - Ne csináld!
Ruchi érezte a feszültséget. Rémült sikoltásra nyílt a szája. Vékonyka, erőtlen ujjait apja vállába fúrta.
- Ne hangoskodj már! Semmi baj, kicsim! - zihálta Apa. - Nincs semmi baj! Panda lesz belőled!
- De Anya! - kiáltotta Ruchi. Érzéketlen végtagjai oda-vissza rázkódtak.
- Anya csak félt... de ez természetes.
Az ajtót becsapta maguk mögött. A műszerek már előre kikészítve álltak az asztalon, és a kezelőágy előtt. A rémült Ruchit lerakta az ágyra, ő pedig a szoba kulcsával bezárta az ajtót.
- Nem! - dörömbölt Anya. Öklével, és teljes testével esett neki az akadálynak, ami erősebb volt mint ő. - NE TEDD. RUCHI! ... GYERTEK KI! A LÁNYOMAT AKAROM!
- Ne is figyelj oda! Minden rendben lesz...
Apa higgadtan bontott fel egy doboz licsi szörpöt. Pár fehér tabletta tartalmát beleszórta, és kevergette hogy feloldódjon benne. Ruchi szemei majd kiestek a helyéről.
- Ahhoz hogy a születésnapi kívánságod teljesüljön... - üllt mellé Apa - Egy jó nagyot kell aludnod! Amíg te szépeket álmodsz, addig Apa elintézi hogy pandává változhassál! Jó? De előtte igyuk meg ezt! Tudom hogy ez a kedvenc szörpöd!
Ruchi kitátotta a száját. Apa keze kicsit megremegett, mert Anya már egy székkel próbálta szétzúzni a bejáratot.
"Ha így folytatja, felhívja a szomszédok figyelmét"
A kislány mohón kortyolta az üdítőt. Amikor a doboz fele kiürült, álmossá vált a tekintete. Erőlködnie kellett, hogy az őt itató kézen tartsa a tekintetét. Feje lehanyatlott, és egy nagy sóhajtással elszenderült.
- Jóéjt kicsim... Nahhh, mennyi az idő?...Basszus. Ez meg bekapcsolva maradt.