Seungmin egyáltalán nem hitte el Jisung szavait, de nem tette szóvá. Hitt abban, hogy tényleg jobban lesz és nem romlik az állapota. Olyan mintha betegségről beszélnénk, de egyáltalán nem erről van szó, vagy talán mégis? Hiszen Jisung végülis lelkibeteg!

-Akkor hová megyünk? 1 óra múlva dolgoznom kell!- nézett rájuk Jisung aki eléggé munkamániás lett amikor Minho elkezdett távolodni tőle.

-Miért dolgozol ennyit? Hyesoo egyetlen veszélyes szokása az a hídon való ülés, de azt se csinálja minden nap! Beszéltem vele 5 óra felé és egésznap otthon lesz. Nem lesz semmi baja addig amíg egy kicsit szórakozunk! Ő maga is azt mondta, hogy ma nem akar téged látni, mert ideje pihenned egy kicsit!

Hyunjin aggódott Jisungért a legjobban hiszen tudta, hogy nem sokáig lehetnek már együtt. Kiakarta élvezni a napokat amíg beszélhet vele és tarthassa vele a kapcsolatot. A parti utáni megbeszélés egyre csak közeledik és Jisungon egyre jobban látszanak a bukott angyalság jelei. Hyunjin sejtette, hogy nem azért hordja azt a rózsaszín sapkát, mert annyira jól áll neki hanem azért, mert fekete tincsei lettek.

-Nem festünk hajat ma este?- kérdezte meg Jisungot aki egyből odakapta a fejét.

-Miért?- pánikolt be egy kicsit aztán egyből megnyugodott amikor eszébe jutott, hogy Hyunjin tudja. -Rendben, de akkor csak én! Neked jó ez a szőke haj és Jeongin is odáig van érte!- mosolyodott el majd kicsit szomorúan igazította meg szőke haját ami nem soká fekete lesz.

-Megint szőke leszel?- kérdezte Seungmin amit valójában kiakart jelenteni.

Jisung már 15 éves kora óta csak a szőke hajszínt viselte. Azt gondolta, hogy neki nem áll jól az eredeti hajszínén kívül más szín.

-Nem, fekete lesz a hajam!- mosolygott a megszeppent fiúra.

-Miért pont fekete?- döntötte oldalra a fejét.

-Changbin haja fekete és megtetszett!- talált ki valamit gyorsan.

Valójában Jisung sose szerette a feketét és még most sem szereti, de tudja jól, hogy hozzá kell szoknia. Egy idő után ha felvesz egy fehér ruhát az feketévé válik rajta és a ruhatára 90%-a fehér színben pompázik. Pár óra múlva már fekete színű lesz a haja amitől nagyon fél hiszen, mi van ha nem fog neki jól állni?

-Induljunk!- fogta meg Jisung és Seungmin kezét Hyun majd maga után kezdte húzni a két fiút.

-Merre megyünk?- érdeklődött a rózsaszín színű sapkás fiú.

-Először is a moziba utána pedig a plázába majd később pedig eszünk együtt. Haza megyünk, befestem a hajadat és beszélgetünk egy sort. Seungmin háromig ér rá utána randevúja lesz szóval csak ketten leszünk!

Elindultak a mozi felé ahol megvették a jegyeket és egy kis nassolni valót. Beültek a filmre ami meglepő módon mind hármuknak tetszett. Szerencsére nem volt valami romantikus inkább vicces ami nagyon jót tett Jisung lelkének. A film után elmentek a plázába ahol Hyunjin vett egy csomó ruhát és egy pár ajándékot Jeongin számára. Jisung a fekete ruhákat nézegette és valami csoda folytán tetszettek neki a ruhadarabok. Vásárolt volna egy-két pólót és nadrágot, de Seungmin túlságosan is kíváncsi lett volna, hogy miért pont fekete.

-Vedd meg ezt, mert ez nagyon jó!- mutatott az említett egy ingre aminek a fele eléggé átlátszott.

-Túl sokat mutat, nem?- húzta el a száját és a fekete inget nézegette.

-Kit érdekel? Nagyon jó alakod van és ezt mindenkinek látnia kell!- kapta a kezébe az inget majd beletette a kosárba.

-Igazad van!- mosolyodott el majd oldalaira simított ezzel pedig rózsaszín felsője testéhez tapadt.

Szidkozódásra lettek figyelmesek így hát a hang felé fordultak. Meglátták Minhot ahogy fogta a fejét. Jisung egyből Hyunjinhoz rohant és magához ölelte a magas fiút. Nem akart sírni és nem akarta látni a fiút. Mellkasába fúrta a fejét amikor az idősebb visszaölelte és a tarkóját kezdte simogatni. Aranyos látni amikor egy alacsony fiú ölel egy magas fiút, nem? Minhonak nagyon nem volt aranyos, de mégis kit érdekel egy olyan angyal véleménye aki miatt a főszereplőnk szíve összetört?

-Elment!- engedte el Hyunjin az alacsony fiút.

Jisung megkönnyebbülve felsóhajtott majd visszament a ruhák között nézelődni. Beletett a kosárba két fekete passzos farmert és még egy fekete pólót is.

-Hyunjin, veszünk körömlakkot?- nézett fel aranyosan a magas fiúra.

-Persze!- simogatta meg az arcát majd a kasszához indultak.

Kifizették a kosárban lévő ruhákat majd 3 szatyor ruhával léptek ki az üzletből. Kerestek egy olyan boltot ahol lehetett körömlakkokat venni majd bementek az üzletbe. Jisung csillogó szemekkel nézte a rózsaszín árnyalatú lakkokat majd maga mellé hívta Hyunjint és Seungmint, hogy segítsenek neki választani.

-Legyen a pasztel rózsazsín!- bökött az említett színű lakkra Seungmin.

-Meg ez a sötétebb lila!- vette a kezébe Hyunjin a neki tetsző színt.

-Rendben, ezek tetszenek!- ment a kasszához a körömlakkokkal majd kifizette azokat.

Nem tudja miért kapott kedvet a lakkokhoz, de nem igazán érdekelte őt. Kell neki a változás és miért ne tehetné meg azt, hogy lányos színekkel fesse ki a körmeit? A színek valójában nem nemhez kötöttek ahogy a körömlakk sem! Ha nagyon szeretné akkor full glam sminkben tenghetné az utcákat hiszen a smink sem nemhez kötött. Vettek még fekete hajfestéket utána pedig ettek egy jót.

-Hyungok, nekem mennem kell haza ugyanis mire elkészülök lemegy a nap!- nézte meg az időt Seungmin majd megölelte őket és hazament.

-Menjünk haza mi is?- kérdezte Hyunjin mire Jisung csak bólintott egyet.

A pláza kijárata felé sétálva még találkoztak egy csókolózó párral. Jisung erős maradt és nem sírt csak elcsapta a fejét és Hyunjin kezét megfogva sietett ki a plázából. Az a két fiú Minho volt és a párja..

Jisung nem sírt még a pláza elhagyása után, de nem mindig maradhat ez így, nem igaz?