A sok sírás után végre nevetve beszélgettek minden hülyeségről. Bár a fiúknak túl sokszor eszükbe jutott az 1 hét utáni történtek, de Jisung mindig boldogabbá tette magukat. Nem akarta, hogy ez a nap a szomorúságról szóljon. Azt akarta, hogy legyenek végre együtt úgy, hogy ne szomorkodjanak. Nem szerette volna ha ezek után bármi is változik ebben az 1 hétben. Szerette volna ha boldogan telik és sokat tud majd a barátaival lenni. Tervei szerint 4 napot a családjával és a barátaival fog tölteni a másik 3 napot pedig a lánnyal akiért megtenne mindent. Amíg nem dolgozik Hyesoo úgy vigyázz magára mint még soha! Nem akarja elrontani Jisung szabadságát így legtöbbször otthon lesz és elfoglalja magát.

-Nem vicces, hogy beleszorult a lábam a hintába!- tette karba kezeit durcázva Seungmin.

-De az!- ölelte meg Jisung miközben tovább nevetett.

Végül Seungmin is elnevette magát és elmesélt egy kínos sztorit mindenkiről sőt még magáról is, hogy ne tegyen kivételt.

-Itt alszotok?- kérdezte boci szemekkel.

-Nem tudom, hogy Innie örülne neki, de én akkor is maradok!- vette elő telefonját Hyunjin.

A többiek rábólintottak majd szóltak a párjuknak, hogy ne csináljanak butaságot.

Mindezek után megvacsoráztak illetve lefürödtek majd végül Jisung szobájába vonulva kezdtek el nézni egy filmet. Senki se maradt fent sokáig egyedül Jisung aki nem alszik olyan jól folyamatos átváltozása óta. Az ablakhoz folyamatosan kavicsok ütköztek így idegesen ment oda és nyitotta ki.

-Mégis mit keresel itt Moon?- kérdezte majd becsukta az ablakot és  kiment az erkélyre.

-Látni akartalak!- vonta meg a vállait.

-És ahhoz miért kellett ő?- pillantott Minhora aki csendben állt és bámulta a fiút.

-Nem tudott aludni szóval eljött velem! Jelenleg nincs semmi rossz szándéka, ugye?- fordult a magas fiú felé aki bólintott egyet.

Jisungnak rossz volt látnia Minhot hiszen most már egészen biztos nem fog tudni aludni. Pánikolva kapott hajához amikor eszébe jutott, hogy Minho egyáltalán nem tud az átváltozásról.

Nem látszik semmi, ne aggódj!

Hála a jó istennek!

-Lemegyek!- mondta majd visszament a szobába ahol felkapott magára egy nadrágot.

Sapkáját fejére kapva hagyta el a házat majd a két személy felé vette az irányt. Minhora nem volt hajlandó ránézni így csak Moon szemeit bámulta.

-Hideg van!- mondta a legkisebb majd odament Moonhoz és megölelte őt.

-Venni kellett volna fel valamit!- forgatta meg a szemeit majd Minhora nézett.

A fiú levette a kabátját majd végül a pulóverét és a kisebbre tette. Jisung meglepetten nézett az anyagra, de nem érdeklve, hogy kié belebújt a meleg pulóverbe.

-Köszönöm neki!- motyogta halkan Moonra nézve. -Nem leszek lent sokáig, a barátaim fent alszanak!- mutatott az ablakra majd elindult a hintaágyhoz.

A két angyal követte őt majd leültek mellé. Jisungot nem túlzottan zavarta, hogy Minho ott van sőt örült is neki hiszen jó volt újra látnia. Boldog volt amiért újra hordhatta a pulóverét és érezte, hogy valami változott a fiúban. Félretéve ezt az egészet, gyújtott rá amitől Minho arca fintorba torzult.

Sosem szerette ha Jisung cigarettázik, de tudta, hogy már nem szólhat egy szót sem.

-Mennetek kellene Moon!- mondta Jisung miután elnyomta a csikket.

-Rendben! Sajnálom, hogy ilyen későn zavartunk téged!- hajolt meg majd egy apró mosoly után elindultak.

Jisungban akkor tudatosult, hogy Minho pulóverében van amikor már rég elmentek. Sóhajtva vette le a sapkát majd végül bement a házba.

-Nála maradt a pulóvered!- szólalt meg Moon félúton.

-Tudom!- válaszolt halkan Minho.

-Szóval, miért akartál az este közepén eljönni hozzá?- kérdezte az alacsony lány miközben megállt.

-Esténként hiányzik, oké? Egyik pillanatban még haragszom, utálom őt és még sorolhatnám. A másik percben pedig arra kelek fel, hogy eszméletlenül hiányzik és ha nem látom őt abba belehalok! Nem tudom mi van velem!- túrt idegesen a hajába miközben feljebb húzta a cipzárt kabátján.

-Előbb- utóbb rá fogsz jönni! Keresd a választ magadban és körülötted! - válaszolt halkan miközben újra elindult.

-Ez nagyon nehéz tudod! Akárhányszor nap közben eszembe jut ő vagy éppen valami vágy. Meg akarom érinteni vagy éppen csókolni akkor jön a harag, a düh az utálat, de amikor felkelek az este közepén akkor sosem!- ment a lány után aki jól tudta, hogy miért van ez az idősebbel.

-Nem tudom mi lehet ez az egész, de ha tudnám sem mondanám el! Nem hinnél nekem egészen addig ameddig el nem jön az ideje!- rántotta meg vállait majd szó nélkül nyitotta ki a lakás ajtót.

-Merre voltatok?- kérdezte Shiwang azonnal ahogy beléptek az ajtón.

-Hát ahhoz, hogy én hol voltam neked semmi közöd! Velem volt Minho, megnyugodhatsz! Nem tudtunk aludni így elmentünk a parkba. - forgatta a szemeit a lány majd levette a kabátját magáról.

Minho nem szólt egy szót sem csak próbált ellenállni a mérhetetlen nagy haragnak amit Jisung iránt érzett.

Talán rájön egyszer arra, hogy mi okozza ezt az egészet?