Amikor végeztünk a vacsorával és kiléptünk az étteremből, már jócskán éjfél felé járt az idő.
-Szállást intéztél magadnak?-kérdezte Chan.
-Igen, elvileg itt van nem messze.-tanulmányoztam a Google Maps-et a telefonomon.
-Akkor vezess, Stay-hercegnő!-mondta, és átkarolta a derekam. Így indultunk a szálloda felé.

Körülbelül tíz perc séta után meg is érkeztünk, és egyszer sem tévedtünk el. Ez persze nem az én térképolvasó tehetségemnek köszönhető, hanem annak, hogy Bang Chan pontosan tudta, hova megyünk.
Bejelentkeztem a recepción, majd Chan-hoz fordultam. Ő azonban megelőzött a beszéddel.
-Maradhatok, hercegnő?-pislogott rám kiskutyaszemekkel. Ha akartam se tudtam volna neki nemet mondani.
-Persze!-mosolyogtam, mire lehajolt, és adott egy puszit az arcomra. Elpirulva indultam el a szobám felé, ő pedig vigyorogva jött utánam.

-Tényleg nem gond ha maradok?-kérdezte ismét, mikor becsukódott mögöttünk a szoba ajtaja.
-Egyáltalán nem.-azzal odaléptem hozzá, és szorosan átöleltem.
-Megőrjítesz, Stay-hercegnő...-mormogta a hajamba, majd hirtelen megragadott a derekamnál fogva, és felültetett a szekrényre. Csillogó szemekkel, zihálva néztünk egymásra.