Címadó dal: TXT-Chasing That Feeling
Ship: Yeonbin (Yeonjun x Soobin)

╰┈➤ ೃ⁀➷

Soobin a lábait lóbálva ült az iskolapad tetején a 108-as teremben, kezében egy füzetet tartva, amiben eszeveszetten lapozgatott össze-vissza. Ma volt a nagy vizsga napja, amire egész évben készültek az osztállyal. Ugyan az elmúlt hónapokat csak és kizárólag a tanulásra fordította, most mégis elképesztően ideges volt.

-Hé, tudod, hogy kell ezt a fajta egyenletet megoldani?-tolta a fiú orra alá a füzetét Beomgyu. Soobin türelmesen elmagyarázta neki, de közben egyfolytában az ajtót leste, egy bizonyos személyre várva...

-Ezt a feladatot is kérlek!-csatlakozott a rögtönzött korrepetáláshoz Taehyun is, és Huening Kai is figyelmesen hallgatta Soobin magyarázatát. Hamar megértették a feladatokat, és ismét magára hagyták a pad tetején üldögélő Soobin-t.

-Helló darling, látom, izgulsz!-lépett be ekkor a terembe Yeonjun. Táskáját lazán lehajította a székére, majd a padon ülő Soobin elé lépett, és a fiú combjára támaszkodva a szemébe nézett.

-Kurvára félek, nem tanultam semmit.-közli, mire mindketten nevetésben törtek ki. Soobin eközben igyekezett leplezni, hogy nyakig elpirult. Yeonjun, Beomgyu, Taehyun és Huening Kai évek óta a legjobb barátai voltak, ám az elmúlt egy évben többet érzett Yeonjun iránt, mint puszta barátság. Ezt pedig még nem merte bevallani a fiúnak.

-Akkor? Megint imádkozol a jóistenhez?-kérdezett vissza végül.

-Hát, az lesz. Anyámék bezárnak a pincébe, ha megbukok. Ha jönnöm kell augusztusban pótvizsgázni, egész nyáron nem látok napfényt.

-Talán tanulni kellett volna...-forgatta meg a szemét Soobin.

-Kis stréber!-mosolygott rá Yeonjun, majd leszállt a fiú combjairól, és játékosan összeborzolta a haját.

-Srácok! Lassan menni kéne, a harmadik emeleten lesz a vizsga!-lépett melléjük Huening Kai.

-Hagyd, majd jönnek, ha befejezték a gaykedést!-kuncogta Beomgyu. Soobin a füle tövéig elpirult, Yeonjun pedig csak nevetett.

-Na, tényleg menjünk!-sürgette meg őket Taehyun. Erre a végszóra mind az öten elindultak a folyosón, és meg sem álltak a harmadik emeletig.

Amikor felértek, már senki sem volt ott. A többi vizsgázó már hazament, egyedül ők öten voltak hátra.

-Choi Beomgyu!-lépett ki a folyosóra a szóbeliztető tanárnő. Beomgyu idegesen követte a terembe.

Egy óra elteltével már csak Soobin várakozott a folyosón, a teremben pedig épp Yeonjun vizsgázott, remélhetőleg az istenek segítségével. Soobin teljesen a gondolataiba merült, amikor hirtelen kitárult az ajtó.

-NA, KI MENT ÁT EGY KETTESSEL?-szaladt ki a teremből a levegőbe bokszolva Yeonjun.

-Tényleg?? Büszke vagyok rád!-nézett rá mosolyogva Soobin.

-Choi Soobin!-dugta ki a fejét a folyosóra a tanár.

-Hajrá, megvárlak itt!-intett neki Yeonjun. A fiú a kezeit tördelve követte a tanárt a terembe.

☁︎

Soobin vizsgája nem tartott tovább húsz percnél. A tanárok ötössel engedték el, a fiú felszabadultan rohant ki a folyosóra, és gondolkozás nélkül Yeonjun nyakába ugrott.

-Ötös!-suttogta a megkönnyebbüléstől könnyes szemekkel.

-Tudtam, hogy megcsinálod. Mehetünk haza?-mosolygott rá Yeonjun. Soobin bólintott.

-Még mindig nem hiszem el, hogy átmentél...-jegyezte meg Soobin, miközben a folyosón sétáltak.

-Őszintén én sem. Figyu, elég szomjas vagyok, még beugornék inni.-bökött a fiú wc ajtajára Yeonjun.

-Oké. Jövök én is, rám fér a kézmosás, totál megizzadt a kezem, úgy izgultam.-nevetett Soobin, majd követte Yeonjun-t a mosdóba.

Soobin épp az utolsó vízcseppeket rázta le a kezeiről, amikor hátulról hirtelen két kar ölelte át a derekát.

-Illegálisan jól nézel ki ingben...-mormogta a háta mögül Yeonjun, majd a nyakát kezdte csókolni.

-Jun...-hebegte Soobin, aki a meglepetéstől köpni-nyelni nem tudott.

-Hm? Tudom, hogy te is szeretnéd, ne hidd, hogy nem vettem észre.-mondta halkan Yeonjun, és lazított az ölelésen annyira, hogy Soobin szembe tudjon fordulni vele.

-Mi...de...akkor...miért? Miért nem mondtál semmit?

-Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá.

-De hát te mindent olyan könnyen csinálsz, épp most mentél át az év vé-itt Soobin mondata félbeszakadt, ugyanis Yeonjun erőszakosan az ajkaira vetette magát, és a mosdó hideg csempéjének nyomta.

-Túl sokat beszélsz.-motyogta, közben egy pillanatra sem válva el a fiútól.

Valószínűleg egy örökkévalóságig tudtak volna csókolózni a mosdóban, de hirtelen a takarító kocsiját hallották közeledni, így jobbnak látták, ha megfutamodnak, és majd máshol folytatják...mondjuk Soobin szobájában, az üres házban...