A fenti videóról lesz ma szó 

Az elejét egy női hang kezdi;

 "Az univerzum sok dimenzióra oszlik. Ez a története annak, hogy ez újból nyolc részre szakad" 

Itt láthatjuk a tegnapi teaser kivágást, hogy Hongjoong elé odamegy egy fekete ruhás ember, és letesz egy homokórát. Ez a fekete ruhás ember szintén Hongjoong (a fülbevalóját néztem, és teljesen ugyanaz)

Hongjoong álma

"A televízióban látható világ az, amit soha sem értem el. Ahol ők élnek, és ahol én teljesen el vannak zárva egymástól, mintha egy üvegfal lenne köztük"

Hongjoong belép egy raktár-szerűségbe (ez később fontos lesz), a földön a háttérben látunk egy törött gitárt, egy szintetizátort rajta egy telefonnal, egy nagyon kicsi nyitott stúdiót, néhány fehér galambot, szétszórt irodai lapokat, asztali lámpákat, sok kosárlabdát, és egy baseball kesztyűt labdával (ezek szintén fontosak lesznek)

"Az álmom, a barátaim, a családom...vajon újra megtalálhatom őket?"

Egy családi képet néz
Ezután Hongjoong ránéz az asztalon lévő homokórára, és elkezd minden tárgy lebegni kezd körülötte

Seonghwa emlékei

Azzal indítunk, hogy Seonghwa egy asztalon ül, egy nagy tábla előtt ami tele van tennivalók listájával. A teljes képben észrevehetjük, hogy a szoba teljesen tele van tennivalók listájával, és lámpákkal

"Azt hiszem sok minden hiányzik, sokat kell még tanulnom"

Látunk a háttérben egy kis tv-t, (amin épp a Say My Name megy, ez nem fontos csak megfigyelés) ez is Hongjoong másik világára akar utalni

"Azt hiszem elfáradok, ha megpróbálok lépést tartani az idővel"

Seonghwa egy fehér vonalon sétál folyamatosan, mikor is elér egy "STOP" felirathoz. Meglát egy kisboltot, ami előtt egy lány táncol, ám ő láthatóan nem veszi észre.

Ez a lány valószínűleg a szabadságot akarja jelképezni. Mikor a feliratot átlépi és a bolthoz kerül a lány eltűnik akinek csak egy fém karika marad a helyén, amibe egy felirat van gravírozva 

Be Free-vagyis légy szabad

"Mi az, ami nincs meg nekem? Mi az amire tényleg szükségem van?"

Wooyoung választása

Wooyoung fél emberek előtt táncolni.

"A félelem hogy sok ember előtt legyek...lámpaláz. Egyedül nem tudtam elviselni"

 Az egyik jelenetben egy tömeg előtt áll behunyt szemmel, majd egy vágókép után ugyanígy, de más ruhában abban a raktárban, ahol Hongjoong is volt. 

"Nem vagyok egyedül. Meg tudom csinálni. A régi barátaim velem vannak és támogatnak"

Kinyújtja a kezeit, majd megfogja őket Hongjoong és Seonghwa, Yunho pedig hátulról átöleli, majd közösen táncolnak. Ez egy emlék volt, amiből Wooyoung erőt gyűjtött, és mert mások előtt táncolni

Minden boldog....nem? A következő vágóképben Wooyoung rohan az esőben, mikor egy régi leláncolt ajtóhoz ér, amin van egy tábla (aminek a szövege sajnos koreaiul van, így azt nem tudom értelmezni :/). Ezek után Wooyung elfordul, és kisétál a képből

Yeosang ideje

Egy nagy, világos teremben vagyunk. Fiatalok hegedülnek, látszólag mindenki koncentrál. Egyedül Yeosang nem hegedül

"Apám mindig azt tanította, hogy terjesszem ki az álmaim. Korlátolt szabadság. Olyan, mintha egy madár lennék egy kalitkában"

A következő jelenetben kalitkás fehér galambok között sétál, kezében a hegedűvel. Mikor leejti azt, a madarak kiszabadulnak a kalitkából és szétrepülnek

Mikor még látunk pár galambot a vágókép máshova kerül: megint a raktárban vagyunk, viszont most minden tag itt van, és láthatóan örülnek Yeosang-nak. Kiemelném hogy Jongho egyedül pattogtatja a kosárlabdáját, ez később majd érthetővé válik

"Végre őszintén tudtam nevetni. Jól éreztem magam, mikor velük voltam"

San döntése

Pár munkás pakol San körül, de ő csak mered a semmibe, nem figyel rájuk

"Azt mondták, hogy újra költöznöm kell. Van három *ID tanuló kártyám, és három egyenruhám"

San egyedül sétál egy elhagyatott osztályteremben

"De....nincsenek barátaim."

San szintén egyedül áll egy lefelé haladó mozgólépcsőn, de egy vágás után megint ott van a munkásoknál. Egy kosárban meglátja régi, koszos cipőjét, és visszaemlékszik milyen volt a barátaival lenni.

"Olyan, mintha az életemet áthozták volna máshova. Ismét búcsút kell mondanom a barátaimnak"

Felveszi újra a régi cipőt, és elsétál a munkásoktól, de megint a mozgólépcsőn látjuk ahogy megy lefelé. Félúton megfordul, és elkezd visszafelé futni, majd végül a barátaival marad

Yunho és a testvére

(Ez a legszívbemarkolóbb)

Yunho egy kicsi, üres házba sétál be. Tele van zenei lemezekkel, hangszerekkel, a falak is hangszigeteltek, tökéletes egy zenésznek. 

"Ezen a helyen a bátyám még mindig velem van"

Belép egy szobába, ahol egy törött gitárt talál a földön 

"Ami történt vele az mind miattam van"

Megpillantja testvérét neki háttal játszani a törött gitáron, de valójában csak odaképzeli

Egy szintetizátor és egy dobszerelés is van a szobában. A szintetizátoron egy rég nem használt telefon van, ami kap egy értesítést. Mikor Yunho odamegy és felveszi a telefont, hirtelen egy esti úttesten terem, egy autó pedig elüti

"Nekem kellet volna"

Jongho vándorlása

Jongho sérült lábbal ül a kosárlabda pálya lelátóján. Próbálkozik így is kosarat dobni, de nem sikerül neki

"Valamikor ők voltak a mindeneim. Az első álmom (a kosarazásra utal)"

Vágókép, majd újra a raktárban találjuk magunkat, viszont valami nincs rendben. Egyszer csak a falnak nyomja Mingi-t,-aki viszont nem ellenkezik, nem is támad vissza-majd a többiek szétválasztják tőle

A következő és egyben utolsó jelenetben pedig a kint, a szabadban áll, mögötte egy kosárpalánk, mellette pedig labdák láthatóak, körülötte minden lángol. A keze alatt még ott a mankó, de a gipsz nincs már a lábán

"Vajon ők is eltűnnek, mint a füst?"

Mingi naplója

Mingi lehunyt szemekkel áll, fülében a fülhallgatóval

"Fülhallgató a fülemben, most enyém a világ"

Majd ismét a raktárban vannak, mostmár csak ketten Jongho-val, az arca össze van verve. Lerúgja a földre, utána viszont nem csinál megint semmit, csak nézi a fekvő barátját

"Inkább maradok magányos, minthogy találkozzak ezzel a világgal"

Amikor megint a raktárban vagyunk Yeosang kiveszi a füléből a fülhallgatót, mindenki itt van megint. Jól érzik magukat, Jongho-val sem veszekednek

"Az a rövid boldogság mindennel felért"

Újra ott a telefon az asztalon, és megint üzenet érkezik rá. Ekkor látjuk az emléket, mikor barátja a falhoz nyomta, de ellenkezés helyett csak visszadugja fülhallgatóját

"Akkor maradok megint egyedül"

Megint felszólal a női hang:
"Az emlékek a rövid boldogságról, és ahogy az álmok darabokra törnek.
Megtalálhatom újra?"

Utolsó másodpercek, Hongjoong áll a raktárban, kezében a homokórával, majd amikor az teljesen lejár mindenki odamegy, és körbeállja Hongjoong-ot

Happy end?

Az egész kisfilm lényege az, hogy minden tagnak van valami problémája, de ez eltűnik amikor együtt vannak

Viszont a két fiú ellenszenvét nem értettem .-.

Konkrétan Jongho emlékéből semmit sem tudtam kihozni. Van egy gondolatom, ami szerint a sérülése után már fél, vagy nem tud játszani, ezt magyarázná hogy miért van még mindig a mankó nála, mikor egészséges és hogy miért lángol körülötte minden

Nem mondom hogy egyszerű volt, de nagyon élveztem írni. Ma este még jövök egy Yuwin OS-el (bár lehet két része lesz), valamint egy Stray Kids imagine-el :3