Hyunjin vele volt a kórházban és a kórház után is. Próbált minden percben vele lenni ám ez sajnos nem mindig jött össze.

Jisung nem járt be az iskolába míg Hyunjinnak egy idő után már muszáj volt. Nem hiányozhatott sokat ráadásul barátjai is keresték őt.

A fiatal fiú ismét sírt, egyedül a sötét szobában mint pár héttel ezelőtt. Nem akart élni és nem is tudott Minho nélkül. Bár nem látta ahogyan boldogan nevet párjával, de tudta, hogy jól megvan nélküle.

"Az fájt a legjobban, hogy boldog voltál nélkülem. Azt hittem, hogy te se tudsz nélkülem élni, de úgy tűnik tévedtem. Jobb lesz nélkülem az élet, igaz? Te ugyanúgy boldog leszel Jeongin mellett, a régi barátaim akiket általad ismertem meg, nem fognak hiányolni hiszen eddig sem tették. A családomat nem fogja érdekelni, hogy élek vagy sem.

Egyedül Hyunjint sajnálom, aki mellettem volt a nehéz időkben..

Mert te magamra hagytál..