Jisung sóhajtva tapasztalta, hogy bizony sötétben kell hazamennie. Nem volt annyira hideg viszont az évszaknak köszönhetően még mindig korán sötétedett.

-Haza vigyelek?- lépett mellé Minho aki autóval seperc alatt haza tud menni.

-Ha nem gond akkor igen!- nézett rá boci szemekkel aminek a tanár nem tudott ellenállni.

Tudta, hogy az iskolában a takarítókon kívül senki sincs és az utcán is alig vannak emberek mégsem mert a fiú ajkaira csókolni. Először is azért, mert abból hosszú perceken át tartó csók csata lenne, másodszor pedig azért, mert bárki megláthatja őket.

-Nem gond!- mosolyodott el majd elindult a fekete autójához.

Jisung ment utána és bár ráakart gyújtani úgy döntött, hogy ráér otthon is megtennie. Végül az idősebb kinyitotta neki az ajtót amin nem tudott nem mosolyogni. Beült az autóba és becsatolta az övét.

Jisung imádta a kocsiban szállingózó illatot. Keveredik az illatosító és Minho tanárúr parfümje. Amint Minho is beült a volán mögé Jisung csak csendben nézett ki az ablakon.

-Nem rég még nem voltál ilyen visszahúzódó!- vigyorodott el az idősebb amikor ránézett a fiúra aki a táskáját ölelgetve húzta össze magát.

-Fogd be!- motyogta a fiatalabb akinek valójában most jutott el a tudatáig, hogy a tanárával smárolt akivel egy kocsiban ül.

-Még mindig a tanárod vagyok szóval ésszel!- támaszkodott meg az ülésen majd beharapott alsó ajakkal hajolt közelebb Jisunghoz.

-Bocsánat!- motyogta majd az idősebb felé fordította a fejét.

Nyelt egy nagyot amikor lenézett tanára ajkaira. Lassan vezette tekintetét a másik szemeire aki éppenséggel Jisung piros arcát figyelte.

-Édes vagy!- mosolyodott el az idősebb majd Jisung arcára simítva ma már sokadjára birtokba vette a fiatalabb ajkait.

Nem sokáig tartott a csókuk hiszen Jisungnak ideje lett volna már hazamennie. Minho elvált a puha párnácskáktól majd visszadőlt az ülésre. Elindította az autót majd egy mosoly kíséretében indult el.

Jisung sose volt olyan zavarban mint akkor amikor az idősebb azt mondta neki, hogy édes majd arcára simítva csókolta meg. Nem tudta elhinni, hogy mégis, hogy lehet ilyen szerencsés? Nagyon sok diáknak tart tesiórát köztük majdnem vele egy időseknek is mégis őt csókolja pedig csak egy 16 éves átlagos fiú.

[...]

-Köszönöm szépen, hogy elhoztál!- mosolyodott el Jisung amikor már a lakásuk előtt álltak.

-Nincsen mit és sajnálom, hogy ma fejen találtalak a labdával!- simogatta meg az említett területet.

-Semmi gond, tanárúr!- nézett fel rá boci szemekkel halvány mosollyal arcán.

-Csak a suliban hívj tanárúrnak!- simította a fiatalabb derekára kezeit és úgy húzta magához közelebb a fiút.

-Rendben, hyung! Mellesleg holnap nem fogok csinálni semmit!- nyújtotta ki a nyelvét.

-Biztos vagy te benne? Bünti lesz a vége!

-Nem érdekel!- rántotta meg a vállait majd kezeit az idősebb vállaira helyezte.