Értetlenül nézett a kocsinak dőlő Chanra hiszen Jeongin már 2 órával ezelőtt végzett. Lassan odasétált hozzá hiszen az idősebb egyáltalán nem vette észre őt.

-Hyung, kire vársz? Jeongint már elvitted, nem?- nézett fel rá majd próbálta úgy tartani a lábát, hogy az ne fájjon neki.

-De, de nem miatta vagyok itt hanem miattad! Gondoltam ha már nem tudsz sétálni akkor hazaviszlek! Remélem nem gond!- mosolyodott el kínosan miközben a kucsikulcsát kezdte el piszkálgatni.

-Nem baj sőt megköszönném! Már nem igazán érzem a lábam és nem érzem jól magam miatta!- nézett fel rá mire az idősebb azonnal kinyitotta neki az ajtót és besegítette az autóba.

Beült a volán mögé majd elvette a táskáját Seungmintól és az egyik hátsó ülésre tette. Mosolyogva indította be az autót majd egy utolsó pillantást vetett a fiúra aki az ablakon bámult kifelé.

Útközben elmondta, hogy mégis merre menjen az idősebb majd tovább nézelődött kifelé.

-Itt is volnánk!- mondta a szőke fiú majd megfogta Seungmin táskáját és kiszállt az autóból.

Seungmin is kinyitotta az ajtót majd mielőtt magától kiszállt volna az idősebb segített neki. Derekára téve a kezét segített neki a járásban egészen a ház bejáratáig.

-Köszönöm, hogy elhoztál. Esetleg szeretnél bejönni, adhatok valamit?- nézett rá kedvesen mire az idősebb bólintott egyet.

-Csak egy pohár vízet szeretnék, de mivel nem akarom, hogy sokat sétálj így kiszolgálom magam, ha nem gond!- segítette el a fiút a kanapéhoz miután levették a feleslegesen cuccokat magukról.

-Rendben!- mosolyodott el Seungmin majd lefeküdt a kanapéra.

Chan kiszolgálta magát és miután végzett megkérdezte, hogy van e valami tiszta rongy ami már nem kell. Seungmin elmondta, hogy hol talál, de egyáltalán nem értette, hogy miert kell neki.

Chan amint bevízezte az anyagot visszament a nappaliba és letérdelt a kanapé elé. Óvatosan nyúlt Seungmin lábához majd levette róla a zoknit és megkérdezte hol fáj neki. Amint megtudta bólintva tekerte rá a vizes anyagot majd rögzítette azt egy kisebb darabbal.

-Köszönöm, igazán nem kellett volna!- ült fel Seungmin, hogy Chan szemeibe tudjon nézni.

-Nem kell ennyiszer megköszönni. Szívesen teszem, egy ilyen aranyos fiúnak bármit!- mosolyodott el majd elkérte a fiú telefonját amibe beleírta a számát.

Seungmin csak azután nézte meg, hogy milyen névre mentette el a számat, miután az idősebb távozott a lakásából.

"Dögös szőke❤️"