-Miért? Mert mondjuk utálod a legjobb barátomat.. konkrétan ok nélkül!- mondta ő is karba téve a kezeit.

-Nem ok nélkül utálom őt! Van oka annak, hogy nem kedvelem azt a faszt! Egy bunkó, gúnnyal teli hülye fasz!- sorolta idegesen mire Minho hitetlenkedve felnevetett majd elköszönt Han szüleitől.

Figyelmen kívül hagyva Jisungot ment ki a konyhából majd a cipőit is felvette.

-Minho~- ment utána szinte azonnal.

-Hagyj békén Jisung! Nem fogom elviselni, hogy így beszélsz a legjobb barátomról aki segített nekem amíg elfogadtam, hogy egy ilyen rosszindulatú görcsöt szeretek!- mondta teljesen meggondolatlanul majd kabátját felkapva kiment a házból.

Jisung könnyes szemekkel nézte az ajtót amin nem rég távozott az idősebb majd idegesen le is törölte azokat.

-Vissza se gyere! Nem fogom tovább eltűrni, hogy így beszélsz rólam!- nyitotta ki az ajtót, hogy utána kiabáljon az idősebbnek.

Becsapta az ajtót majd visszament a konyhába és könnyeit letörölve ült le az asztalhoz.

-Nem szeretnék beszélni róla!- motyogta Jisung majd végül megköszönte az ételt és enni kezdett.

Az ebéd végén csengettek így Jisung ajtót nyitott. Szemei már nem voltak könnyesek viszont nem volt valami jó kedvű ahogyan Felix sem. Megölelték egymást majd kézen fogva mentek fel Jisung szobájába.

-Mekkora egy fasz ez a Minho is!- mondta idegesen Felix majd eldőlt az ágyon.

Ekkor már órák óta beszélgettek Changbinról és Minhoról.

-Nem akarok róluk beszélni!- fintorgott Jisung majd sóhajt a dőlt be mellé.

-Beszéljünk Ryan Reynoldsról!- hozta fel Felix amire Jisung azonnal felfigyelt.

-Oké!- támasztotta meg fejét és úgy nézte Felixet.

-Te ráülnél az arcára?- kérdezte vigyorogva szemöldökeit húzogatva.

-Ki nem ülne rá az arcára?- nevetett fel hitetlenül.

-Gondolkodás nélkül megcsalnám a páromat érte!- kényelmesedett el teljesen.

-Én nem! Megelégszem Minho hyung arcával is!- nézte a plafont szemei előtt pedig piszkosabbnál piszkosabb gondolatok jelnetek meg.

-Sziasztok!- köszönt az említett majd telefonjával a kezében leült a hintaszékbe.

-Szia!- köszöntek egyszerre majd Felix megölelte Jisungot hiszen látszott rajta, hogy rosszabb lett a kedve.

-Én megyek baba, rendben?- simogatta meg Jisung fejét.

Felálltak az ágyból majd kimentek a szobából. Felix lent elköszönt Han szüleitől aztán végül Jisungtól is. Még egyszer elmondták egymásnak, hogy nincs bánat pasi miatt majd egy ölelés után már el is ment a fiatalabb.

Jisung szomorúan ment vissza a szobába ahol leült az ágyra és Minhot kezdte nézni. Az idősebb rá sem bagózott szinte úgy tett mint aki nem is lenne ott. Szemei ismét könnyesek lettek még annak ellenére is, hogy haragudott Minhora.

Felállt majd odament hozzá és az ölébe ülve ölelte magához jó szorosan. Minho félkézzel ölelt vissza továbbra is a telefonját nyomkodva. Tenyerével Jisung derekát simogatta miközben elindított egy filmet, hogy ne unatkozzon annyira.

Jisung továbbra is bánatos volt, de örült annak, hogy az idősebb legalább visszaölelt. Előfordul, hogy a szeretet nagyobb mint a harag. Jisungnak rosszul esett az, hogy Minho rosszindulatú görcsnek nevezte őt. Minhonak pedig nem tetszett, hogy Changbint szidta.

-Ne haragudj amiért úgy beszéltem veled! Megértem, hogy miért nem kedveled Changbint!- suttogta a kisebb fülébe aki a szavak hallatán nyakába bújt.

-Ne haragudj amiért csúnyákat mondtam a barátodra! Túlzásba estem, de nem mondom azt, hogy már nem így gondolom!- húzódott el egy pillanatra, hogy egy puszit nyomjon Minho szájára.

-Igazad volt! Changbin szemét volt és bunkó. Megmondtam neki, hogy kérjen Felixtől bocsánatot hiszen nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele!- simogatta meg derekát majd egy rövidebb csókot hagyott ajkain.

-Mit nézel?- kérdezte a kisebb..