IV.
*A umyeong koreaiul névtelent jelent*
Hajónapló, 1514, augusztus 5.
"Eltelt közel két hét, amióta a nő a fedélzeten van, viszonylag nyugodt, de okosabb, mint gondoltam."
A lány a fedélzeten főzött, közben titkon hallgatta a férfiak beszédét, de mivel szinte mellette voltak nem kellett nagyon titkolni.
"-Hé, kardozunk? Lehetőleg azért ne ölj meg, csak tégy úgy!"-kérdezte Yeosang Wooyoung-tól
"-Minek?"-kérdezte a másik meglepetten
"-Mondjuk, ha kinyiffantanának legalább egy kicsit visszatudjak vágni?"-mondta
"-Nos...akkor gyerünk!"-szegezte neki tőrje hegyét a másik mellkasának
Egy ideig csak próbálkoztak, de egyszer csak a kardjaik egymásnak feszültek, majd Wooyoung egy nagyobbat lökött Yeosang-on, aki egyensúlyát elveszteve majdnem leesett a hajóról, de a lány visszarántotta az ingénél fogva, ezzel egy elég valószínű haláltól megmentve.
Visszaestek mindketten a fedélzetre, Yeosang pedig a lányra esett. Hongjoong ezt a pillanatot választotta a megfelelőnek hogy lemásszon a kormánytól, és megnézze mi folyik lent.
"-Mit csináltok?"-kérdezte a férfi
"-Semmit, csak Yeosang önkéntesen cápát akart simogatni, de....hogy hívnak?-"
"-Umyeong..."-mondta a lány halkan, lehajtott fejjel
"-Szóval ez a nem túl kreatívan elnevezett lány visszarántotta"-mondta Wooyoung
"-Idióták! Inkább ellenőrizzétek az árbócokat, félkegyelműek!"-mondta idegesen a férfi-"Te pedig maradj a helyeden, és egy szót se a legénységemhez!"-nézett szúrósan a lányra
*****
Este a lány a tákolmányán próbált nyugovóra térni, de ekkor valaki be akarta törni az ajtaját a dörömbölésével. Mikor a férfi hallotta a zár kattanását gyorsan beslisszolt az ajtón, nehogy Hongjoong észre vegye.
"-Nos szia. Először is nekem ne játszd a némát, ennyire nem nehéz beszélni velem. Késő van már, a többiek alszanak nem fognak meghallani, ha akarsz, velem beszélhetsz"-mondta a férfi-"Mi a neved?"
"-Umyeong..."
"-Tehát névtelen? Ezt ki adta neked?"
"-A kapitányod"-felelte a lány
"-Ez elég uncsi. Mi az igazi neved?"-kérdezte a férfi
"-Nekem nincs nevem, azt hiszem..."
"-Értem"-felelte-"Én Yunho vagyok. Csak meg akartam köszönni hogy megmentetted ma Yeosang-ot..."
"-De honnan-"
"-Tudod az árbóc tetejéről mindent látni"-kacsintott-"És, mikor szöksz innen?"
"-Nem terveztem"-hazudott a lány
"-Ezt még én sem hiszem el"-mondta Yunho cinikusan
"-Nem bízom benned...jön valaki!"-kiáltott a lány
Yunho gyorsan bebújt az ágynak nem nevezhető valami alá. San benézett, de mikor látta, hogy a lány a fal felé fordul kiment.
"-Ez meleg volt, majdnem annyira, mint Yeosang....De megyek, holnap is jövök!"-mondta halkan Yunho
Mikor Yunho kilépett az ajtón San elé hirtelen előtte állt.
"-Én annyira tudtam, hogy bementél hozzá!"-kezdett el kiabálni, mire a magasabb befogta a száját
"-Ne ordibálj! A végén észrevesz Hongjoong..."-mondta neki suttogva
"-Most azt is megérdemelnéd! Mit csináltatok? Csak nem....?"-mondta San szintén suttogva
"-Nem! Csak bementem hozzá, érdekelt, ki ez"-mondta Yunho
"-És?"
"-Egy elég szép nő"-jelentette ki
"-Te begolyóztál! Menjünk inkább aludni..."
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro