Amikor másnap reggel felébredek, meglepődve tapasztalom, hogy a cipőm egyik fele nincs sehol. Feltúrom az egész szobát, de csak a papucsom bal felét találom meg.

-Yeji! Neked is eltűnt a cipőd?-rázom fel a barátnőmet, aki pislogva nyitja ki a szemét, majd áttúrja a táskáit.

-Csak a jobb papucsom és a bal cipőm.-emeli fel a zsákmányt. Eközben a Minnie és Soyeon is felébred, ugyanezzel a problémával küzdve.

-Na jó, ki baszakszik velünk?-pattan fel Soyeon, és kicsapja a faházunk ajtaját.

-Azt a mindenit!-tátja el a száját Minnie, ahogy kikukucskál Soyeon válla felett. Határozottan megtaláltuk a cipőinket. A főépület homlokzatán lógtak, a fűzőjüknél összekötve. A többiekével együtt.

-Biztos nem kokaint kaptunk tegnap vacsorára?-kérdezi a szomszédos faház ajtajában állva Joshua, ahogy a szemét dörzsölgetve mered a főépület homlokzatán lógó cipőláncra.

-Lehet felszívtad a beavatáshoz használt lisztet.-veregeti meg a vállát hátulról Seungcheol, majd elindul, hogy kiszabadítsa a saját lábbelijét. Ezen felocsúdva Yeji, Minnie, Soyeon, és én is elindulunk.

Ahogy odaérünk a főépülethez, egyből látható, hogy ez nehezebb lesz mint gondoltuk. Hetvenhét diák cipője között kiszúrni a sajátodat...

-OTT AZ ENYÉM!-sikítja boldogan Minnie, és elszalad. Nem sokkal később én is meglátom a sajátomat, és ugrándozva próbálom leszedni.

-Mi az, Maugli? Feldobtad a talpad?-hallom meg a hátam mögül Mingi kuncogását. Egy mozdulattal megfordulok, és megpillantom. Egy egyszerű pólóban és rövidnadrágban, a fekete napszemüvege mögül mosolyogva nézi a cipőm leszedésére tett próbálkozásaimat.

-Inkább segíts leszedni.-nézek rá segítségkérően.

-Ám legyen.-mondja, és közel lép hozzám. Egymással szemben állunk, a hátam a falnak vetve, ő pedig csupán centikkel előttem. Felemeli a kezét, és egy mozdulattal kibogozza a főépületről lógó Converse-emet, majd a szemembe nézve a kezembe adja.

-Köszi...-motyogom, mire vigyorogva hátrébb lép.

-Csak nem elvitte a cica a nyelved, dzsungelharcos?-kérdezi, mire elvörösödve hajolok le, hogy cipőkötés ürügyén elrejtsem az arcomat. Erre Mingi nevetve összeborzolja a hajam, majd továbbáll megkeresni a saját cipőjét. Én pedig ott maradok, elvörösödve, idiótán vigyorogva.