A medencés bulinak este tizenegy körül vetettek véget a tanárok, és mindenkit visszaparancsoltak a faházakba. Persze attól még, hogy visszamentünk, nem lettünk álmosabbak. A mi kis házunkban felelsz vagy mersz folyt teljes erővel, amikor benyitott a cések ofője, Mr Yang, és leordította a fejünket. Így hát kénytelen-kelletlen ágyba bújtunk, és elég hamar elaludtunk.

°❀⋆.ೃ࿔*:･

Hirtelen egy fülsiketítő szirénázás ébresztett fel álmomból. A telefonom után kaptam, és megállapítottam, hogy mindössze két órát aludtunk. Ebben a pillanatban Mr Wang tépte fel az ajtót, kezében a szirénázó hangosbeszélőjével.

-TALPRA KISLÁNYOK, MINDENKI A TISZTÁSRA, KÉT PERCEN BELÜL!-üvöltötte, majd továbbállt a szomszédos faházhoz. Soyeon szitkozódva kapott fel egy pulcsit a Hello Kitty-s pizsamafelsőjére, én pedig a cipőmet rángattam magamra. Yeji és Minnie az ajtóban vártak ránk, majd amikor elkészültünk, közösen csatlakoztunk az álmos, zavarodott, de legfőképpen megsüketült gólyák csapatához.

-Feldugom a seggébe azt a megafont!-morogta mellettem Yoongi, akit látszólag nagyon megviselt, hogy fel kellett kelnie.

-Jó reggelt, Y/n! Cuki a pizsid.-karolta át a vállam vigyorogva Mingi, én pedig elvörösödve fontam össze magam előtt a karjaimat, eltakarva az otthoni, kikukázott pizsamám.

-ÜDVÖZLET AZ IFJÚSÁGNAK, REMÉLEM, JÓL ALUDTATOK! MOST PEDIG, HAJNALI TESTEDZÉS KÖVETKEZIK!-ordította Mr Wang.

-Hogy mi van?-kérdezett vissza Ryujin.

-NEM MI VAN, HANEM TESSÉK. MOST PEDIG FUTNI FOGTOK EGY KÖRT A TÁBORHELY KÖRÜL!-üvöltötte a megafonon keresztül Mr Wang. Valahogy senkit nem vonzott a hajnali futás gondolata annyira, hogy el is induljon, így Mr Wang-nak fenyegetőbb módszerekhez kellett folyamodnia.

-AKI NEM INDUL EL EGY PERCEN BELÜL, AZT MINDEN HAJNALBAN FELVEREM FUTNI!-kiáltotta el magát, majd győztesen figyelte, ahogy szép lassan mind nekiindulunk.

-Meg fogok halni.-jelentette ki Yunjin, mi pedig helyeselve bólogattunk, miközben igyekeztünk nem orra esni.

-Várjatok, kikötődött a cipőm...-motyogtam álmosan, és megálltam, hogy orvosoljam a problémát. Azonban úgy látszik, nem voltam elég hangos, ugyanis a többiek futottak tovább, én pedig a totálisan sötét erdőben maradtam, tökéletesen egyedül.

-YEJI! MINNIE! SOYEON!-kiabáltam utánuk, de nem érkezett válasz. Hirtelen valami zajt hallottam a hátam mögül. Ijedten sikítottam fel, és ahogy az ágak recsegése közelebbről hallatszott, úgy hátráltam az ellentétes irányba. Ám a fák közül egyáltalán nem egy medve vagy egy vaddisznó rontott elő, hanem Mingi sétált ki, teljes lazasággal.

-Mit sikítozol?-néz rám kérdőn.

-Azt hittem medve vagy.-válaszolom.

-Többiek?

-Rég elmentek, én lemaradtam cipőt kötni. Te mi a francot kerestél a bozótban?-vonom fel a szemöldököm.

-Fogadtunk Yeosang-gal. Azt mondta, biztosan nem tudok elkapni egy pókot a tök sötét erdőben. Most lóg nekem harminchétezer wonnal.-vigyorodik el büszkén, majd benyúl a zsebébe, és egy pókot húz elő, ami majdnem akkora, mint a tenyere.

-Vidd azt a közelemből!-ugrom arrébb.

-Ahogy akarod, Maugli, csak előbb keressük meg a többieket.-javasolja, én pedig megadóan bólintok, és elindulunk arra, amerre legutoljára láttam Nayeon-ékat.

Ahogy egyre mélyebbre visz az ösvény az erdőben, szinte minden egyes reccsenésre, bagolyhuhogásra, és bogárzümmögésre ijedten rezzenek össze.

-Tudod, nem szégyen ám megfogni a kezem.-jegyzi meg mellettem Mingi. Ugyan az arcát nem látom, mert a fák nagyrészt kitakarják a Holdat, de le merném fogadni, hogy az az idegesítő vigyor ül a fején.

-Kösz, nem.-utasítom el, majd ahogy kiérünk egy kis rétre, azon gondolkozom, innen merre is mehettek tovább a többiek.

-Szerintem erre.-mutat jobbra Mingi. Bólintok, és elindulunk arra. Már látom a táborhelyet is, ami azt jelenti, hogy körbeértünk, ám ekkor egy hatalmas roppanás hallatszik a hátunk mögül, én pedig megrémülve, szinte a tudtomon kívül kapok Mingi keze után. Ahogy az arcát elnézem, ez a hang már neki sem volt annyira szimpatikus, így némán megegyezve, kézenfogva rohanunk vissza a táborba. Ahogy megérkezünk a tisztásra, ahonnan indultunk, és körbenézünk, megállapítjuk, hogy senki sincs már itt. Valószínűleg már alszanak.

-Hát akkor...jó éjt, Y/n.-pillant rám Mingi, és elengedi a kezem.

-Jó éjt.-mosolygok rá, majd beszaladok a faházunkba.

-Y/n, te vagy az?-hallom Soyeon suttogását a sötétből.

-Igen. Hogyhogy ébren vagytok?

-Azt hiszed tudunk úgy aludni, hogy téged lehet felfaltak a medvék?-kérdez vissza szinte már dühösen Yeji.

-Visszamentünk volna érted, csak Wang beleordított a megafonba, hogy siessünk.-teszi hozzá Minnie. Én közben lerúgom a cipőmet, és az ágyamat kitapogatva lefekszem.

-Egyébként mi történt?-kérdi Yeji.

-Megálltam cipőt kötni. Aztán Mingivel tettem meg a kör további részét. A végén nagyon betojtunk egy reccsenéstől, úgyhogy kézenfogva szaladtunk idáig.-foglalom össze tömören.

-Oké, ezt reggel muszáj kitárgyalnunk, de most aludjunk!-szól közbe Minnie, mi pedig egyetértve vele jó éjszakát kívánunk egymásnak, és szinte azonnal elalszunk.