https://youtu.be/5SQcl86gXMY

Sziasztok! Írjátok le a véleményeteket a dallal kapcsolatban ami nem rég jelent meg Lauv ft Jikook párosunkkal. Személy szerint nekem nagyon tetszik. A dalszövege valami eszméletlen. Lauv hangja gyönyörű szép, ahogyan a fiúké is az angol kiejtésükkel együtt. ♥♥ Ami a részt illeti, írjátok le a véleményeteket róla:D Köszönöm! Fighting!


JK POV:

A srácok látogatása után leültünk megbeszélni ezt az egész kavalkádot. Nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok nekik, amiért vannak nekem. Jin készített mindenkinek teát, majd leülve egy nagy körbe a padlóra elkezdtünk beszélgetni. Úgy éreztem készen állok elmondani nekik mindent, amit tudniuk kell rólam. Nem lesz könnyű, de tudniuk kell.

-Szóval Jisung az exed akivel több, mint két éve már vége a kapcsolatodnak. Ha jól értem, ezt ő nem igazán akarja elfogadni a mai napig sem, de eddig nem hallottál róla.-mondja Taehyung iszogatva teáját. Erre csak bólintani tudtam. Sajnos ez így igaz.Bárcsak meg se ismertem volna, akkor nem lenne ilyen problémám.

-Ahogy mondod.-sóhajtottam.-Miután vége lett a kapcsoltunknak, közösségi portálokon próbált írni. Hamar meguntam ezt, ezért nem is válaszoltam neki, hiszen nem akartam vele beszélni és nem is volt miről beszéljünk. Egy idő után durvábbak voltak az üzenetek hangvételei, ami természetesen nem tetszett. Nem akartam tovább olvasni ezeket, ezért is döntöttem a tiltás mellett. Megtettem, le is tiltottam de azzal nem számoltam, hogy másnap egy döglött madár fog heverni az ajtóm előtt.-mikor ezt elmondtam, a többiek szinte fogták a fejüket. Na igen. Elég veszélyes emberrel találkoztunk össze.

-Azt a rohadt kurva élet.-pontosan ilyen reakcióra számítottam. Meg sem lepődtem.-Ezek után mi történt?-kérdezte Jin.- Feljelentetted vagy mi volt ezek után? Ez a döglött madár dolog, eléggé durva.-teljesen ki volt akadva, amit megtudok érteni. Abban a helyzetben én is kiakadtam, féltem. Egy kezet éreztem meg a sajátomon, mire ránéztem a kézre, majd annak tulajdonosára. Jimin kedves mosolyával találtam szembe magam. Ez elég erőt adott ahhoz, hogy elmondjam mi is történt ezek után. Hosszú időbe telt elmondani mindent, amit tudniuk kellett a srácoknak. Volt amikor elsírtam magam, olyan emlékek szabadultak fel, amiket elnyomtam magamban. Nem akartam ezekre emlékezni, tudomást venni róluk. Miután mindent elmeséltem a srácoknak a múltamról, olyan érzésem támadt, mintha egy hatalmas súlytól szabadultam volna meg. Mellkasom kevésbé volt már nehéz, szinte felszabadultnak éreztem magam az elmondottak után. Ennyi mindent magamban tartottam, nem mondtam el senkinek mi volt az ami bántott, miért voltam sokszor figyelmetlen, de most már tudják. Tudják és megértenek.

-Nincsen semmi baj Jungkook. Mindannyian hálásak vagyunk neked azért, hogy képes voltál elmondani nekünk a történetedet. Ez egy olyan dolog, amiről nem szívesen beszél az ember. Teljesen megtudjuk érteni, hogy nem akartál beszélni erről.-Jimin hangja volt az, ami képes volt megnyugtatni az ölelésével együtt. Ahogy mellém ült szorosabban, karjával pedig átfogta vállamat, s magához húzott közelebb egy kellemes sóhajt váltott ki belőlem. A mellettem ülőre vetült tekintetem, s jobban szemügyre vettem. Szempárjaihoz hasonlót még nem láttam, annyira egyedinek találom. Lejjebb haladva szememmel pisze orrát néztem, ami nagyon aranyosan helyezkedik el tökéletes arcán. Vastag ajkai szinte hívogatóak, pirosak, s húsosak, amik minden bizonnyal nagyon finomak is. Nem tudom mennyi ideig időzhetett szemem tökéletes arcán, de csak arra sikerült eszmélnem, hogy egy magabiztos vigyort látok. Megrázva a fejem inkább elfordultam, mert ha Jiminre kellett volna néznem, biztos isten felgyulladok zavaromban.

-Nagyon lefogytál az utóbbi időben Jungkook és ez az arcodon is meglátszik.-igazat kell adnom, hiszen nem igazán étkeztem ebben a két hétben. Nem bírtam volna egy falatot sem lenyelni, de talán most sikerülne ennem.-Készítek valami finomat.-egy halvány mosoly jelent meg arcomon Jin javaslatára. Tudni kell róla, hogy istenien főz. Nem akármilyen férfival állunk szemben, egy igazi szakács.

-Hozunk a közeli közértből zöldséget, tojást, olajat, hagymás és minden egyéb dolgot, amire szükségünk lesz. Persze azt se felejtsük el, miszerint be is kell vásároljunk neked. Te nem mehetsz sehova.-itt homlokomat megpöckölte Yoongi, mire felszisszenve nyúltam oda. Ez azért eléggé fájt. Csontosak is az ujjai, nem is csoda ha fájt.-Jimin itt fog maradni veled.-szemeim majdnem kiestek a helyükről, amint meghallottam a kijelentését. Nem azért, mert nem akarok Jiminnel maradni, hanem mert kettesben leszünk. A szívem olyan gyorsan váltott ütemet, hogy attól féltem a végén elpatkolok a kiszemeltem előtt. Szép kis akció lenne. Meglátva rémült arcomat, minden srác sejtelmes mosolyt villantott felém. Jiminre vezettem a tekintetemet, hátha látok rajta bármit is, de egyáltalán nem vette észre ezt a kis jelenetet. Telefonját nyomkodta, így nem is láthatta azokat a mosolyokat.

Magamban elmondtam legalább húsz imát is a következő legalább egy órára ha nem többre, hiszen kizárólag Jimin marad mellettem. Mindenki elmegy bevásárolni, beszerezni a szükséges dolgokat, amik hiányoznak a lakásomból. Fogalmam sincs, hogyan fogom ezt megköszönni a srácoknak, de mihelyt adódik rá lehetőségem meghálálom nekik a sok segítséget. Miután ketten maradtunk a lakásban, jelenlegi testőröm úgy döntött elmegy lezuhanyozni, így egyedül maradtam a nappalimban, s csak bámultam ki a fejemből a kanapémon ülve. Volt időm alaposan átgondolni mi is történik most velem. A barátaim eljöttek hozzám, mert aggódtak értem. Az a srác akiért pedig odáig vagyok képes volt berúgni az ajtómat csak azért, hogy megtaláljon és láthasson. Imádni való srácaim elmentek, s itt hagytak azzal a személlyel, akiért tudják teljesen elolvadok. Hálás vagyok nekik, szó se róla, de basszameg totálisan parázok. Arcomat kezeimbe temetve próbálom feldolgozni a helyzetet, azt a sok érzelmet ami végigfut rajtam, de ugyan oda jutok el. A szívem hevesen dobban, izzadnak a tenyereim, zavarban érzem magam, pedig jelenleg zuhanyzóban van nem is mellettem.

-Jungkookie.-nevem hallatára a hang felé fordítottam fejemet, de azzal egyáltalán nem számoltam, hogy a tulajdonosa egy szál törülközőben fog állni előttem. Pillanatok alatt vörössé vált az arcom, amit tenyereimbe nyomta. Baszki! H..hogyan lehet valaki ilyen helyes? Ráadásul vizes hajjal, egy szál kis törülközővel ami épp takarja..ez már egy ok az infarktusra.-Tudnál adni nekem egy trikót és egy alsót?-kérdezte, de hallottam hangján ahogy mosolyog. Hogy a vérbe ne tudnék adni neked, csak tudjak felkelni s nem elájulni. Hallottam ahogy a vállával nekitámaszkodik az ajtófélfának. Gondolom élvezi a helyzetet, amit megtudok érteni, mivel én is élvezem. Kinyitottam a szekrényemet ahonnan kivettem neki egy fekete trikót és egy alsónadrágot is. Odasétáltam hozzá, átadtam neki a ruhákat és hátat is fordítottam.

-Öltözz fel légyszives. A végén még megfázol azt pedig nem szeretném.-mondtam neki, mikor már háttal álltam neki. Ez annyira rossz megszólalás volt, hogy inkább csendben kellett volna maradjak. Édes nevetés csapta meg hallójáratomat, amit egész nap tudnék hallgatni.

-Ugyan az van nekem is, ami neked, szóval nem kell elfordulnod.-na persze. Nem ő érzi magát zavarban, hanem én. Bár, a látványért megérte.-Meg is vagyok. Szerettem volna beszélni veled.-megfordultam. Igen csak feszültek rajta a ruháim, de egyáltalán nem bántam, hiszen a látvány magáért beszélt.

-Miről lenne szó? Gyere üljünk le a kanapéra, ott mégis csak kényelmesebb.-apró mosolyt villantottam felé, mire ő azt viszonozta. Ez igen. Ez aztán a haladás Jeon Jungkook. Ahogy leültünk a kanapéra egymással szemben megfogta a kezem, amitől libabőrös lettem. Ó te jó ég.

-Szerettem volna elmondani neked, mennyire sajnálom, amiért nem jöttem el hozzád hamarabb. -épp szólásra nyitottam ajkaim, de ujját azokra rátéve elhallgattatott.-Had mondjam el. Amikor nem válaszoltál nekem az eléggé zavart, hiszen nem tudtam hova tenni a viselkedésed. Azt gondoltam talán megbántottalak, esetleg olyat mondhattam neked amit nem kellett volna. Nem is kerestelek pár napig de folyamatosan figyeltem, mikor leszel végre fent legalább valamelyik közösségi oldalon, hogy rád írhassak. Sehol sem voltál fent, ez pedig egyre jobban aggasztott. Kérdezősködni kezdtem felőled, hátha valaki tudja miért is tűntél el ilyen hirtelen mindenhonnan. Aggódtam érted, hisz nem tudtam mi történt. Megfordulta fejemben az is, mint már említettem, hogy megbánthattalak valamivel de semmi olyan üzenetváltás nem történt közöttünk ami ezt bizonyította volna.  Ezek után kaptam néhány információt a barátodról Taehyungról.-ennél a résznél megállt és mosolygott, ami engem is szintén mosolygásra késztetett. Ez az első olyan alkalom, amikor őszintén tudok mosolyogni. Ezt is neki köszönhetem.- Sajnos nem tudtam meg hol dolgozik, viszont elég rendesen meglepett amikor ő keresett fel. Eleinte csak telefonon beszéltünk egymással, később pedig eljött hozzám a klubba egy megbeszélt időpontra. Mind a ketten tudtuk jól segítenünk kell a másiknak, mert rólad volt/van szó. Ő kérdezett tőlem én pedig tőle, amikre mind a ketten válaszoltunk a másiknak. Jóba is lettünk azalatt a beszélgetés alatt, majd azt mondta beszélni fog a többi barátoddal, s megszervez egy közös beszélgetést ahova engem is elhív. Természetesen benne voltam ebben is, mivel szerettem volna tudni mi ez az egész. A kávézóban ültünk össze ahol egymásnak adtuk az infókat, így derült ki mi is van veled, hogy zaklat téged az exed de még a munkahelyeden sem hagyott békén.-sóhajtott.-Tudok a levelekről amiket küldött neked.-itt megfagyott bennem a vér, hiszen olyan hangvételei voltak azoknak a leveleknek amitől épeszű ember halálra rémül. Biztosan meglátta rémült arcomat, ezért kezei közé fogva azt, s maga felé fordította a fejem.-Nem kell félned semmitől Jungkook. Nem fogjuk hagyni, hogy bármi bajod essen. Sem én, sem a barátaid nem fogják ezt engedni efelől semmi kétségem nincs. Bíznod kell bennünk és abban is, hogy sikerül végre lezárjuk ezt az egészet, de úgy kell ezt megtennünk, hogy mi is benne vagyunk ebben az egészben. Innen már senki sem fordulhat vissza.-szavai olyan nyugtatóan hatottak rám, amilyenről álmodni sem mertem volna. Egyetlen mondatával képes volt elérni nálam azt, hogy a testem ne remegjen, ne gondoljak semmi rosszra, csak bízzak benne és a srácokban.

Hirtelen tört rám a zokogás. Vállaim reszketni kezdtek, szemeimből pedig csak úgy áradtak a könnyek, amik úgy hulltak alá a kanapéra, mintha csak záporozna kint az eső. Talán ez kell most. Talán ki kell sírnom a sok félelmet és szenvedést magamból. Hangom elcsuklott, nem tudtam volna egy normális mondatok kinyögni, annyira sírtam. Gyenge volnék? Meglehet, nem kizárt. De csak most kezd el bennem tudatosulni, hogy olyan barátaim vannak akik képesek értem mindent megtenni. Egy olyan fiút szeretek aki képes volt eljönni ide miatta, aki keresett, nem hátrált vissza azok után sem, amiket hallott és amik történtek. Mindent megtett annak érdekében, hogy megtudja mi lehet velem. Folyamatosan keresett, kutatott utánam. 

Jimin letörölte a könnyeimet, majd magához ölelve próbált megnyugtatni. Karjaimmal nyakát öleltem át, mire nyakhajlatába fúrtam a fejem. Kellemes illata segített megnyugodni, és az, ahogyan simogatta a hátamat, hajamat csak még inkább segített megnyugodni. Meg kell köszönnöm neki amit tesz értem, de jelenleg még megszólalni sem vagyok képes. Annyi mindent kellene mondanom neki, olyan sok dolgot szeretnék elmondani neki amiről tudni kell, de a szavak torkomra forrtak. Miután sikerült megnyugtatnia annyira, hogy ne folyjanak a könnyeim eltolt magától. Szemeimbe nézett s én ugyan ezt tettem vele, mire egy a világon talán a legédesebb mosolyát mutatta nekem. Szemei is eltűntek, én pedig csak bámulni voltam képes. Még mindig ugyan úgy ültünk, ugyan olyan közel egymáshoz de ez egy cseppet sem zavart. Nem volt szükség szavakra, a csend sem volt kínosnak nevezhető sokkal inkább volt kellemes. Karjaim még mindig nyakát fogták közre, kezei pedig arcomról a derekamra csúszott le. Olyan volt ez a pár perc, mintha megállt volna az idő körülöttünk és csak mi ketten lennénk. Azt akartam ez a pillanat bárcsak így maradna. Lassan közeledett felém, nem volt sietős egyikünknek sem a dolog, mégis azt vártam mikor érezhetem meg ajkait a sajátomon. Mintha meghallotta volna kívánságomat, ajkait az enyémnek nyomta. Testemet szinte azonnal átjárta a libabőr, egy nagy sóhajt engedtem el. Olyan tökéletesek voltak az ajkai, mintha csak egy hiányzó puzzle darab lett volna, ami tökéletesen illeszkedik az én ajkaimhoz.

Szavakkal nem kifejezhető az a boldogság ami átjárja a testem, az a mérhetetlen felszabadultság amit érzek, semmihez sem fogható. Mindennél jobban szerettem volna ezt a pillanatot egy örökkévalóságként megélni. Tökéletes volt. Én pedig ennél boldogabb nem is lehettem volna, hogy éppen azzal a fiúval csókolózok aki villámcsapásként került az életembe, amit egyáltalán nem bánok. Ahogy elvált az ajkaimtól egymás szemébe néztünk, a légzésünk is próbáltuk korrigálni, de mosolyogtunk egymásra.

-Ez valami hihetetlen volt.-leheltem ajkaira, mire mosolygott.-Életem egyik legjobb csókját kaptam tőled.-jobb kezemmel megsimogattam arcát. Nem tudom elhinni, hogy ennyire helyes. Ezt büntetni kellene.

-Ugyan azon a véleményen vagyunk.-mosolygott.-Az első perctől kezdve vonzottak azok az édes ajkak amiket most végre megkóstolhattam.-erre a bókra egyáltalán nem számítottam, így el is pirultam. Huh. Nem számítottam ilyen bókra, így meg is lepődtem.-Aranyos vagy ha zavarban vagy. Nagyon édessé tesz.-kezei közé fogta arcom és úgy dögönyözött. Csodálatos látványt nyújthattam összenyomott pofával, de semmi baj. Neki jelenleg elnézem. Azt hiszem ez valami újnak a kezdete. Az életemben egy új fordulat jelent meg, amit Jimin hozott magával. Érdeklődve várom mi fog még történni velünk.

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺

Sziasztok! :D Elérkeztünk erre a pontra is. Bocsánatot kérek amiért nem volt rész egy ideje, de igyekeztem most egy sokkal hosszabb részt elhozni. Szeretném ha kommentelnétek, hogy mi a véleményetek a részről. Kellemes olvasást!:D☺♣♦♠♥

A következő rész tartalmából:

- Mindent el kell mesélned.-Taehyung szinte totálisan be volt zsongva. Attól féltem mindenki meghallja a lépcsőházban miről is beszélünk.

- Megcsókolt.-mondtam ki vörös fejjel. tae erre hogyan reagált? Na hogy? Természetesen felsikított, mint egy tinicsaj. Nem is ő lenne ha nem így reagálna.-Olyan tökéletes volt ez a csók. Ahh Taehyung.-olvadoztam szinte az emlékre.- Hihetetlenül aranyos volt. Olyan szép dolgokat mondott nekem, meg is vigasztalt amikor kiborultam. Ezt nagyon nehéz szavakba önteni, de euforikus érzésnek mondanám el azt a csókot. Ha arra gondolok ahogy ajkai falták az enyémeket, szinte azonnal feltudnék robbanni.-mondtam az ajtómhoz érve, amibe belehelyezve a kulcsot el is fordítottam, így beléphettünk a lakásomba.

-A kis Jungkookie felnőtt.-úgy csinált, mint aki egy könnycseppet készül elmorzsolni. Erre nekem a reakcióm egy unott ábrázat volt. Komolyan mondom sokszor megakarom ütni ezt a férfit.- Nagyon örülök nektek, amiért végre eljutottatok idáig. Mennyi idő után is? Tubicáim olyan lassan haladtok, hogy a végén megfogok roskadni mellettetek.-vigyorgott.

-Ha nem fejezed be a hülyeségedet, elmondom Hoseok hyung-nak, hogy van azért nem szeretsz cipőben lenni, mert halálszagot árasztó lábszagod lesz.-fenyegetéssel sikerült elérjem nála, hogy végre figyeljen rendesen ne az álomvilágában szórakozzon.-Amúgy sem kell elsietni semmit.-vigyorogtam. Taehyung azonnal felemelte a fejét, és amilyen arcot vágott nem tudtam, nem nevetni rajta. Annyira szórakoztató volt ez az arckifejezése, hogy szinte folyt a könnyem, annyira nevettem rajta.

-J...Jiminhh-sóhajtottam nevét, mire felemelte a fejét.-Mit akarsz csinálni pontosanhh?-nem vagyok már szűz, mégis úgy tettem fel a kérdésemet mintha az lennék. Hülye Jeon! Mégis mi a halált csinálni a lábad között a hasadat csókolgatva? Számolja a pigment foltjaidat ami nincs? Vagy mintát vesz rólad? Ne legyél hülye!

-Csak kényeztetlek egy kicsit. Hidd el, tetszeni fog.-olyan vigyor terült el arcán, amitől eleve már zavarba is jöttem hát még a kacsintás amit kaptam hozzá.-Lazulj el.-tovább csókolgatta mellkasom, haladva szépen lassan egyre lejjebb, mígnem elérte bimbóimat. Erre felsóhajtottam, hiszen olyan kellemes bizsergés éreztem testemben, amit már nagyon régen nem tapasztaltam. Belemarkoltam tincseibe, majd levezetve kezemet a tarkójára nyomtam jobban magamhoz, hiszen még jobban akartam érezni. Hihetetlen ez a srác. Nagyon tudja hova kell nyúlnia, mit kell csináljon. Kicsinál.