Kiteszem a zenét amivel jobban eltudjátok képzelni majd a táncjelenetet.:P

Kellemes olvasást, s ha tetszik, ne felejtsetek el Vote-olni.

Anneyeong.^^

Jungkook POV:

Ahogy haladtunk a bár felé, olyan utcákon haladtunk át, amik számomra teljesen ismeretlenek voltak, ahogy a környék is. Sosem jártam még erre, mégis olyan hatása van, ami átjárja az ember testét. Nagy házak, éttermek, különféle szórakozóhelyek fiataloknak, bárok, kocsmák, játéktermek tömkelege volt ezen a helyen. Muszáj voltam körbenézni, annyira érdekes ennek az utcaszakasznak az atmoszférája. Érdekes, rejtélyes, kíváncsiságot keltő az egész, főleg ahogy haladtunk egyre előrébb, úgy értünk el egy hatalmas épület elé, aminek az oldalán egy hatalmas neontábla helyezkedett el, amin az Exotic 666 név szerepelt. Érdekesnek találtam a hely megnevezését, annyira titokzatosan hangzik, mégis tudom hova hozott el barátom, hiszen ennek az intézménynek az internetes oldalán láthattam a videót, ahol az a vörös démon táncolt.

Amint átléptünk a küszöbön, egy olyan világ tárult elém, amiről még csak álmodozni se mertem volna. Szinte tátva maradt a szám, ahogy egyre beljebb haladtunk a szórakozóhelyen, ahol a vörös, fekete, neon színek domináltak. Nem kell mondanom, a helyiségben nagyon sokan tartózkodtak. Nők, férfiak egyaránt, akik azért jöttek, hogy olyan show-ban részesüljenek, amiről nem is álmodoztak. Az egész hely, egyszerűen elképesztő volt. Tökéletesen volt kialakítva a terem tematikája, ami elém tárulkozott. Bár pult mellett voltak a kanapék, az asztalok elhelyezése úgy volt kialakítva, hogy aki elfoglal, egyet az tökéletesen rálásson a színpadra, ami elől volt kialakítva. Barátom azonnal el is foglalt egyet, közel a színpadhoz ahol helyet is foglaltunk, majd nem sokkal később egy pincér jött hozzánk, hogy felvehesse a rendelésünket.

-Mit szeretnél inni Jungkook?-tette fel kérdését, mire még mindig csak az itallapot bámultam, ahol a finomabbnál finomabb italokat írták fel. A szemem megakadt egy whiskyn, amit már elég régen ittam, ezért szerintem én azt fogok kérni.

-Egy sima Jack Daniels whiskyt kérnék jéggel.-leadtam a rendelésem a fiatal pincérnek, aki végig csak figyelt minket. Mentaszínű hajával kitűnt a tömegből, ahol az emberek hajszíne inkább a barna és fekete között volt fellelhető. Rendelésemre egy bólintást kaptam, majd leírta kérésemet a noteszébe s barátom felé fordult, várva vajon mit is szeretne inni.

-Rendben, akkor én kérnék egy Bourbon , mellé pedig lazításképp egy sört szeretnék. Köszönjük szépen. -mosolygott Taehyung a pincérre, aki biccentett fejével, majd felírta rendelését, s egy mosoly kíséretében távozott tőlünk a bárpult felé, ahol kikéri a számunkra rendelt italokat.

Amíg vártunk az italokra, lehetőségem nyílt sokkal jobban áttanulmányozni a helyiséget, ami egyszerűen szavakkal elmondhatatlan, főleg a hely hangulata, amit ad, az elképesztő. A plafonról lelógó csillárok kristályformát alkottak, ezzel is egyfajta stílust képviselve a kivitelezésre, a függönyök bordó színben pompáztak, míg az asztalok színe a sötétbarnát, míg a székek a feketét ötvözték. Hihetetlennek tartottam egy ilyen helyet pont itt elképzelni, hiszen ha jobban belegondolok, maximum egy filmben tudnám ezt elképzelni, mégis itt vagyok egy ilyen csodás, rejtélyes helyen, ami csak úgy vonzza az emberek ide, hiszen amióta beléptünk ide, még többen lettek az ide látogatók. Nem akartam bevallani, de igaza volt abban Taehyungnak, hogy kár lett volna ezt kihagyni, de még nincs szándékomban elmondani ezt neki.

-Hidd el, amit itt látsz az még semmi. Majd akkor leszek kíváncsi az arckifejezésedre, ha látod majd a táncosokat, akik elképesztőek. Amikor először voltam itt, nem akartam elhinni azt, amit láttam a saját szememmel. Azt gondoltam, hogy nem létezik ez a hely, nem valódi csak egy kitalált mese, amiről hallani lehetett szóbeszédeket, de nem így volt. Tudod, olyan világ tárult elém, amit nem tudnál szavakkal kifejezni, ezt megélni kell. Ezek a srácok a szívüket, lelküket is kiteszik, amikor megmutatják miért is egzotikus táncosok. A mozdulataikon keresztül fejezik ki magukat a világ felé, különböző stílusokban, új arculatot mutatva a nézők felé, olyan intenzitással amilyet eddig még nem tapasztaltam. Minden mozdulat, lépés, ugrás, s arcmimika, amit mutatnak, olyan lavinát indít el az emberi belsőben, amit nem is gondolnál. Vadságot, felszabadultságot, egy másik világot mutatnak be ezek a srácok. Sokszor azon gondolkozom, vajon mennyit képesek gyakorolni azért, hogy megmutathassák mire is képesek ezen a színpadon, ennyi ember előtt, akik azért jönnek el, hogy láthassák ezeket a fantasztikus előadásokat.- miközben hallgattam a beszédét, előttem is felmerültek ezek a kérdések, gondolatok. Tényleg. Mennyit képesek gyakorolni? Vajon hány órát tölthetnek el egy gyakorlóteremben egészen addig, amíg tökéletes nem lesz akár csak egy mozdulat is.

- Igazad lehet. Nem tudhatjuk, mennyi időt töltenek el gyakorlással minden egyes előadásra felkészülni, amit ezen a színpadon elő is adnak. De abban biztos vagyok, nem keveset ölnek bele abba az időbe, amit eltöltenek egy gyakorló teremben.- mondandómra egy bólintást kaptam válaszként, ami nekem elégnek bizonyult.

Miközben iszogattunk, egyre többen léptek fel. Olyan csodálatosak voltak a táncosok, hogy némelyik előadás alatt szinte mind a kettőnknek tátva maradt a szája a csodálattól. Mindenki keményen dolgozhatott, energiát nem sajnálva a tökéletes táncelőadására. A közönség állva tapsolta meg azokat, akik felléptek, volt, aki még ki is jött a nézők közé s úgy mozgott, ezzel elérve egy fantasztikus hangulatot, amit kölcsönzött a figyelők felé. Szórakoztató hangulatot teremtettek, szinte már mi is táncoltunk a helyünkön állva, annyira bele tudták vonni az embereket a saját világukba, olyan intenzíven, mint talán még soha senkit.

Olyan szinten töltött el pozitivitással a tánc amilyet még nem éreztem. Igaza volt ennek a baromnak, pedig azt hittem olyan helyre visz majd engem, ahol ki tudja milyen leromlott lelkek vonaglanak pénzért, s hagyják, hogy az érjen hozzájuk, aki csak akar. Már csak egyetlen táncos volt hátra, akire várt mindenki s végre megláthatom ki is ez a titokzatos táncos. Nem tudom megmagyarázni miért, de a hasamban éreztem, ahogy összeugrik az izgalomtól. Talán azért lehet ez, mert hajt a kíváncsiság. Igen, biztos ez az oka.

A teremben hirtelen a sötétség vette át a szerepet, következő pillanatban vörös, és fehér fények kezdtek el villódzni a felszerelt lámpákból, a füstgépből elkezdett áramlani a füst, betöltve ezzel a padlót. Hirtelen megszólalt a zene, a függöny mögül pedig megjelent a fiatal srác.Szemeit egy fekete szalag fedte, térdelt a padlón, majd hirtelen a zene ritmusára kezdett el mozogni.

Soha nem láttam még ennyire egzotikusan, buján, szexin táncolni valakit, aki ennyire jól fejezi ki a testével az érzéseit. Minden mozdulatnál amit csinált, ahogy kezével haladt mellkasán egészen nadrágja korcáig, szinte majdnem megfulladtam a saját nyálamban annyira folyt. Fordulásnál levette szemét fedő szalagot, s akkor tudatosult bennem, hogy ez az a srác, akit a videón láttam, de még vele beszéltem pár szót a buszon is mielőtt leszálltam volna.

https://youtu.be/KgbppcXudzU

Az a nézés, az a tűz ami a szemeiben fellelhető volt, vonzotta magára mindenki figyelmét aki a teremben tartózkodott. Ahogyan fordult, s felhúzta ingét, láttatni engedte kidolgozott hasfalát amit biztos nem a jó isten teremtett neki, hanem a rengeteg tánc. Teste hullámzása olyan erőfeszítést mutatott, mire minden személynek leesett az álla. Fordulásainál pedig testét, körvonalait tökéletesen megvilágították a mögötte található fények.

Mikor megindult felém, gőzöm sem volt róla mi a terve egészen addig, míg nem megállt előttem, s kezeimet derekára csúsztatta, majd finoman kezdte el mozgatni csípőjét, mire ha lehet még ennél is inkább leesett az állam. A szemem sem tudtam levenni róla, eleve hülye lettem volna, ha nem figyelem minden mozdulatát. Mikor felnéztem szemeiben, megláttam azt a huncutságot, mégis erőteljes tekintete ami lyukat égetett mellkasomba, ezzel tetézve pulzusszámom növekedését, ami majdnem infarktust okoz nekem, de egy cseppet sem bánom.

Enyhén mozdította csípőjét, nem ült az ölembe amit bántam, de minden képzeletemet felülmúlta ez a fiú, aki épp most csavarja el a fejemet teljesen.  Taehyung, ígérem megfogom hálálni neked amiért elhoztál ide te farok.-gondoltam magamba. Kezemmel finoman markoltam bele derekába, mire kaptam egy észveszejtő mosolyt, s odahajolt hozzám a lehető legközelebb. Fülem mellett állt sem, s szólásra nyitotta gyönyörű ajkait amiket alig fél másodperce láttam magam előtt.

-Remélem élvezed az előadást Jungkook.-suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg a lehető legjobb értelemben. Libabőrös lettem, éreztem ahogy lehelete csikizi bőrömet, mégis annyira erotikusan súgta ezt fülembe, amitől gondjaim akadtak nadrágomban. Csak bólintani voltam képes, annyira euforikusan hatott rám az egész srác ahogyan mozgott, amit mondott, hogy nem tudtam eldönteni ez a valóság vagy csak egy álom.

Taehyung POV:

Azt tudtam, hogy Jimin nagyon jó táncos, de hogy ennyire jó legyen azt álmaimban sem gondoltam volna. Elképesztő volt, ahogyan teste minden egyes apró ritmusra úgy rándult, mintha eggyé válna a zenével. Mikor megláttam kidolgozott felsőtestét, a nyál is összefutott a számban, hisz nem számítottam ennyire szexi előadásra na meg testre sem, bár sejthettem volna, hisz a táncosoknak fenomenális testalkata van.

Amikor lelépett a színpadról azzal nem kicsit lepett meg, mivel eddig még egyszer sem fordul elő ilyen amióta én idejárok, illetve láttam már táncolni. Megtetszett volna neki Jungkook? Bár mi tagadás, a fiatalabb igen csak jóképű srác, na meg igazán a zsánere ha jobban megnézem, még az ég is egymásnak teremtené őket. Megtetszett nekem is, ezt tagadni sem tudnám, ahogy felén jött, az a tekintet annyira vadító, csábos, magával ragadó amilyet eddig még nem tapasztaltam.

Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte a táncát, minden mozdulatát árgus szemekkel nézte a közönség, akik egy percre se, szakadt el Jimintől. Hiba is lett volna akár csak egy percre is elszakítania valakinek a pillantását róla, hiszem olyan szintű szenvedély van minden mozdulatában amit nem mindenki tud így megmutatni.

Elképesztő vagy Jimin, remélem előbb vagy utóbb beszélgetek veled négyszemközt, hogy jobban megtudjalak ismerni. A show-nak nem sokkal később vége lett, mire olyan robaj tört ki a tapsoktól amit még senki nem kapott, még talán hírességek sem. Csodálatos volt, elképesztő mennyire megragadja az emberek figyelmét minden egyes mozdulatával, kézmozdulattal, tekintetével amivel rabul ejti az embereket, s eléri mindenképp, hogy senki ne vegye le róla a szemét.

Jungkook felé fordultam, akinek elégedett mosoly ült ki az arcára, közben ahogy a színpad felé néztem, észrevettem mennyire nézték egymást Jiminnel, mégis mikor kedvesen mosolygott, majd meghajolt el is tűnt a hatalmas függöny mögött, ami mögül még nem is oly rég lépett elő.

-Mit szólsz hozzá? Hogy tetszett?-tettem fel kérdéseimet Jungkooknak, aki még mindig az egész előadás hatása alatt volt. Elmosolyodtam ezen, hisz tudtam tetszeni fog neki a látvány.

-Ez a srác egy démon. Egy kibaszott szexi, elképesztő, ördögi démon, aki elvette azt a maradék eszemet is ami még volt.-vigyorgott felém.

Igaza van. ez a fiú aztán nem semmi, olyan hangulatot varázsolt ide pillanatok alatt, hogy attól féltem, nem fogok levegőt kapni amiért elállt a lélegzetem, amint megláttam kilépni a függöny mögül, s pár pillanattal később elkezdett táncolni.  Teljesen letaglózott minket, s ahogy körbenéztem a teremben, nem csak velünk tette ezt meg, hanem minden jelenlévővel aki itt tartózkodott, az itt dolgozókat is beleértve.