「Az első találkozás」

※Jin※
Idegesen egyensúlyoztam a tálcát a tömegen keresztül, igyekeztem nem leejteni a poharakat. Egy apuka épp az előbb ordította le a fejem, mert nem a megfelelő kávét szolgáltam fel neki.
-Jaj, bocsánat!-szabadkoztam, amikor belerohantam valakibe. A srác először meg sem szólalt, csak egyik kezével megtámasztotta a tálcát, a másikkal meg engem.
-Semmi gond. Várj, segítek.-vette ki a kezemből a poharakkal megpakolt tálcát.
-Örök hála.-sóhajtottam, és kicsit rendbe szedtem magam.
-Tényleg semmiség. Egyébként a nevem Kim Seokjin, itt a telefonszámom, beszélhetnénk máskor is, ha gondolod.-kacsintott rám.

※Suga※
-Y/N, ezt nem gondolhatod komolyan! Nem szakíthatsz velem csak úgy!-kiáltott rám a (mostmár volt) barátom.
-Az alapján, ahogy bánsz velem, de.-válaszoltam könnyes szemmel. Hirtelen mérhetetlen düh borította el az arcát, és felemelte a kezét, hogy megpofozzon.
-HÉ! HAGYD BÉKÉN!-rohant felénk ordítva egy fiú. Amint odaért, félrelökte a volt barátomat, aki ezek után szikrázó szemekkel végigmérte a srácot, bemutatott neki, aztán elment.
-Jól vagy?-fordult hozzám a fiú.
-Már amennyire egy ilyen helyzetben lehetek. Amúgy Y/N vagyok.
-Én meg Yoongi. Min Yoongi. Na gyere, hazakísérlek.-karolta át a vállam.

※J-Hope※
Izgatottan álltam a táncterem ajtajában. Egész eddig egyedül jártam az órákra, ma azonban kapok egy társat.
Pár perc múlva befut az edzőm, oldalán egy ismeretlen fiúval.
-Szia Y/N! Bemutatom az új táncpartnered, Jung Hoseok-ot.
-De a Hobi is megteszi.-mosolygott rám a srác. Vigyorogva bólintottam, és beléptem a terembe. Az edző kettőt tapsolt, mi pedig elkezdtünk bemelegíteni. Hamar kiderült, hogy Hobi zseniálisan táncol. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és sikerül teljesen szinkronban mozognunk.
-Jó, ez szép volt. Remekül csináljátok!-pillant ránk elismerően az oktató. Összemosolygunk, és folytatjuk a táncot.

※Namjoon※
-Y/N, az egyik vásárló összetört egy bögrét a hatos soron. Összeszednéd kérlek?-pillant rám a főnököm. Készségesen bólintok, és megragadom a seprűt. Gyorsan elérek a hatos sorra, ahol egy srác épp a porcelándarabokat szedegeti össze a földről.
-Nagyon sajnálom!-szólal meg, amikor meglát engem.
-Semmi gond, összeszedem, ez a munkám.-mosolygok rá, ő pedig bűnbánóan arrébb lép.
-Mindig ez van...inkább hozzá se nyúlok semmihez.-motyogja magának szomorúan. Egyszerűen nem bírom nézni, hogy ennyire emészti magát egy bögre miatt.
-Tényleg semmi gond. Rengeteg van még belőle raktáron.
-De akkor is! Mindig mindent összetörök.
-Na jó. Fél óra múlva lejár a műszakom, nincs kedved eljönni kávézni?-dobtam be az ötletet.
-De mennyire, hogy van...Y/N.-olvassa le a nevem a névtábláról.-Én Namjoon vagyok-teszi hozzá.

※Jimin※
Fáradtan kapkodtam levegőért a pláza folyosóján. Minden négyzetcentimétert emberek borítottak, lépni sem lehetett, nemhogy levegőt kapni. Nyakamat nyújtogatva kerestem a legjobb barátnőmet, amikor valaki egy hatalmasat lökött rajtam hátulról. Teljes lendülettel csapódtam neki az előttem álló fiú hátának. Ijedten fordult hátra, és elkapott, mielőtt a földre estem volna.
-Basszus, nagyon sajnálom, csak valaki meglökött hátulról...
-Nem gond. Segítsek?-mér végig óvatosan.
-Ami azt illeti, a legjobb barátnőmet keresem már legalább egy órája, de nem találom. Nem veszi fel a telefont.
-Akkor menjünk keressük meg.-mosolyog rám, majd a karomat megfogva kezd utat törni a tömegben.
-Egyébként hogy hívnak?-fordul hátra.
-Y/N vagyok.-szuszogom, és átbújok egy kövér férfi karja alatt.
-Én Park Jimin vagyok. És ott integet neked valaki.-mutat előre Jimin, én pedig megpillantom a barátnőmet.

※Taehyung※
Elgondolkozva álltam a ruhabolt kellős közepén, kinyújtott kezeimben egy-egy vállfát tartva. Mindegyiken egy póló lógott, a kedvenc anime karakteremmel. Természetesen nem tudtam dönteni.
-Szerintem a baloldali jobban állna neked!-szólal meg egy hang mögöttem. Ijedten fordulok meg, és egy bolti dolgozót pillantok meg. Kis táblácskáján a Kim Taehyung név áll.
-Köszi.-mosolygok rá, és a másik pólót visszaakasztom a helyére, majd elindulok fizetni.
-12 000 won lesz.-néz rám unottan az eladó. Benyúlok a zsebembe, és ijedten veszem tudomásul, hogy a pénztárcámat bizony otthon hagytam.
-Elnézést, de nincs meg a pénzt...-ekkor hirtelen elhallgatok, ugyanis egy kéz nyúl előre mögülem, és hozzáérinti a kártyáját a terminálhoz. Hátrafordultam, és Taehyungot pillantottam meg, ahogy épp visszatette a kártyát a tárcájába.
-Ezt miért csináltad?
-Nem volt itt a tárcád. Kár lett volna itt hagyni azt a pólót. Gondoltam segítek.-von vállat.
-Holnap eljövök és megadom!-mondom, mire vigyorogva bólint.

※Jungkook※
Szomorúan bámultam magam elé, fázósan összehúzva magam a padon. A barátnőm már megint lemondta a találkozót. Mióta barátja van, egyáltalán nem foglalkozik velem. Az volt, hogy ma együtt sétálunk a parkban, ehhez képest egyedül ültem a padon, mert ő az utolsó pillanatban lemondta a programot, valami hülye indokra hivatkozva.
-Hé, minden rendben?-ül le mellém egy korombeli fiú.
-N-nem i-igazán.-dadogom, hidegtől vacogó fogakkal. A srác halványan elmosolyodik, majd felém nyújtja vastag dzsekijét, amire kacskaringós betűkkel egy név van hímezve.
-Jungkook-nak hívnak?-olvasom le, majd belebújok a dzsekibe.
-Igen. És téged?-kérdezi, közben pedig átkarol, hogy gyorsabban felmelegedjek.
-Y/N vagyok.
-És kedves Y/N, miért üldögélsz a parkban este tizenegykor?
-Sajnálom magamat. De most már haza kéne mennem. Mikor tudom visszaadni a dzsekit?
-Mondjuk holnap ugyanitt? Egy kicsit korábban...-veti fel.
-Nekem oké.-bólintom, ő pedig egy kis papírfecnit nyom a kezembe, amire a telefonszáma van ráfirkantva.
-Majd megbeszéljük. Aludj jól!-kacsint rám, majd elsétál.

Ha van bármilyen kérésetek, mondjátok nyugodtan, időm mint a tenger :D