-t h r e e-
Jisung amint elmentek a szülei újra a tervre koncentrált és most már úgy tervelt el mindent, hogy valaki fedezi őt. Próbálta nem túlságosan veszélyeztetni az idősebb életét, de mindenképpen fedeznie kell őt, hogy a bombát ne érje egyetlen egy golyó sem.
Sóhajtva dőlt hátra amint kész volt az egész terv majd végül a biztonság kedvéért még tervezett B és C tervet a maffiának hiszen anélkül feleslegesen ült órákat.
A megfelelő terveket megfogta majd végül kiment az irodából. Egészen a főnök irodájába vette az irányt majd bekopogott. Amint beengedték őt letette az asztalára a terveket.
-Nem hülye ötlet a bejárati ajtón rájuk törni?- kérdezte végül tanácstalanul.
-Egyáltalán nem! Ha az egész maffia előről támad akkor nyilván a földszintre gyűlnek majd az L maffia tagok miután körbenéztek az épületben. Nekem így könnyű lesz a bejutás és senki nem fogja észrevenni, hogy egy bomba van a pincében!- válaszolt érzelemmentesen miközben belül vigyorgott.
Nem ez élete legjobb terve viszont tudja, hogy egészen biztosan mindenki a földszintre fog gyűlni a levél miatt. Ekkor lesz majd az igazi mészárlás és mivel az L maffia tagok többen vannak így esélytelen, hogy a Bloody Hand nyerjen. Egy idő után majd ő maga is harcolni fog miután a bomba robbant.
-Rendben! Bízok benned Han!- bólintott egyet majd intett, hogy elmehet.
Hiszékeny fasz!
Életemben nem manipuláltam még ilyen könnyen valakit az életem során mint őt!
Jisung a szobájába vette az irányt hiszen késő volt illetve teljesen elfáradt mentálisan. A szobába érve azonnal magára zárta az ajtót majd ledőlt az ágyra. Telefonját elővéve megnézte az üzeneteit és látta, hogy Chan kereste.
Asszony:
Baszod, rendes beszartam! Mondták, hogy a főnök kereste a tervrajzot... aztán benyögik, hogy amúgy nem azt a tervrajzot hanem egy másikat.
Hagyjál már tesó!
Engem hárman is fegyverrel vártak az irodámban.
Ha nem szeretne az a patkány halott lennék, mert fegyvert szegeztem rá!
Asszony:
Te normális vagy?
Asszony:
Ne is válaszolj!
Jisung nevetve tette el a telefonját majd végül lehunyta a szemeit és betakarózott. Elég volt mára neki a sok stressz.
Eközben az L vállalatnál Chan a főnök irodájába indult. Nagyon félt, hogy teljesen lebukott és észre vették a tervet.
-Szia Chan!- fordult meg a székében Minho.
-Jó estét uram! Mit tehetek önért?- kérdezte leplezve az idegességét és a félelmét.
-Nem tudsz valamit arról, hogy mit tervez a Bloody Hand?- biccentett a szék felé mondván üljön le.
-Nem uram, amióta itt vagyok teljesen megszakítottam velük a kapcsolatot! - válaszolt nyugodtabban.
-És amikor ott voltál tag, nem volt szó egyetlen tervről sem ami ellenünk szól?
-Uram én csak annyit tudok, hogy a főnök utálja önt! A tervekért felelős dolgozó összes tervével tisztában voltam, de ellenünk egyet sem hallottam!
-Derítsen ki valamit Bang! Ma pár órával ezelőtt két tagot láttak az épület közelében! Ha tervük van ellenünk azt kurva gyorsan megkell tudnunk!- állt fel a székéből idegesen ami még Chant is megrémisztette.
-Rendben uram! Amint tudok mondani bármit is azonnal megkeresem önt!- nézett rá és legbelül áldotta az eget hiszen így sokkal könnyebb lesz elmondani neki az áprilisi mészárlás tervét.
-Mehetsz!- intett egyet majd az ablakához indult.
Chan meghajolt majd azonnal el is hagyta a helyszínt.
Jisung idegesen csapott az asztalára amikor felébresztették őt és az irodába invitálták.
-Hogy lehettek ilyen tökkel ütött balfaszok? Értem én, hogy felkellett mérni a terepet, de igazán mehetett volna az távolabbról is! Tűnjetek el a szemem elől!- hátrált meg azonnal amikor az egyik kés lábába állt. -Bazd meg!- ordította majd elrántotta onnan a lábát.
Nem sokkal később a két fickó szólt az egyik nővérnek aki azonnal le is kezelte Jisung lábát és össze is varrta a sebet.
Már bőven hajnali három lehetett amikor két tag ismét útnak indult. Jisung nem akarta, hogy Channak bármi baja essen hiszen tudta, hogy őrnek állították őt be.
Idegesen ült a kocsijába és még szerencsére hamarabb odaért mint a két fickó. Mivel az épületet őrök vették körbe így kockáztatnia kellett. Megkereste a létrát ami az épület tetejére vezette őt és elindult oda. Az örök azonnal fegyvert szegeztek rá, de gyorsaságának köszönhetően sikeresen eszméletlenné tette őket. Egy rongydarabot tett a szájába hiszen lába eszméletlenül fájt majd elrugaszkodott hogy megtudja fogni az ötödik létrafokot. Sietett a felmászással hiszen tudta, hogy a maffia tagok már bőven a közeli erdőben vannak.
Amint felmászott fegyverét előkapta és lefeküdt a földre. Mindig is jó mesterlövész volt így kizárta a külvilágot és csak a közeledő tagokra figyelt.
-Fegyvert letenni!- kiállította el magát az egyik L tag.
Jisung látta, hogy a két tag lőni készül így nem habozott egy percig sem, golyót repített a tőle 200 méterre lévő magasabb tag fejébe. A másik ekkor már menekülőre fogta volna viszont ő sem szabadult. Jisung bosszúból a szívébe majd a földön fekvő gerincébe repített gólyót.
Sietnie kellett így felpattant majd fegyverét a tokba helyezve a hátára kapta. Lemaszott a lépcsőn majd futásnak eredt a kocsijához.
Tudta, hogy a vér elfogja árulni, hogy a tetőről löttek, de nem érdekelte!
...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro