-Szia Jinnie!- ült le a fa elé majd rá is tette kicsi kezét.

-Sajnálom, hogy sokszor nem jöttem el hozzád csak tudod lábon szúrtam magam véletlen és utána lábon is lőttek, most pedig gyakorolnunk kellett a bevetésre. Öhm, nem is tudom mit mondhatnék, de tudnod kell, hogy nagyon hiányzol nekem és nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád.  Megöltem pár Bloody Hand tagot, hogy megóvjam Chan hyungot akiről sokszor meséltem. Tudod, nagyon szeretném újra hallani a hangodat és újra megölelni téged! Számomra már csak Chan és a bosszú maradt amit holnap egészen biztos, hogy véghez viszek. Már most nagyon sajnálom, de utánad akarok menni! Nem akarom itt hagyni Chant, de már nem bírom tovább. 8 keserves kínnal teli év elég volt. Képzeld el, hogy csókolóztam az ellenség főnökével ami nagyon furcsa hiszen akkor láttam először. Azt éreztem mint Minho hyungnál! Szerelmet, kötődést, de ez lehetetlen hiszen ismeretlen számomra és nagy valószínűséggel tömlöcbe zár mihelyst megöltem a szüleimet és a főnököt. Szeretlek Hyunjin hyung és azt hiszem hamarosan találkozunk! Sajnálom!

Sírva kelt fel a földről majd elindult ki az erdőből. Az épületbe visszatérve már nyoma se volt a könnyeinek és fegyverrel a kezében indult el az irodája felé. Nem akarta, hogy bárki is hozzászóljon vagy megkérdezze, hogy merre volt.

-Hol voltál?- vonta kérdőre az édesanyja.

-Közöd szerintem kurvára nincs, ribanc!- ült le a székébe majd nem sokkal később már egy fegyvert érzett a halántékának nyomódni.

-Velem nem beszélhetsz így!- morogta miközben készen állt meghúzni a ravaszt.

-Csak, hogy tudd! Ha most megölsz az életeddel játszol mellesleg a főnök nem bízná másra a bombát. Tedd félre ezt a vágyat későbbre, most pedig takarodj mielőtt én öllek meg téged!- dőlt hátra a székében miközben végig a nő szívére célzott.

A nő tudta, hogy igaza van így a helyére tette a pisztolyt és elhagyta az irodát.

-Nem sokáig lesz benned düh, ne aggódj!- motyogta bosszúra éhezve majd eltette a fegyvert és ő is elhagyta az irodát.

Szobájába indult ahol az ágyra dőlve kezdett a holnapi napon gondolkodni. Nem sokáig agyalt hiszen mennie kellett fürdeni aztán pedig aludnia hiszen a holnapi nap egy nehéz nap lesz.

9 órát ütött az óra amikor elment a mosdóba és megpillantott egy apró fekete pöttyött a sarokban.

-A kis geci!- morogta majd felállt a kád szélére és leszedte a kamerát.

Idegesen mászott ki az ablakon ahogyan eddig is tervezte majd végül a kocsiba ülve elindult az L maffiához.

Az őrökhöz indulva közölte, hogy a főnökkel akar beszélni most azonnal. Amikor végre bejutott a főnök irodájába őrökkel mellette azonnal leült az egyik székre.

-5 órakor már javában szerelkezettek fel, mert pontban hatkor befognak törni ajtón. A főnök és a szüleim az enyémek a többiekkel azt csináltok amit akartok! Chan várjon rám a pincében! Lesz  egy csávó aki bejön velem és bombával a kezemben nem igen szeretnék lövöldözni szóval az már Chan hyung dolga lesz!- hadarta el a dolgokat majd már fel is állt, hogy távozzon.

Minho intett egyet az őröknek akik azonnal távoztak is majd maga elé hívta Jisungot. A fiú nem tudta mit akar a férfi, de minden félelem nélkül indult el. Végül minden rossz gondolata eltűnt amikor a férfi az ölébe húzta majd megcsókolta őt.

Egyikük sem tudta mire vélni, de úgy érezték mintha mágnesként vonzaná őket a másik. Jisung viszonozta a férfi csókját és átkarolta a nyakát, hogy aztán közelebb tudja magához húzni. Percekig csak falták egymás ajkaikat néha elválásztva egymástól másodpercekre.

-Mennem kell!- vált el tőle Jisung végleg amikor már éppen a felsőjét vette volna le róla.

Minho köhintett párat majd bólintott egyet-kettőt és intett, hogy nyugodtan távozhat.

-Holnap találkozunk Mr.?-nézett kérdően a főnökre.

-Lee!- igazította meg a haját ami Jisungnak hála össze-vissza állt.

-Élje túl Mr. Lee!- mosolyodott el Sung majd elhagyta az irodát majd később pedig az épületet.

Eközben Minho nem törődve kigombolt ingjével és túlságosan is meglazított nyakkendőjével dőlt hátra székében.

-Mi lesz a következő? Megbaszod?- jött be az irodába Changbin tátott szájjal.

-Bárcsak megtehetném, de köcsögség lenne szex után tömlöcbe vágni!- sóhajtott fel hiszen valójában nem akart így tenni.

-Ha nem lenne holnap bevetés akkor mondtam volna, hogy itt az esély, de többet kell aludnunk!- mondta majd megcsapkodta Minho mellkasát, hogy gombolja be amíg a szobákig fáradnak.

Jisung hazafelé tartott miközben egyre idegesebb volt.

Én Han Jisung, pár órával később megkezdem a bosszúmat. Sajnálom Hyunjin amiért olyan barbár leszek mint ők, de muszáj átélniük azt amit te és a többiek is átéltek. Megérdemlik, hogy kínok között haljanak meg a kezeim által. Égni fognak én pedig élvezettel fogom végignézni.

...