ʝʊռɢᏦօօᏦ

- És ez volt a világhírű Bangtan Sonyeondan, köszönjük a fellépést srácok! - intett az idős, szigorúan humor nélküli, sótlan műsorvezető, majd a kollégáival lekísért minket a színpadról. A srácokra még vetettem egy gyors pillantást, konstatálva, ugyanannyira elfáradtak, mint jómagam.

- Jók voltunk, fiúk - pacsiztam le velük, mikor végre a kamerák mögé kerültünk. Ezután mindig a szokásos rutin lépett fel - a sminkes macák lemossák azt az ötven adag dús alapozót, szájfényt, és miegymást amit a népszerűség és kedveltség reményében mázolnak fel ránk, majd átöltözünk ezekből az igen kényelmetlen, elég sokat mutató ruhákból egy olyanba, amiből nem látszik ki a fél anyaszült mellkasom, majd a tagokkal egymás szobájában élvezzük a csend finom zamatjait.
- Az egyik csaj, aki rádmászott, nagyon adta Kook-shi - nézett rám Namjoon hyung az idióta perverz mosolyával, s még mielőtt lepacsiztam volna vele, gyorsan elrántottam a kezem, nehogy megérinte az én szent kezemet.
- Passzolom - kacsintottam felé, majd ő nevetve továbbbandukolt a Jinnel közösen megosztott szobájába, én meg Jiminnel közösen vánszorogtam be a szobánkba.

Fáradtam estem bele a rozoga székembe, várva a sok stylist noona-t, hogy újra valamelyest egy férfinek érezzem magam.

- Mi a baj, Kuki? - kérdezte a kihúzott ágyféleségről pillantgatva rám. Nem hiába hívjuk a Bangtan angyalának, hiszen egy olyan szerény és édes személyiség, hogy büszkén hívhatom a legjobb barátomnak.

- Sok volt az ezernyi visítozó lány rajongó? Megjött? Összekaptál valakivel? - sorolta még mindig töretlenül a saját okait, amit elképzelhetőnek tartott a szomorúságom forrásaként.

- Üresnek érzem magam - böktem ki, mereven pillantgatva a tükörbe, mire hirtelen átölelt hátulról. Finom kis szőrös pulcsija volt.

- Ez akkora hülyeség, mint az, amikor Hoseok azt mondta, hosszú a farka - mondta nevetve, belefúrva a fejét a hátamba. - Jungcock, te is tudod mekkora butaság ez. Te vagy az egyik legkülönösebb ember akit valaha is láttam.

- Köszönöm... csak mégis, megelégeltem már, hogy semelyik lánnyal sem tudok igazán közel kerülni, idegesít, hogy nem érdekelnek - mondtam sóhajtva, ahogy a stylist noona hiányában saját magam törölgettem a félig lecsöpögött, szutykos sminkemet.

Elővéve a telefonom, megnézés nélkül töröltem azt a tucatnyi beérkező levelet.
- Próbálj feléjük jobban nyitni... vagy lehet, hogy csak meleg vagy. Jajj, de cuki lenne az én Kookie-m, ha egy srác száját nyalná-falná! - mondta szórakozottan, miközben megcsípte a pofim. Én csak felhorkanva próbáltam feldolgozni, mire is célzott.

- Ne szórakozzál már te puhapöcsű - somolyogtam halkan, miközben a tömött postaládám kezdett megüresedni.
- Ne legyél ilyen Kook. Itt az ideje, hogy kicsit jobban előtérbe helyezz bizonyos embereket. Próbálj valamit elolvasni is - nézett ráma kutyaszemeinek, aminek mindig be szoktam dőlni, sajnos vagy nem sajnos. De olyan édes, mit tudnék tenni?
- Ha elolvasok egyet, akkor már boldog leszel?
- Nem-nem, feltéve, ha arra válaszolsz is - mondta a fejét rázva, miközben csillogó fejekkel vizsgálta az arcom, várva a válaszom.
- Jól van na. Tegyük fel, legyen ez - böktem véletlenszerűen egy levélre.
- Olvasd fel, nem látom, te békaszar - kezdett hisztizni Chim mögöttem. Ekkora óvodást.
- Remélem megérted, miért nem hyungozlak... - mondtam lemondóan, majd kíváncsian a telefonra szegeztem a tekintetem.

Bár nem ismersz, de jómagam a legnagyobb fiúnemű fanodnak tartom - és bár nem ismersz, kifejezni sem tudom, mennyire de mennyire kedvellek téged. Az édesded hangod, bársonyos jellemed...
tudom, hogy már a héten harmadjára írok, de ma nem tudtam visszafogni magam, hiszen ez már a második éve, hogy szeretlek.

Legnagyobb áhítozód, titkos szerelmed és angyalod;
Kim Taehyung

- Hát ez nagyon édes - visongott egy tinilány hangjára a barátom. Ilyen helyzetekben inkább én nézem őt melegnek.

- Komolyan? Le kéne hűteni kicsit a szobát, mert már megint buziskodsz, barátom! - mondtam, tettetve, hogy nem érintett meg kicsit sem az amúgy eléggé édes és gondosan megírt üzenet.

- Várj-várj, azt írja, hogy fiú! Haha, aztán a végül tényleg bemelegednél! - nevetett a hátamat csapkodva, mire én csak sértődötten elpirultam. Hogy micsoda? Jeon Jeong Guk nem pirul el. Az a kibaszott noona! Tuti valami pirosító kencét varázsolt fel rám....

- Miután megnéztem az instagramját, 360 fokosan foglak kivágni a szobából - mondtam, miközben elküldtem Jimint a pokolba és vissza is, majd Szűz Máriához fohászkodtam, aki amúgy még csak nem is szűz. Ekkora parasztvakítást.
Izgatottan pötyögtem be a nevét az alkalmazásba, s rögtön az első kijövő profilra rákattintottam.

Az első kép ami a szemembe ötlött...

nővérkém nagyon profi. :D

Mármint, olyan egyenes vagyok, mint egy vonalzó, de ez a fiú nagyon is fincsinek tűnik abban az öltönyben, szürkés hajával és szemeivel, amit már a tekintetem fel tudna falni egyben, köret nélkül.

- Nem akarok nagyon zavarni a faszod felállításában, de ha nem viszed el, én fogok lecsapni rá! - mondta Jimin a pufi, durcis arcával. Szemei holdacska formává zsugorodtak, és összepréselte a száját.

- Beképzelt - puffogtam, majd a szemem egy videóra tévedt. - Nézd!

A mostmár névvel rendelkező fanboy-om a videóban egy szál lenge pólóban és testhez illő farmerben ült, kezében egy kisebb gitárban. Én csak bambán néztem a képernyőre, csodálva, hogy Taehyung milyen fotogén és attraktív, és mennyire lágy és feminin a kinézete.
Aztán, egyszercsak elkezdődött a zene, ha jól tudom, a Someone like you, és végigénekelte egy gyönyörűen mély és angyalian magas hanggal, ami miatt a szívem kicsit megrezdült. Nem tudtam volna megmondani, mi kapcsán történt, egyszerűen csak úgy éreztem, elérte az olvadáspontját.

- Te szarzsák, azonnal válaszolj neki! - mondta Jimin, mire kábán levette a telefonról a tekintetét. Mosolyogva pötyögtem be pár szót, magamban elképzelve édes reakcióját.

Köszönöm az üzenetet, Taehyung. Örülök, hogy ilyen aranyos és muzikális fanboyunk van. Szívesen várom leveleidet...
Jeon Jungkook

És megnyomtam a küldés gombot.