A középiskolai éveknek vége! 

Jelenleg pedig madarat lehetne veled fogatni. Ma érkezett a levél, hogy felvettek az egyetemre. Végig izgultad a nyarat, a bejutás közel sem volt egyértelmű, de sikerült és ez a lényeg. 

Kicsit ugyan csappan a lelkesedésed, mikor kiderül, hogy kollégiumba kényszerülsz. A szüleid közel sem állnak olyan jól anyagilag, hogy az egyetemhez közel lakást tudjanak bérelni neked. Ahhoz messze laktok, hogy bejárj, az iskola melletti munkavállalás meg álomnak is merész, így hamar leteszel róla. Nincs más választás, marad a koli.

Hosszú hetek telnek el, mire megbarátkozol a gondolattal, onnan pedig már csak egy szempillantás és a dolgok sűrűjében találod magad. Eleinte leginkább attól féltél, hogy olyan szobatársad lesz, akivel képtelen leszel megtalálni a közös hangot. Azért valljuk be, együtt élni valaki olyannal hónapokig mindössze húsz négyzetméteren, akivel nem lehet három értelmes mondatot váltani, szívás. Te pedig rettegtél ettől. Egészen addig, amíg újdonsült szobatársad be nem robbant arra a közös húsz négyzetméterre... szó szerint.

Eunji az a fajta lány, akit képtelenség nem kedvelni. Vicces, pörgős, kissé őrült lány, aki állandóan csacsog és egy pillanatra sem áll be a szája és téged is hamar beránt a közösség közepébe. Az egyetemhez tartozó kollégium koedukált, így a srácok sem hiányozhatnak a mindennapokból. Ami egyfelől áldás, másfelől inkább átok. A villanykörte becsavaráshoz kifejezetten jól jönnek, de mikor már három hete is a csocsóbajnokság témáját fújják, idegesítővé válnak.

- Higgyétek el, hogy jó lesz – vágódik le melléd Kyungil hirtelen a semmiből. Mióta Eunji és Yijeong összejöttek, ti is sok időt töltötök együtt. Ami egyrészt jó, hiszen hiába „váltott le" a legjobb barátnőd, mégsem vagy egyedül. Másfelől viszont tud kellemetlen perceket okozni. Song Kyungil nagyon is attraktív figura. A népszerűbb fajtából és nem tartod valószínűnek, hogy veled kezdene. Machoista pedig nem igazán vagy.

- A múltkori szoba-kosárra is ezt mondtátok – pillant rá Eunji. – Év végéig perkálhatjuk az ablakcsere havi részletét – húzza el a száját az emlékre, mire a fiúk csak felnevetnek. Te magad nem foglalsz állást, hiszen kárpótolt az a pár nap, amit Kyungillal közös ágyban tölthettél.

- Ez jóval óvatosabb! – kéri ki magának a melletted ülő és reménykedve pillant rád. – Na, légyszi – mereszt rád édes szemeket. – Ha mi nem dobjuk fel itt a hangulatot, az egész koli kész siralomház.

- Jó, legyen – forgatod meg a szemed. – De! – emeled fel a mutatóujjad. – Nem vagyok hajlandó beszállni a károk költségeibe – kötöd ki előre.

- Nem lesznek károk! – ígéri Yijeong és a két fiú el is tűnik, miközben már a programot szervezik.

- Pasik – forgatja meg a szemeit Eunji. – Ám, hogy ti milyen jól mutattok együtt – ereszt meg feléd egy hatalmas vigyort.

- Bele se kezdj – emeled fel a kezeid. A lány kedvenc témája a Kyungil és a te nem létező kapcsolatotok. A „látható" jelek, amiket valószínűleg csak ő lát. És a totális lelkesedése kettőtök iránt. Ami egyértelműen kedves, csak nem tudod, hogy mit kezdj vele. Te is érzed néha, hogy talán másképp néz rád, mint a többiekre. Aztán következő nap pedig ugyanolyan kedvesen viselkedik másik öt lánnyal, amivel teljesen összezavar.

- Ne is haragudj, de Yijeong közel sem volt olyan lelkes, mikor engem kellett csocsózni tanítani, mint amilyen Kyungil volt, mikor megkérted, hogy játsszon veled.

- Na, hát ezt a pasidnak kell felróni, nem nekem – vigyorogsz, mire a barátnőd csak egy díszpárnát vág hozzád nevetve. Te pedig igyekszel mélyre temetni a szavai nyomán felébredő reményt a szívedben.

Abban igaza van, hogy Kyungil lelkes volt, amikor megkérted, hogy tanítson meg játszani. A kérdés csupán az, hogy miattad volt olyan buzgó vagy egyszerűen csak szeret játszani?!

A csocsóbajnokság természetesen megvalósul és el kell ismerni, hogy a srácok jó munkát végeztek. Az egész koli lelkesen csatlakozott a dologhoz. Mondjuk ez abból a szempontból nem meglepő, hogy a fiúk elég meggyőzőek tudnak lenni. Meg persze ők a társaság közepe, így általában célba ér, amit kezdeményeznek. A társaság vegyes; lányok, fiúk, felsőbb évesek, sőt még más koliból is benéznek. Ki játékosként, ki csak szurkolóként. Végül Eunjival úgy döntötök, hogy ti is indultok, még ha csak poénból is. Igazából egyikőtök sem tud játszani. Néha, egy-egy unalmasabb napon becsatlakoztatok a Kyungil-Yijeong pároshoz, akik egyetemi szinten is verhetetlen páros, így tényleg csak a vicc kedvéért neveztek.

Annál nagyobb a meglepetés, amikor a döntőben szembe találjátok magatokat a srácokkal.

- Nahát, Baby, tudsz te még meglepetést okozni – vigyorog Yijeong Eunjira, aki csak a szemöldökét húzogatja harcra készen.

És mekkora a meglepetés, amikor le is győzitek őket. Színtiszta szerencse és abban sem lennél biztos, hogy nem hagyták magukat. 

Bár Yijeong döbbenete leírhatatlanul őszinte, ahogy Kyungil elnyúlt képe is minden pénzt megér.

- Ti... ti... ti komolyan megvertetek? Minket? – mered a fiatalabb döbbenten az eredményjelzőre, de az makacsul 10-8-at mutat a ti javatokra. Ti pedig csak vígan mosolyogva fogadjátok a gratulációkat a két gyakorlatilag duzzogó fiú mellet.

- Hát – sétálsz a magasabb fiú elé –, azt hiszem pont ilyen, amikor a tanítvány legyőzi a mesterét – vigyorogsz a képébe, ő pedig csak nevetve öleli át a derekad.

- Azt hiszem, ez ünneplést kíván – kacsint rád és a piás asztalhoz terelget. – Eunji most úgyis Yijeongot vigasztalgatja – húzódnak kaján mosolyra az ajkai. – Így kettecskén maradtunk – nyom a kezedbe egy poharat.

- Itt a fél koli – nézel körbe a tömött aulán.

- Nem nagyon hatnak meg – koccintja a poharát a tiédnek. – Gyere és játszunk még egy kört – fogja meg a kezed és az egyik csocsóasztalhoz húz.

- Újra ki akarsz kapni? – sóhajtod. – Ám legyen – dobod hátra a hajad a válladról némiképp túljátszva a szereped.

- Ezúttal tétje is lesz a játéknak – mondja, mielőtt az első labdát beküldhetnéd a pályára.

- És pedig? – húzod fel kérdően a szemöldököd.

- A nyertes kérhet valamit a vesztestől – mosolyog. – Már tudom is, hogy mit fogok kérni – harapja be az ajkait, ahogy végignéz rajtad. Fülig vörösödsz a mustráló tekintettől, de csak hamar megtalálod a hangod.

- De nagyra vagy magaddal, Song Kyungil – ropogtatod ki az ujjaid egy hatalmas mosollyal az ajkaidon. – De ne feledd, kivel állsz szembe.

- Mindenre én tanítottalak, Kislány – száll be ő is a játékba, majd mindent eldöntő csatába kezdtek. És ezúttal nem hagyja magát.

9-9-nél már szép kis tömeg gyűlik körétek. Az utolsó labda már a játéktéren van és pattanásig feszült idegekkel koncentrálsz a játékra, amikor Kyungil hirtelen mozdulattal emel egy aprót az asztalon, ami kizökkent, ő pedig azonnal gólt lő.

- Csaltál!

- Nyertem! – szólaltok meg egyszerre, mire a körülöttetek lévők felnevetnek.

- Szép meccs volt, T/N, de ez most a Kyungé – vereget vállon Dokyun.

- Persze, a haverod – morgod a nevető fiúnak, aki csak rád kacsint és mindenkit elterel a közeletekből.

- Szóval, akkor kívánhatok valamit, igaz? – sétál eléd Kyungil felettébb elégedett vigyorral.

- Csaltál – nézel fel rá karba tett kezekkel, duzzogva. – Csalókkal nem üzletelek – nyújtod rá a nyelved, mire ő csak nevetve átöleli a derekad.

- Édes vagy – neveti, te pedig csak pipacspiros arccal nézel rá összezavarodva.

- Még csak nem is tagadod?! – találod meg a hangod. A mérged erősebb, mint a zavarod.

- Úgysem hinnél nekem – mondja szórakozottan, miközben lágyan cirógatja a derekad.

- Hát nem is – duzzogod továbbra is, ő pedig csak felnevetve ölel magához szorosan és szelíd erőszakkal a terasz felé terelget.

- Kiengesztelhetlek? – simít az arcodra, mikor már csak kettesben vagytok. A szíved őrült ritmusra kapcsol és folyamatosan Eunji szavai járnak a fejedben. Vajon Kyungil eddig is így nézett rád? Tényleg te voltál a vak? Vagy csak nem akartad észrevenni? Talán mindegy is. Hevesen dobogó szívvel simulsz a karjaiba, de azért nem adod magad olyan egyszerűen.

- Nem lesz könnyű – játszod a dívát, de a karjaid a nyaka köré fonódnak, amire persze képtelen elnyomni egy vigyort.

- Hajlandó vagyok sokáig vezekelni – hajol közel hozzád.

- Szükséged is lesz rá – simítasz a tarkójára, amit ő jelnek vesz, így csak egy édes mosollyal hajol az ajkaidra eltüntetve a távolságot kettőtök között. Lágyan, kedveskedve csókol, miközben ujjai felsőd alá táncolva cirógatják a bőröd. Elolvadsz. Nincs erre jobb szó.

- Azt hiszem, egész jó úton haladok – vigyorog pimaszul és szorosan magához ölelve hint lágy csókokat a nyakadra, válladra. Te pedig csak nevetve bólogatsz és húzod fel magadhoz egy újabb észveszejtő csókra, ami ellen egyetlen pillanatig sem ellenkezik – És még mindig van egy kívánságom – közli egy szemtelen vigyorral, mikor elváltok egymástól, de mielőtt felháborodhatnál, újra az ajkaidra tapad sikeresen beléd fojtva minden tiltakozást.

Nem mintha annyira tiltakoznál...