...fétisem a szőke Jongin

Mi a hátránya a nagyszájú barátnőknek?

Képtelenek titokban tartani, ha tetszik nekünk valaki. Körmönfont, boszorkányos ügyességgel képesek minden titkunkat elárulni a srácnak, aki bejön nekünk és aki felé mi természetesen rettegünk akárcsak egyetlen egy lépést is tenni.

Mi az előnye a kiszemeltünk nagyszájú barátainak?

Teketória nélkül képesek közölni velünk, hogy az érzéseink nem egyoldalúak. Ezzel jócskán megkönnyítve a dolgunkat.

Ezek ellenére akkor mégis miért nem megy minden simán? Miért nem omlunk egymás karjaiba azonnal, ahogy megtudjuk, hogy mindketten többet akarunk a másiktól?

Mert abban mégis hol a manóban lenne az izgalom? Az a kellemes bizsergés, ami mindig végig szalad rajtunk, amikor meglátjuk őt a folyosón, elmaradna. Ahogy a heves szívdobogás is csitulna, amikor a közelünkben tartózkodik vagy éppen hozzánk szól.

Erről az izgalomról pedig kevesen hajlandóak lemondani. A mellékelt ábra szerint pedig Jongin és te sem tartozol abba a kicsiny körbe, aki megteszi. Bármennyire is bosszant ez körülöttetek szinte mindenkit.

Ti élvezitek és ez a lényeg. Nem?

De vajon, mikor lesz elég a huzavonából?

A Jongin és a te kapcsolatod nem ismeretlen az iskolában. Mindenki tudja, hogy a szőke srác odavan érted, ahogyan az sem titok, hogy neked sem közömbös ő. Éppen ezért, senki sem érti, hogy miért nem vagytok még egy pár. Minden közös buli alkalmával árgus szemek figyelik minden mozdulatotokat várva, hogy szemtanúi lehessenek az első elcsattanó csóknak vagy épp egy halk vallomásnak.

De mindketten tudjátok, hogy erre hiába várnak.

A közös bulikon el sem eresztitek egymást. Test simul testhez a zene dallamára, bőr érint bőrt lágy cirógatások képében. Izgató, perzselő szavak cserélnek gazdát, fog mélyed bőrbe és sóhajok sokasága tör fel. De sem csók, sem vallomás. Csak a színtiszta vágy, a bizsergető érintések és pimasz ígéretek.

Egyszerűen túl izgalmas, hogy le tudjatok állni.

Pedig vágytok már mindketten többre, de egy kimondatlan fogadás köt titeket. Mindketten azt akarjátok, hogy a másik törjön meg először. A másik valljon színt és hódoljon be.

Mindketten büszkék és makacsok vagytok... és rendkívül élvezitek ezt a játékot. A végletekig űzni a másikat szavakkal, érintésekkel, buja ígéretekkel... ez a ti drogotok. Amitől eszetekben sincs megszabadulni.

Ám ma egészen új tervekkel a fejedben indulsz el Sehun születésnapi bulijába.

Hiába tudják a lányok, hogy Jonginnál nem sok esélyük lehet, mindig van egy-kettő, aki bepróbálkozik nála. Vannak, akik aranyosan igyekeznek a közelébe férkőzni, de akad több is, akik sokkal inkább aljas módszerekhez folyamodnak.

Jongin hiába nem az a felszínes típus, mégiscsak pasi. Így egy rövidebb szoknya vagy egy mélyebben dekoltált felső az ő figyelmét is felkelti, ami neked sokszor nem esik jól. Nem vagy egy bosszúálló típus, de szereted tudatni az emberekkel, hogy ő már a tiéd.

Eleinte élvezted ezeket a cicaharcokat. Elégtétellel töltött el, hogy nincs az a rövid szoknya vagy mély kivágású felső, ami ellenfeled lehetne. Egy ideje mégis egyre keserűbb minden pillanat, amikor látod, hogy néhányan hogyan is próbálják meg behálózni őt.

A fogadásról sem felejtkezel el... talán te teszed meg az első lépést, de eléred, hogy ma este Kim Jongin könyörögjön neked.

Hatalmas előnyöd a többiekkel szemben, hogy te pontosan tudod, hogy mik a fiú gyenge pontjai. Mikkel lehet már vizuálisan is az őrületbe kergetni. És ezt a tudásod most egy pillanatig sem gondolkozol kihasználni.

Egy rövid fekete nadrágot túrsz elő a szekrényed mélyéről, ami tökéletesen hangsúlyozza a feneked formáját. Kicsi, gonosz mosoly jelenik meg az arcodon, ahogy elképzeled Jongin arcát magad előtt. A nadrág mellé egy csinos magassarkú cipőt választasz, ami még kényelmes, de a lábaidat is megfelelően kiemeli. Felülre egy csupa csipke vörös felsőt keresel, ami inkább sejtet, mint mutat. Hiába pasi, a közönségesség nem az ő stílusa. Enyhe, alig látható sminket teszel fel, a hajadat pedig feltűzöd, hogy szabad kilátás nyíljon a nyakadra. Leheletnyi parfüm, egy hatalmas sóhaj és már el is indulsz, hogy ma végre mindenki megtudja;

Kim Jongin hozzád tartozik.

Nem csalódsz Sehun buliszervező képességeiben. A srác nem igazán adja a város legjobb szórakozóhelyénél alább, amit képes egy az egyben kibérelni ma estére.

- Nem bíztad el magad kissé, Szülinapos? – bököd oldalba nevetve, amikor üdvözöl. – Egy egész szórakozóhely csak neked?

- Ma még az is itt van, aki gyűlöl engem – vigyorogja elégedetten. – Aki számít, mind itt van. És ezért sokan a lelküket is eladnák – kúszik egy pimasz félmosoly a helyes arcára. – Bár, ahogy elnézlek – vezeti végig a tekintetét rajtad –, lesz ma egyetlen valaki, aki talán nem értem adná el a lelkét – kacsint rád. – Vesd be magad, Baby – csap finoman a fenekedre és a pult felé irányít, ahol már meg is pillantod Jongint. Természetesen lányok gyűrűjében.

- Jó estét – libbensz közéjük egy halvány mosollyal. A legtöbbjük azonnal veszi az adást és már ott sincs. Csupán néhány bátrabb leányzó marad, akik most mind megvető pillantásokkal bombáznak, ahogy látják vágyuk tárgyát, amint beharapott ajakkal vezeti végig a tekintetét rajtad és lassan vágy szikrája lobban a szemeiben. Mindenki más megszűnt létezni számára. Ez pedig elégtétellel tölt el téged.

- Ma valaki szeretne a kedvemre tenni – siklanak erős karok a csípőd köré.

- Csak megadom a módját – vezeted ujjaid most épp szőke tincsei közé. – Mégsem jelenhetek meg akárhogy Oh Sehun szülinapi partyján – pimaszkodsz.

- Való igaz – bólint és a szemeit továbbra sem képes elszakítani a testedről. – Mit iszol? – kérdezi végül.

- Lepj meg – suttogod a fülébe ajkaiddal épp csak súrolva a fülcimpáját, mire megremeg, ujjai pedig csípődbe mélyednek. – Táncolunk? – kérdezi, miután mindketten legurítottátok a kissé fanyar, ám meglehetősen finom italt, amit a pultos ajánlott nektek.

- Táncoljunk – mosolyogsz rá és a kezét megfogva húzod a táncparkett felé.

Úgy döntesz, hogy nem könnyíted meg a dolgát. A végsőkig tervezed húzni az agyát. Így kellő távolságból tőle kezdesz el a zenére mozogni élvezve, hogy minden figyelme csak is rád irányul. Magadon érzed perzselő pillantását, de akárhányszor hozzád érne, csak egy ügyes mozdulattal fordulsz ki a karjaiból és nem utasítod el a körülöttetek táncoló fiúk közeledését, bár egyiket sem engeded magadhoz közel, de egy kis játék mindig belefér. Habár élvezed, hogy többek agyát is sikeresen felhúztad, téged csak egy valaki érdekel. Az a valaki, akinek a szemei szinte már feketék a vágytól, akinek az állkapcsán ideg rándul meg, ahogy bárki csak hozzád ér, aki szinte már fújtat, amikor elé lépve simulsz hozzá és a karjaidat a nyaka köré fonod. Akinek keze pillanatok alatt találnak vissza a csípődre és határozottan láncolnak a kidolgozott testhez.

- Ne játssz velem, T/N – sziszegi, ahogy ujjaid újra szőke tincseivel játszanak akaratosan marva a puha fürtök közé.

- Sosem tenném – pislogsz fel ártatlanul a szemeibe, miközben lágyan dörgölőzöl a testének, akár egy kecses macska. Leírhatatlan élvezettel tölt el a reakciója minden egyes megmozdulásodra. Eddig azt hitte, ő a vezér, hogy ő irányít. Hogy megtehet, amit csak akar. Épp ideje volt megmutatni neki, hogy ki az igazi főnök. – Van valami baj, Jongin? – hajolsz a füléhez mosolyogva.

- Erre ment ki a játék, ugye? – villant feléd egy vigyort, ami egy pillanatra összezavar. – Azt akartad, hogy én hódoljak be neked ma este. Igaz, T/N? – hátrál veled szép lassan egy csendes folyosó felé, ahol aztán határozottan a falnak présel. Egyik lába a combjaid közé csúszik, testének minden porcikáját érzed magadon. – De tudod, örömmel teszem meg – hajol közelebb hozzád és szinte már az ajkaidról veszi a levegőt. – Mert először te hódoltál be nekem – simít végig a testeden, ami egy jóleső sóhajt vált ki belőled. – Azt hitted, nem láttam, hogy zavarnak a lányok? – hajol a nyakadba és finoman húzza végig a nyelvét a bőrödön, amibe beleremegsz. – Azt hitted, nem jövök rá, hogy ki akarsz sajátítani? Hogy azt akarod, hogy másra ne nézzek? – villan fel egy szórakozott mosoly az ajkain, ahogy a szemedbe pillant. – De mindezt megteszem neked – vezeti végig kezeit újra rajtad. Lágyan simít végig melleid domborulatain, cirógatja végig a csípőd vonalát és táncolnak le ujjai a feneked mentén. Majd ezt visszafelé újra, ezúttal arcodra simítva. Milliméterek választják el az ajkaitokat csupán, de semmit sem tesz. A levegő fülledt, a szíved a torkodban dobog, oxigén alig jut a tüdődbe. Pontosan olyan, amikor a ragadozó elejti a zsákmányát.

Végül te vagy az, aki valóban megtörik. Akaratosan, mohón, türelmetlenül húzod magadhoz a fejét, hogy végre az ajkaitok összeforrjanak. Ő pedig tiltakozás nélkül, vigyorogva adja meg azt, amire vágysz. Elszédít, megbabonáz, magához láncol. Minden csókkal, minden érintéssel, mindennel, amit veled tesz a jótékony homály rejtekében. Sóhajtod a nevét ezerszer is talán, markolod a vállát, karjait, kapaszkodsz a nyakába és hódolsz be újra és újra az akarata előtt.

Hát mégis ő nyert... de egy percig sem bánod.