Mindig is szerettél meccsekre járni. Élvezted a hangulatot, ami kialakult. Azt, hogy teljesen idegen emberek tudnak meglepő összhangban szurkolni, biztatni a csapatot és teljesen együtt örülnek a győzelemnek, pedig előtte sosem találkoztak és talán a meccs után soha nem is fognak. Mégis az az idő, amit együtt töltenek akkor, rengeteg pozitív élményt ad nekik. 

Persze számtalan olyan eset is van, amikor minden egy kicsit elcsúszik és inkább lesz rémálom az egész, mintsem kellemes hétvégi kikapcsolódás. De ez nagyban függ a sportágtól, illetve attól, hogy milyen szurkolók közé keveredik az ember egy-egy ilyen alkalomkor. Pontosan annyira képes elvenni a kedvet a további meccs látogatásoktól, mint amennyire meg tudja fertőzni az embert.

Jó pár sportág mérkőzéseit látogattad már meg, mire eljutottál oda, hogy talán kosárlabda rangadók azok, amikre a legszívesebben mész. Magát a sportot is nagyon szereted és talán ezek a meccsek a legpozitívabbak számodra. 

A focit túl durvának találod, ott egyszerűen tíz perc után a szurkolók nagy részének elgurul a gyógyszere és valami egész másba csap át a szurkolás. Nem mellesleg semmi kedved péppé veretni magad még akkor sem, ha alapvetően jó hangulat tud kialakulni egy-egy mérkőzésen.

A röplabda iránt nem érdeklődnek annyian, így meccsek jobbára unalmasak és nincs meg az a katartikus élmény, amit várnál, így maradsz a tv közvetítéseknél. 

A kézilabda sosem vonzott igazán, az szinte már felér egy pankrációval. Tulajdonképpen így kötöttél ki a kosárlabdánál.

Ma pedig újra csak meccsre készülsz.

Lassan közeledik a bajnokság, így számtalan edzőmeccset hirdetnek, amikre bárki ingyen bemehet. Ezek ugyan nem olyan látványosak és izgalmasak, mint egy bajnoki meccs, de te kifejezetten szereted őket. Sokkal bensőségesebbek és a csapattagok is sokkal emberibbnek tűnnek ilyenkor. Szívesen váltanak pár szót a szurkolókkal és egyszerűen csak sokkal családiasabb a hangulat. Persze a telt arénának is megvan a hangulata, de ez azért mégiscsak plusz. Már csak attól is, hogy ezeknek az alkalmaknak köszönhető, hogy pár játékossal szorosabb kapcsolat is kialakul.

Gondolataid közül némiképpen riadtan húz vissza a tény, miszerint kissé elcseszted az időd. Késve érkezel, így már javában melegítenek be a csapatok, amikor igyekszel feltűnésmentesen a barátnőd mellé oldalogni. Az utolsó pár lépésnél azonban hirtelen csapódik egy labda a fejednek a semmiből.

- Atyaég! T/N, Jól vagy? – pattan melléd valaki játékos mezben, valószínűleg az, akitől a labda érkezett. – Ne haragudj! Nem volt szándékos – segít leülni és aggodalmasan szemléli az arcod. Te pedig mikor végre tudsz fókuszálni és felismered, hogy ki bámul centikről az arcodba, csak elvörösödve igyekszel túlélni és egy pillanatra újra megszédülsz.

- Jól vagyok, Yoongi, nyugi – motyogod halkan és kissé még kótyagosan, mikor a hirtelen szédülés után meg tudsz szólalni.

- A meccs után elviszlek az orvoshoz – jelenti ki.

- Dehogyis! – tiltakozol. – Nyugi, tényleg jól vagyok – mosolyogsz rá.

- Szólj, ha bármi baj van. Okés? – veszi kezei közé az arcod és továbbra is csak aggodalmas szemekkel méreget, amit nem egészen értesz, de nem teszed szóvá.

- Rendben – hagyod rá.

- Valahogy majd kiengesztellek – közli mosolyogva.

- Nyerjétek meg a meccset – kacsintasz rá.

- Mindent megteszek – ígéri, majd visszakocog a pályára.

- Nocsak, újra felhívtad magadra a híres Min Yoongi figyelmét – neveti a barátnőd, miután ő is tízezerszer megkérdezte, hogy jól vagy-e.

- Csak ne zsibbadna így a fejem – neveted, majd a kezdődő meccsre fókuszáltok mindketten.

A mérkőzés izgalmas és nagyon szoros. Ritka az ilyen jó edzőmeccs. A fiúk hajszállal ugyan, de nyernek, a játék alatt pedig számtalan alkalommal akad össze a tekinteted a Yoongiéval, aki minden találat után huncutul rád kacsint. Te pedig csak fülig pirulsz.

Semmi különös kapcsolat nincs köztetek azon kívül persze, hogy te nem kicsit vagy beleesve. De igazából nem vagytok közelebbi viszonyban. Sőt, tulajdonképpen igencsak meglep, hogy tudja a neved. Az, hogy te tudod az övét, az egy dolog, de sosem beszéltetek pár mondatnál többet, így kissé meglep a dolog.

Hát még az, hogy mikor kilépsz az utcára, egy falnak támaszkodó Yoongival találod magad szemben.

- T/N – pattan azonnal eléd és a kezei közé véve az arcod kezdi el lassan forgatni a fejed. – Nem fáj a fejed? Nem vagy rosszul? Szédülsz? Nincs hányingered? – záporoznak a kérdések feléd, te pedig csak felnevetsz.

- Jól vagyok – fogsz az arcodon pihenő kezeire. – Egy labdával találtál el, nem egy zongora esett a fejemre – nyugtatod mosolyogva.

- Akkor sem szeretném, hogy bajod legyen – cirógatja finoman a bőröd. – Gyere, haza viszlek – csúszik az egyik keze a tenyeredbe és lassan a parkoló felé húz.

- Nem a győztes meccset kéne ünnepelned? – kérdezed tőle.

- Érdekel is engem a győzelem – legyint. – Biztos akarok lenni abban, hogy nincs semmi baj.

- Mit számít ez ennyire? – vonod fel a szemöldököd. Bár tagadhatatlan, hogy tetszik neked a srác, kissé kezd bosszantani, hogy úgy viselkedik, mintha lenne közötök egymáshoz. Az egy dolog, hogy bocsánatot kért, még az is belefér, hogy megkérdezte, hogy jól vagy-e. Sőt az még jól is esett, de ez már egy kissé túlzásnak tűnik.

- Te számítasz ennyire – fordul veled szembe hirtelen.

- De nem is ismersz – hívod fel a figyelmét a nyilvánvalóra.

- Sok dolgot tudok ám rólad – mosolyodik el és pár lépéssel közelebb lép hozzád.

- És mégis honnan? – kérdezed kissé dacosan.

- Fogalmazzunk úgy, hogy nem hátrány az, ha a barátnőd a csapattársammal jár – von vállat lazán.

- Hoseok – rakod össze a képet.

- Ő bizony – kúszik egy ravaszkás mosoly az ajkaira. – Eddig is tetszettél nekem. Már az első meccsen kiszúrtalak a nézők között. De, mióta Hoseok elkottyantotta, hogy én is tetszem neked, képtelen vagyok kiverni téged a fejemből.

- Szóval direkt vágtad hozzám a labdát? – kötekedsz vele mosolyogva. A vallomásának hála madarat lehetne fogatni veled, de azért jól esik kicsit húzni az agyát.

- Most mondd, hogy nem egyedi udvarlási technika – száll be a játékba és még egy lépéssel közelebb lépve öleli át a derekad és húz szorosan magához.

- Bolond vagy – nevetsz fel és átkarolod a nyakát.

- Te meg ütődött – kacag fel. – Szó szerint – neveti, te pedig csak a szemeid forgatod.

- Hát, pedig úgy terveztem, hogy felhívlak egy kávéra – dramatizálod túl. – De ezek után... – sóhajtod fejcsóválva és ellépsz tőle, de azonnal utánad kap.

- Jófiú leszek – ígéri és dicséretes, hogy igyekszik nem tovább nevetni a saját – egyébként nem is olyan rossz – viccén.

- Ez kevés – csóválod a fejed.

- És ez? – kap mohón az ajkaid után és úgy csókol, hogy még a térdeid is beleremegnek. Akaratos, mohó, szenvedélyes, de közben olyannyira gyengéd, hogy egy pillanat alatt varázsol el.

- Ez talán elég – piheged mosolyogva, miután elváltok egymástól. – De talán mégsem – vigyorgod és ezúttal te csókolod meg őt.