Milyen az, amikor az ember testvére híres? 

Szívás!

Persze, vannak jó oldalai is, de alapvetően inkább szívás. Főleg, ha egy olyan valaki a bátyád, mint Kwon Jiyong. Lehetetlen mellette szó nélkül elmenni és óhatatlanul ránt magával a köztudatba. Akár akarod, akár nem. 

Te magad mindig is igyekeztél a háttérben maradni és elkerülni a nyilvánosságot. Bár millió felkérést kapsz még most is cégektől, hogy reklámozd a termékeiket vagy legyél a modelljük, de sosem tudod eldönteni, hogy valóban benned látnak valamit vagy überelhetetlen aduásznak tekintik a „Kwon Jiyong húga" státuszodat, így végül mindent elutasítasz újra és újra. A kétségkívül hangzatosnak ígérkező modell szakma helyett pedig inkább keresel magadnak egy civil szakmát és beiratkozol az egyetemre.

Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Ennyitől még mindenki tudja, hogy ki vagy. És mindenki igyekszik is a közeledbe férkőzni, hátha jut nekik egy kevés a híres G-Dragonból vagy TOP-ből, esetleg egy kis Daesung. Vagy, amit a legrosszabbul viselsz, némi Dong Youngbae. Talán ez fáj az egészben a legjobban. Hogy szinte egyetlen olyan ember sincs, aki miattad barátkozna veled, hanem mindenki egy szeletet akar a híres neves Big Bang népszerűségéből. Örülsz annak, hogy Jiyong és a srácok itt tartanak, hisz végig ott voltál. Láttad, hogy mennyi küzdelemmel és lemondással járt az, hogy ott tartsanak ma, ahol tartanak. Mégis sokszor a pokolba kívánod az egészet. Merthogy a körülöttük tomboló őrület nem csak őket érinti. A velejáró kellemetlenségekkel neked kell megküzdeni.

Az egyetemen napi szinten ütközöl bele olyanokba, akik információt, képet vagy épp telefonszámokat kérnek tőled. Van, aki kér és van, aki követel. Olyankor erőszakosan már-már bántva téged próbálnak meg a srácok közelébe jutni és képtelenek felfogni a nemet. Persze Jiyong próbál ettől megóvni, de ő is tudja, hogy lehetetlen. Nem lehet mindig melletted és üvegkalitkába se zárhat be, így hát maradnak a küzdelmes hétköznapok. Hallgathatod, hogy a bátyád mekkora tehetség, milyen gyönyörű hangja van Daesungnak, mennyire additív TOP és mennyire helyes pasi Taeyang. Ez utóbbitól tombolni tudnál.

Na igen... Youngbae.

Ha valamiért hálás vagy ennek az egész cirkusznak, akkor az ő. Még a gyakornoki idő alatt ismerted meg őt is. Ő az, akihez a mai napig fordulhatsz, ha már nem bírod magadban tartani a téged ért sérelmeket. Ő az, aki minden alkalommal képes megvigasztalni és felvidítani. Ő az, aki meg tudja mutatni az életnek a jó oldalát akkor is, amikor te semmi jót nem látsz benne. Ő az, aki a boldogságod egyik legnagyobb forrása. De az is ő, aki alkalomról alkalomra töri össze a szíved, mert tudod jól, hogy sosem viszonozná az érzéseid. Sokkal inkább lát benned ő is egy aranyos kishúgcicát, mint ahogy a többiek, mintsem egy csinos nőt, akit szerethet.

A mai nap egy kissé eldurvul. Nem ez az első eset, hogy valaki durvábban igyekszik belőled információt kiszedni a srácokról, de ez az első alkalom, hogy valaki kezet emelt rád. Ráadásul igen csúnya nyomai is maradtak. 

Kritikus szemekkel vizsgálod a tükörben az arcodat. Hosszú vörös karmolás nyomok keresztezik a bőröd össze-vissza. Egy-kettőből még a vér is szivárog és elmondhatatlanul égnek. Hatalmas sóhajjal nyúlsz a fertőtlenítő és a vatta után, hogy nem túl kellemes percek elé nézz, amikor hirtelen megszólal a csengő. Fogalmad sincs, hogy ki lehet és ilyen arccal ajtót sem akarsz nyitni, de a vendéged elég kitartóan nyomja a csengőt, így egy nagy sóhajjak elindulsz megnézni, hogy ki is az.

- Már azt hittem, nem vagy itthon – hallod meg Youngbae kedves hangját, ahogy kinyitod az ajtót. – Atyaég! Mi történt veled? – lép be azonnal a lakásba és az arcodat a kezei közé véve kezdi el aggodalmasan méregetni a sebeid.

- Jól vagyok – húzódsz el tőle.

- Látom – forgatja a szemeit, majd a kezedet elkapva húz a fürdő felé. – Látom, már készültél – bök a fertőtlenítő felé.

- Mit tehetnék? – rántod meg a vállad és hagyod, hogy ezúttal a kanapéig vezessen és leültessen rá. Letérdelve eléd önt egy kevés folyadékot a vattára.

- Mondjuk szólsz nekünk? – kérdezi. Finoman fog rá az álladra, hogy megtartsa a fejed, majd lassú, óvatos mozdulatokkal tisztítja ki a sebeket, amiket csak grimaszolva viselsz.

- Sok mindent nem tudtok tenni – sziszeged, amikor egy kissé mélyebb karmoláshoz ér a vatta és csíp.

- Azért örülnék, ha hagynád, hogy legalább próbálkozzunk! – csattan fel.

- Túlélem – válaszolod. – Tudom kezelni. Évek óta ebben élek.

- Évek óta így bántanak? – döbben meg egy pillanatra.

- Látható nyoma most van először – vonod meg a vállad. – A láthatatlanokat meg csak én érzem.

- Hogy tudsz erről így beszélni? – kérdezi és némi vádaskodást vélsz felfedezni a hangjában.

- Mégis mit tehetnék, Youngbae?! – csattansz fel. – Változtassak nevet? Váltsak iskolát minden alkalommal, amikor rájönnek, hogy ki vagyok?! Nem menjek emberek közé? Vagy mégis mit vársz tőlem?! - a mondatod vége sírásba fullad. – Nem az arcomon lévő karmolás fáj, hanem az, hogy soha senkinek sem leszek több, mint Kwon Jiyong húga! Soha senkinek – sírod halkan lehajtott fejjel. Pár pillanat telik el csupán és két kar fonódik köréd szorosan.

- Nekem már rég több vagy ennél – súgja a füledbe és egy apró csókot nyom a nyakadba. – Épp ezért akarok rólad tudni mindent. Meg akarlak védeni vagy, ha védeni nem is tudlak, de vigasztalni, ölelni, csókolni és bebizonyítani neked, hogy csodás vagy – suttogja a szemeidbe nézve, miközben egyre közelebb hajol hozzád. Teljesen letaglóznak a szavai. A szíved repes az örömtől és óráknak tűnő pillanatokig elveszel az ónix színű szempárban.

Annyira régóta vársz már egy ilyen vallomásra, hogy most szinte képtelen vagy elhinni, hogy valóban megtörténik. És valóban Youngbae szájából hangzottak el ezek a szavak. Egyszerűen olyan, mintha a sarkaiból forgatnák a világodat egy pillanat alatt. Nem vagy biztos abban, hogy ez nem csak egy álom, de ha az is, az biztos, hogy sosem akarsz belőle felébredni. Hirtelen mégis visszakerülsz a valóságba, méghozzá egy pár puha, édes ajak érintésére. A szíved hatalmasat dobban, ahogy Youngbae csókolni kezd és pillanatok alatt olvadsz az ölel karok közé. A csók lassú, finom és hihetetlenül gyengéd. Egyetlen dolog jár az agyadban, soha többé nem akarsz elválni tőle. Minden nap érezni akarod ezt a puhaságot és ajkainak édes ízét. Nyakát átölelve préseled magad még közelebb hozzá, ő pedig csak egy elégedett mosollyal mélyíti el a csókot, majd szép lassan hátradöntve fektet végig a kanapén.

Milyen az, amikor az ember szerelme híres? Kalandos. A te kalandod pedig most kezdődik el Dong Youngbae oldalán.