°˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°

Újabb kérés teljesül!^^ Ráadásul az egyik kedvenc ügyfelemé, aki mondjuk jóóó sokat várt, de tudom, hogy szereeeeet! :D

Remélem tetszeni fog!^^ A véleményeknek csak örülök! :3

Jó olvasást!

D.

Mivel tud egy fiú igazán bántani egy lányt?

Egy másik lánnyal.

És ezt te a legfájdalmasabb módon tapasztalod meg... a saját bőrödön.

Jisung ezer éve a barátod. Valamikor még a középiskola elején barátkoztatok össze, és a kapcsolatotok azóta is töretlen. Tulajdonképpen ő az egyetlen barátod, aki megmaradt a gimis évekből, és azóta is a mindennapjaid szerves része.

Ott voltál a gyakornoki évek alatt, a debütáláskor, és most, hogy végre megkapják azt a fajta elismerést, amit megérdemelnek, és ami mögött rengeteg küzdelem van mindannyijuk részéről.

Természetesen az évek alatt nem csak Jisung, de a másik hét srác is az életed részévé vált, ahogyan egyébként Woojin is, de vannak kapcsolatok, amik idővel kikopnak az ember életéből, illetve ki kell, hogy kopjanak az ember életéből ahhoz, hogy túl tudjon lépni a múlton.

Woojin életed első nagy szerelme volt... és talán az első nagy csalódásod is. Nem a botrány, nem a hazugságok álltak kettőtök közé igazán, hanem maga Woojin, aki azt sem hagyta, hogy küzdj érte.

Te pedig – bár nehezen – elengedted, és ebben nagyon nagy segítségedre volt Minho.

Talán túlságosan is nagy segítségedre.

Fogalmad sincs, hogy hol és mikor szerettél bele a táncos fiúba, de azt biztos, hogy nyakig sikerült beleesni.

Ahogyan az is, hogy ez bonyodalmon kívül mást még nem szült az elmúlt években.

A macska-egér játék pokoli szinteket öltött. Hol erre, hol arra dőlt a mérleg. Amikor te akartad komolyra fordítani a dolgot, ő visszakozott, amikor te néztél más pasi után, ő kezdett nyomulni.

Mára ott tart a dolog, hogy bár izzik körülöttetek a levegő, és a többiek már kivannak a – szerintük – balfaszoskodásotoktól, igyekeztek hűvös közönnyel viselkedni egymással, és úgy tenni, mintha ez nem lenne mindkettőtöknek pokoli nehéz.

Ennek ellenére továbbra is rengeteg időt töltesz a srácokkal, miközben megpróbálod kizárni olykor Minhonak még csak a jelenlétét is, amit természetesen ritkán visel el, így gyakran zeng tőletek az egész dorm.

- Mondd, nem unjátok még ezt a folytonos huzavonát? – zár a karjaiba egy nap Jisung egy kicsit nagyobb összezördülés után, ami tulajdonképpen abból fakadt, hogy sok-sok győzködés után igent mondtál egy randira, ami Minhonál kiütötte a biztosítékot. – Hetente változik a menet, mégis ugyanaz a körforgás. Egyik héten te sírsz, és ő veri szét féltékenységében a fél dormot. A másikon te vágtatsz el sértődötten egy-egy lány név hallatán.

- Nem fogok könyörögni neki – szeged fel a fejed dacosan. – Ő a pasi – dünnyögöd az orrod alatt.

- Hetek óta hárítod minden közeledését, T/N – mutat rá Jisung. – Ő a pasi, de nem várhatod el, hogy hónapokig olyan vonat után fusson, ami nem veszi fel – fűzi hozzá, mire te csak sóhajtva bújsz a mellkasába. Pontosan tudod, hogy igaza van...

A mai napra a srácok egy közös filmezős este ötletével álltak elő. Rég volt már olyan, hogy egy estéjüket azzal tölthették, amivel akarták, így hamar lecsaptak a lehetőségre.

Valójában te is pontosan tudod már az este elején, hogy ez nem csak egy szimpla filmezős este lesz, de álmodban sem gondolod, hogy ez sül ki belőle.

Kellemes hangulatban telnek az órák, sőt te és Minho régen tapasztalt normalitással tudtok egymással beszélgetni. Közben pörög a film, bár senki sem foglalkozik vele, és bizony fogy alkohol is. Nem sok, de annyi pont, hogy egy idő után olyan témák is előkerüljenek, amiket józanon mindenki – ki ezért, ki azért – messzire elkerül.

- Randira hívtam Liát – közli Minho lazán egy a mindennapokat firtató kérdésre, mintha csak arról beszélne, hogy mi lesz holnap a vacsora. Szinte hallod, ahogy a szíved elroppan, és pillanatokkal később szembe találod magad Jisung aggódó arcával.

- Hova mész, T/N? – szólít meg hirtelen Chan. Teljesen önkénytelenül pattantál fel a kanapéról, és indultál a kijárat felé.

- El – közlöd szárazon, majd már csak egy hatalmas csattanás tudatja a bent lévőkkel a távozásod.

Hogy?! Hogyan is gondoltad, hogy egy pillanatig is felveheted a versenyt azokkal a lányokkal, akik nap, mint nap körül veszik őt... hogy?!

Ráadásul pont Lia! Az a Lia, aki azóta frusztrál, hogy betette a lábát a JYP ajtaján. Gyönyörű, kedves, csinos, és olyan hangja van, mint egy angyalnak...

... meg botlábai, amik segítettek neki abban, hogy jóval több időt töltsön Minhoval, mint te valaha...

... és amiért te mérhetetlenül féltékeny vagy rá.

És tessék! Itt az eredménye a plusz táncóráknak... Illetve „táncóráknak" tör elő belőled a maró gúnnyal átitatott gondolat, és még csak rosszul sem érzed magad miatta.

Otthon aztán pizsibe – stílusosan Minho egyik pólójába – vágva magad dőlsz be az ágyba és háborgó gondolataid igyekszel elnyomni, miközben valaki rátenyerel a csengőre, és percekkel később se nagyon akar leszállni róla.

- Mit akarsz? – téped fel az ajtót, hogy ugyanazzal a lendülettel be is akard csapni. – Menj innen!

- Csini a pólód – mosolyodik el pimaszul Minho, és betessékeli magát a lakásodba egy pillanatig sem zavartatva magát.

- Menj el – fordulsz felé karba tett karokkal.

- Nem akarod – lép eléd, mire te csak hátrálsz, ami még szélesebbé teszi a mosolyát.

- Menj Liához! – szinte köpöd, és tudod, hogy minden érzelmed az arcodra van írva, de már nem érdekel. Valójában nagyon is akarod, hogy tudja, hogy megbántott. Érezze csak magát rosszul ő is!

- Nem akarok – közelít újra, és ezúttal nem hagyja, hogy ellépj tőle. Karjai csípőd köré fonódnak, és szorosan magához húzva néz le rád.

- Mégis randira hívtad – szeged fel a fejed öntudatosan, mire csak felkuncogva temeti az arcát a nyakadba. Hiába próbálod eltolni magadtól, nem enged. Minél többet ficánkolsz, annál erősebben szorít magához, így egy idő után kénytelen vagy feladni, és megadóan simulsz bele az ölelésbe.

- Elárulok egy titkot – hajol a füledhez, és a hangjától megremegsz, ami persze nem kerüli el a figyelmét, így kezeit lassan a póló alá csúsztatva kezd el cirógatni, mikor újra megszólal. – Nem hívtam randira Liát – a szavaira megmerevedsz, amit ő is megérez, és visszahajol a nyakadhoz lágy csókokkal borítja be a.

- Te hazudtál?! – kérdezed felcsattanva, de a mondat vége nyögésbe fullad, ahogy fogaival karcolja végig érzékeny bőröd.

- Talán csak látni akartam, hogy hogyan reagálsz – morogja egyre nagyobb felületet felfedezni az ajkaival.

- Minho – kapsz a hajába, ahogy egy kifejezetten érzékeny területre talál, amit alaposan meg is kínoz.

- Annyira régóta akarlak már, T/N – hajol el a nyakadtól, hogy a szemeidbe nézzen. – Annyira régóta vágyom már arra, hogy az enyém legyél – veszi kezei közé az arcod. – De már nem tudtam, hogy mit tegyek – mosolyodik el kissé keserűen. – Ha közeledtem, távolodtál. Ha közeledtél, megijedtem. Láttam, hogy mit jelentett neked Woojin. Féltem, hogy sosem léphetek a helyére, hogy sosem fogsz engem úgy szeretni – ismeri be, te pedig kezére simítod a tenyered.

- Olyan hülye vagy, Lee Minho – nyögöd ki, majd türelmetlenül húzod le magadhoz a tarkójánál fogva, hogy egy mohó csókba forrjatok össze. – És ez nem jelenti azt, hogy ezért még nem kapod meg a magadét – dünnyögöd az ajkai közé, mire csak nevetve szorít magához, és hosszú-hosszú percekig el sem ereszti az ajkaid.