KPOP IMAGINES III. DEBÜT! :D

Hát sziasztok!:3

Elérkeztünk oda, hogy publikáljam a befejező gyűjtemény első tényleges részét. Ez most nem egy kérés, hanem egy kis meglepi az egyik olyan emberkének, akit pontosan ennek a platformnak, és ennek a "könyvsorozatnak" köszönhetek. A kiért iszonyatosan hálás vagyok, és mérhetetlenül boldog, hogy az életem része lett!❤️

Drága Anka!

A legboldogabb szülinapot neked!❤️ Köszönöm, hogy vagy nekem! :)❤️❤️

Jó olvasást! 

És! Örülök, hogy itt vagytok! ❤️

D.

Sosem voltál egy sértődős típus, de ez a nap kifejezetten bántja a lelked. Mi lehet annál nagyobb jelzés egy párkapcsolat végét illetően, mikor az ember születésnapjáról a saját párja felejtkezik el?!

Egész nap pittyeg, csörög a telefonod, és áradnak a kedvesebbnél kedvesebb üzenetek, jó kívánságok, vicces vagy épp őrült kínos fotók. A család, barátok, ismerősök, munkatársak emlékeznek meg a születésnapodról, egyedül ő nem ír.

Egyedül Hyunjin felejtett el.

Persze megérted, hiszen keményen dolgozik, de egyetlen üzenetre nem futja egész nap?!

Reggel már csak hűlt helyét találtad az ágyban, amit még tényleg megértettél, de az egész napos hallgatása felér egy szíven szúrással.

Igyekszel lekötni magad és a munkádra koncentrálni egész nap, de nem tehetsz róla, szinte pillanatonként lesel rá a telefonodra, hogy nem írt-e valamit.

De nem. Csak makacsul hallgat.

Ahogy közeledik a nap vége, egyre nehezebb megjátszani a boldogságot, és vidám mosollyal fogadni a köszöntéseket a többiektől, miközben legszívesebben sírva kuckóznál be a kedvenc takaród alá egy doboz fagyi, és valami reménytelenül nyálas film társaságában, hogy kisírhasd magad.

Ötleted sincs, hogy mi történhetett. Eddig azt hitted, hogy jól megvagytok. Viták persze akadnak köztetek, azért Hyunjin sem a legegyszerűbb természettel megáldott férfi a Földön, és akkor az életviteléről szó sem esett. De azt nem gondoltad volna, hogy épp erre a napra romlik meg annyira a dolog, hogy egy egyszerű üzenetre sem méltat.

Végül kicsivel tovább maradsz, mint a munkaidőd. Egyszerűen nincs kedved hazamenni az üres lakásba. Hyunjin úgyis a Kiadónál van, egy egyedül töltött szülinapi esténél meg még az irodában töltött szülinapi este is jobbnak tűnik. De egy idő után megunod a semmibe bámulást, és szedelőzködni kezdesz. Ahogy veszed a kabátod, hirtelen megpittyen a telefonod, és felvillan Hyunjin neve a kijelzőn. Legszívesebben el sem olvasnád, de képtelen vagy megállni... és így csak a szíved törik össze.

„Értem tudnál jönni, T/N? Otthon felejtettem a kocsikulcsom" szól a rövid üzenet, amiből talán a „T/N" esik a legrosszabbul. Általában valami édes becenéven szólít, ritkán használja a rendes neved. Végül egy keserű sóhajjal pötyögöd vissza a rövid választ. Minek húzni az elkerülhetetlent?! Essetek túl hamar az egészen.

„Megyek!"

Erre természetesen már nem érkezik válasz, de valójában nem is igazán vársz bármilyen reakciót. A Kiadóig tartó úton képtelen vagy gátat szabni a könnyeidnek. Talán gyerekes és buta dolog, de Hyunjin mellett tervezted az életed. Régről ismeritek egymást, már azelőtt jóban voltatok, hogy összejöttetek, így nem volt ismeretlen számodra. Tudtad, érezted, tapasztaltad, hogy ő az a férfi számodra, akivel egy életet is leélnél. És eddig úgy tűnt, hogy számára te vagy az a nő, aki mellett meg akar öregedni.

De úgy tűnik tévedtél.

A megérkezés után még percekig ülsz az autóban, hogy egy kicsit összeszedd magad. Megigazítod a sminked, szétbőgött fejjel mégsem várhatod. Ennyi tartás van benned.

„Itt vagyok" írsz egy rövid üzenetet, és meglepve pillantasz a telefonra, amikor válasz is érkezik rá.

„Gyere fel!" mindössze két szó, és csak egy hatalmas sóhajjal veszed tudomásul.

- Az ég áldjon meg, Hwang Hyunjin – dünnyögöd magad elé, majd elindulsz a fiúk próbaterme felé, ahol vaksötét van, amikor benyitsz. – Hyunjin? – kérdezed kissé összezavarodva, amikor hirtelen fény gyullad, és egy összemosódott kavalkád indul meg feléd, mire ijedtedben aprót sikítasz.

- Boldog szülinapot! – veszed ki a hangos kiabálásból, és hirtelen ölelő karokat és egy édes, bódító illatot érzel meg magad körül.

- Szia, Szerelmem – társul az érzéshez Hyunjin hangja, és lassan képes vagy kivenni a körülötted történő dolgokat. Minden barátod vigyorogva néz rád, miközben te csak kapkodod a fejed. A tükrös terem ízléses díszekkel van tele, mindenhol „Happy Birthday, T/N!" felíratok, lufik, és színes szalagok lógnak. Az egyik sarokban egy asztal ajándékdobozokkal, vele szemben pedig egy másik pizzával és némi alkohollal. Tulajdonképpen lassacskán egy meglepetés születésnapi buli körvonalazódik ki a szemeid előtt, miközben a többiek sorra köszöntenek fel, Hyunjin pedig egy pillanatra sem ereszt. Hitetlenkedve bámulod a kisebbfajta tömeget, amikben a civil barátaid mellett pár idol-arc is felbukkan.

- Hyunjin? – pillantasz fel összezavarodva a még mindig téged ölelő, vigyorgó Kedvesedre.

- Fogadjunk azt hitted, hogy elfelejtettem – nyom egy apró puszit az orrodra. Igazából nem tudod eldönteni, hogy a nyakába csimpaszkodva a szuszt is kiölelgesd belőle vagy felrúgd, amiért képes volt egész nap titkolózni előtted. Nem a titkolózás fáj, hanem a módszer.

- Teljesen biztos voltam abban, hogy szakítani akarsz velem – dünnyögöd, majd a mellkasába fúrod a fejed. Így a tények ismeretében elég bénán hangzik ez a mondat, így inkább látni sem akarod a reakcióját.

- Azért az kedves, hogy azt feltételezed, hogy a szülinapodon dobnálak – húzza fel az orrát kissé sértetten.

- Egész nap rám se hederítettél – duzzogod, de továbbra sem eresztitek egymást. Miközben a többiek már javában élvezik a rögtönzött szülinapi partyt.

- Persze, mert akkor nem bírtam volna ki, hogy elmondjam! – ismeri el egy édes fintorral az arcán, te pedig csak nevetve pipiskedsz fel, hogy átöleld a nyakát. – Meglepit akartam – fűzi hozzá.

- Sikerült – nyomsz egy futó csókot az ajkaira. – Köszönöm – mosolyodsz el, és ezúttal egy rendes csókra húzod le magadhoz, ami ellen nem tiltakozik.

- Boldog születésnapot, Szerelmem! – súgja az ajkaid közé, majd egy huncut mosollyal a tömegbe ránt, hogy végre te is élvezhesd a bulit.

Fogalmad sincs, hogy erről kik és hogyan győzték meg PJY-t, de az biztos, hogy életed egyik legklasszabb szülinapja ez, még ha olyan pocsékul is indult a nap eleje. Persze Hyunjin nem is Hyunjin lenne, ha legalább tízszer fel nem emlegetné az este folyamán, hogy milyen feltételezéseid voltak vele kapcsolatban.

- Ígérem, ma még kiengesztellek – súgod a fülébe a csábító ígéretet, miközben épp lassan ringatóztok egy a hangfalakból áradó andalító ritmusú dalra. Pontosan tudod, hogy erre megy ki a színjáték. Te pedig semmi jónak nem vagy elrontója.

- Nem lesz egyszerű dolgot – húz magához szorosan, miközben apró csókokkal borítja az arcod.

- Megvannak a módszereim, ne aggódj – kuncogod, ahogy ajkai a nyakad érzékeny bőrére kalandoznak, kezei pedig lágyan simogatják a derekad.

- De biztosak vagyunk magunkban, Kisasszony – incselkedik veled egy édes mosollyal az ajkain. Annyira szereted ezt a fiút, hogy az elmondhatatlan.

- Csak tisztában vagyok a képességeimmel – kacsintasz rá játékosan, mire felnevet. – És a te gyenge pontjaiddal, Hwang Hyunjin – húzod le magadhoz egy újabb csókra.

- Az én gyenge pontom te vagy, T/N – morogja a csókba, majd szép lassan elkezdi hazaterelni az embereket, hogy ti is minél hamarabb a saját lakásotok oltalmazó falai között lehessetek... kettesben... lehetőleg ruha nélkül.